EW 289-90. – Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyiszékére. – Figyelmemet újra a földre irányították. A gonoszok megsemmisültek, s csak hulláik borították a földet. Istenharagja a hét csapás alatt meglátogatta a földet s oly gyötrelmeket okozott, hogy a gonoszok kínjaikban nyelvüket harapdálták, és Istent átkozták. Különösen a hamis pásztorok lakoltak Isten haragjától. Szemeik elsorvadtak, szemüregükben és nyelvük szájukban. Miután a szenteket Isten szava megszabadította az istentelenek dühe egymás ellen irányult. A földet mindenfelé vér árasztotta el és a hullák a föld egyik szélétől a másikig mindent elborítottak.
NK 566. – Lőn az ő országa setét. – Isten éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására. Feltűnik a nap, és teljes fényben ragyog. Jelek és csodák történnek gyors egymásutánban. A gonoszok rémülten és csodálkozva nézik e jeleneteket, az igazak pedig szent örömmel szemlélik szabadulásuk jeleit. A természetben mintha minden a visszájára fordulna. A folyók állóvizekké válnak. Sötét, nehéz felhők jelennek meg, majd egymásra tornyosulnak. A haragos ég közepén egyetlen tiszta hely van, amely leírhatatlan dicsőségtől tündököl. Onnan hallatszik Isten hangja, amely olyan, mint a sok víz zúgása. Ezt mondja: „Meglett!” (Jel 16:17).
JÉ 282-3. – Lőn az ő országa setét. – A gadarai ördöngösökkel való találkozás tanulságos volt a tanítványok számára. Megmutatta annak a romlásnak a mélységét, melybe Sátán akarja dönteni az egész emberiséget, és Krisztus küldetését - hogy megszabadítsa az embert a gonosz hatalmából. Azok a sírboltokban lakó, ördögöktől megszállott, fékezhetetlen indulatok és utálatos szenvedélyek rabságában sínylődő, tönkrement emberek jelképezik, hogy mivé lett volna az emberiség, ha Sátán igazgatása alatt marad. Sátán szüntelenül befolyást gyakorol az emberekre, összezavarja a felfogást, bűnre vezeti az elmét, erőszakra, rosszra ösztökél. Gyöngíti a testet, elhomályosítja az értelmet, lealacsonyítja a lelket. Ha az ember visszautasítja a Megváltó hívását, Sátánnak veti alá magát. Az élet minden területén - otthon, a munkahelyen, sőt még az egyházban is - tömegek teszik ezt nap mint nap. Ezért árasztotta el a bűn és az erőszak a földet, s az erkölcsi sötétség mint a halál előszele szennyezi be az ember környezetét. Megtévesztő kísértéseivel Sátán egyre gonoszabb bűnökre veszi rá az embert, míg az végleg lezüllik, megromlik. Erejével szemben az egyetlen biztosíték Jézus jelenléte. Emberek és angyalok előtt Sátán az ember ellenségeként és megrontójaként mutatkozik be, Krisztus pedig barátjaként és szabadítójaként. Lelke mindazt kifejleszti az emberben, ami nemesíti a jellemet, méltósággal ruházza fel a természetet. Isten dicsőségére alakítja az embert testileg, lelkileg és érzelmileg. „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2Tim 1:7). Elhívott bennünket „a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének”- jellemének – „elvételére” (2Thess 2:14), elhívott, hogy „az ő Fia ábrázatához hasonlatosak” legyünk (Róm 8:29).
9T 29. – Lőn az ő országa setét. – A térképet félretette, s másikat terített helyébe. Ezen a második térképen a világosság alig néhány helyen fénylett. A világ többi része sötét volt, csak itt-ott derengett néhány fény. Tanítónk megszólalt: A sötétség oka az, hogy az emberek saját útjukat követik. A gonoszság örökölt és beléjük nevelt hajlamit melengetik. Életük főügyévé tették a kérdésessé tevést és vádolást. Szívük nem áll helyes viszonyban Istennel. Véka alá rejtették világosságukat.
1T 403-4. – Lőn az ő országa setét. – A hitvalló keresztények között általában olyan alacsony a jámborság színvonala, hogy akik őszintén kívánják követni Krisztust, sokkal nehezebbnek és próbára tevőbbnek találják, mint máskülönben lenne. A világi hitvallók hatása kárt tesz a fiatalokban. A hitvalló keresztények többsége eltörölte a megkülönböztető vonalat a keresztények és a világ között, és míg azt mondják, hogy Krisztusért, a világért élnek. Hitük alig fékezi élvezeteiket. Állítják, hogy a világosság gyermekei, de sötétben járnak és az éjszaka és a sötétség gyermekei. Aki a sötétben jár, az nem szeretheti Istent, és nem törekedhet őszintén Isten dicsőségére. Nem felvilágosultak, hogy felismerjék a mennyi dolgok kitűnőségét, és ezért szeretni sem tudják, de nincs keresztjük, amit viselniük kellene. Gyakran önző okok vezetik őket. Némely efféle hitvalló, be tud menni a bálterembe és részt tud venni annak valamennyi élvezetében. Mások nem tudnak ennyire menni, mégis részt vesznek szórakozást célzó társas összejöveteleken, kirándulásokon és kiállításokon. E hitvalló keresztényeken a legélesebb szem sem, fedezne fel egyetlen keresztény vonást sem. Megjelenésükben sem fedezel fel semmi különbséget köztük és a legnagyobb hitetlen között. A hitvalló keresztén, a kicsapongó, a vallás nyílt gúnyolója, a nyíltan pogány, valamennyien egyetlen csoportként vegyülnek össze. Isten azonos lelkületűnek és viselkedésűnek tekint valamennyit.