TM 446. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Ugyanaz az angyal, aki Sodomát meglátogatta, figyelmeztet: „Mentsd meg életedet!” Isten haragjának poharait mindaddig nem tölthetik ki, hogy a gonoszokat és műveiket megsemmisítsék, amíg Isten egész népe felett az ítélkezés be nem fejeződött, s amíg mind az élők mind az elhunytak sorsa felett nem döntöttek. Ám miután a szentek elpecsételtettek az élő Isten pecsétjével, választottainak egyénenként továbbra is megpróbáltatásokkal kell küzdeniük. Szenvedések várnak ránk, ám a tüzes kemencét őrzi Annak a szeme, Aki az aranyat nem engedi megsemmisülni. Istennek kitörölhetetlen pecsétje van rajtuk. Isten mondja, hogy saját nevét viselik. Az Úr körülzárta őket. Rendeltetésüket előírta: „ISTEN. ÚJ JERUZSÁLEM.” Istennek saját tulajdonát képezik.

PK 389. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Jósiás uralkodása alatt az Úr világosan megjelentette Sofóniásnak a tartós hitehagyás következményeit, és felhívta az igaz egyház figyelmét a dicsőséges jövőre. Jövendölései, amelyek a Júdát fenyegető ítéletet hirdették meg, vonatkoznak a Krisztus második adventje idején élő, megtérni nem akaró világra is.

EW 120-21. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Sokak szíve makacs és büszke; többet törődnek saját kis fájdalmaikkal és bajaikkal, mint bűnös lelkek megmentésével. Ha Isten dicsősége lebegne szemeik előtt, akkor gondot viselnének a körülöttük lévő és segítségükre szoruló lelkekre. Ha látnák, hogy mily veszedelemnek vannak a tudatlan lelkek kitéve, akkor a hit erejével erősítenék Isten szolgáinak kezeit, hogy azok bátran, de szeretettel hirdessék az igazságot és szólítsák fel a lelkeket annak elfogadására, mielőtt a kegyelem üzenete végleg elhangzik s örökre késő lesz. Az angyal mondta: „Azok, kik az Ő nevét vallják, még nincsenek készen.” Láttam, hogy a hét utolsó csapás az istentelenek védtelen fejére zúdul. Akkor azok, akik körülöttük éltek, a legkeserűbb számráhányásukat lesznek kénytelenek hallani, úgy, hogy szívük megremeg a fájdalomtól és a lelkiismeret furdalástól.
Az angyal így szólt: „Ti jelentéktelen dolgokkal bajlódtatok, s hiábavalósággal töltöttétek drága időtöket, minek következtében bűnösök vesztek el.” Isten szívesen munkálkodna érettünk gyülekezeteinkben. Ez képezi Istennek legnagyobb örömét. Ám de Sátán ezt mondja: „Én megakadályozom ezt a munkát.” Hívei és alattvalói így felelnek rá: „Ámen!” Az igazság hitvallói az apró bajokkal vannak elfoglalva, amelyeket Sátán igyekszik nagy fontosságúaknak feltüntetni. Ezáltal veszendőbe megy a sok drága idő, mely többé vissza nem hozható. Az igazság ellenségei látták gyengeségünket, Istenünk elszomorodott, Krisztus megsebesíttetett. Sátán elérte célját, törekvései sikerrel jártak és diadalt ül.

EW 275. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Az egész menny fájdalommal tekint le emberekre, Istennek teremtményeire, kiket embertársaik állati sorba süllyesztenek. Hitvalló követői a drága Üdvözítőnek, - Ki mindig részvéttel tekintett emberi fájdalmakra, - teljes szívvel részt vesznek a rettenetes bűnben: rabszolgákkal és emberi lelkekkel kereskednek. Egyik helyről a másikra hurcolják az emberi nyomort. Eladják és megvásárolják azt. Az angyalok figyelmét ez nem kerülte el, mindez fel van írva a Megemlékezés Könyvében. A rabszolgák könnyei, atyák, anyák, testvérek fájdalma mind fel van írva az égben. Isten még csak rövid ideig tartja vissza haragját. Rettenetesen felgerjed e nép ellen s különösen vallási közösségei ellen, amelyek szentesítették e rettenetes üzletágat, sőt maguk is részt vesznek abban. A szelíd, alázatos Jézusnak állítólagos követői közömbösen nézik ezt az igazságtalanságot, ezt az elnyomást és ezeket a szerencsétlen áldozatokat s emellett még elég vakmerőek ahhoz, hogy Istenhez közeledjenek imáikban. Ez mind csak képmutatás. Sátán ujjon e fölött s Jézusnak és angyalainak diadalittasan mutatja ezt az ellentmondást, miközben így szól hozzájuk: Ím, ezek Krisztus követői!

EW 276. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Láttam, hogy a rabszolga kereskedő felelős azoknak a rabszolgáknak a lelkéért is, akiket tudatlanságban tart és a rabszolgák bűneit urától kéri számon Isten. Isten nem veheti be a mennybe azt a rabszolgát, aki tudatlanságban élt, s aki mit sem tud Istenről és a Szentírásról, aki urának vesszején kívül semmitől sem félt, és aki még az állatnál is mélyebbre süllyedt. De azért a legjobb és legkegyesebb módon bánik vele, miként ezt a kegyelmes és irgalmas Isten teheti, Isten úgy tekinti, mintha sohasem létezett volna. Ellenben gazdája kénytelen lesz a hét utolsó csapást elszenvedni és a második feltámadás alkalmával életre kel, hogy elszenvedje a második halál gyötrelmeit. Ilyen módon kielégül Isten igazságérzete.

EW 281. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Ezután láttam, miként vetette le Jézus főpapi ruháját, s királyi palástját öltötte fel. Fején számos korona díszlett, egyik a másikban. A mennyei angyaloktól környezve hagyta el az eget. A csapások hullottak a föld lakóira. Egyesek Istent vádolták és káromolták. Mások Isten népéhez siettek és tőlük kértek tanítást arra nézve, hogy mi módon kerülhetik ki Isten ítéleteit. De a szentek már nem tudtak rajtuk segíteni. Már utolsó könnyüket is elsírták a bűnösökért az utolsó figyelmeztetés szava is elhangzott már. A kegyelem édes szava többé nem hívta őket, hogy jöjjenek. Mikor a szentek és az egész menny lelki üdvösségükön munkálkodott, ők maguk nem érdeklődtek iránta. Isten eléjük tárta az életet és a halált. Egyesek vágyakoztak az élet után, de nem törekedtek elérésére. Ők nem választották az életet s most már nem volt többé engesztelő vér, hogy bűneiket eltörölje, sem a részvétteljes Üdvözítő, aki így kiáltott volna: "Óh, kíméld, kíméld még egy kissé a bűnöst!" Az egész menny egyesült Jézussal, midőn a félelmetes szavakat kimondta: "Megtörtént, elvégeztetett! Az üdvösség tervét befejezte, de csak kevesen fogadták azt el. Midőn a kegyelem édes szava elhalt, félelem és rettegés vett erőt a gonoszokon. Rettenetes határozottsággal hallották ezt a kijelentést: "Késő, késő!"

NK 557. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Isten büntető ítélete azokat fogja sújtani, akik népét sanyargatni és pusztítani akarják. Isten türelme a gonoszok iránt törvényszegésre bátorítja az embereket, de büntetésük nem marad el, és rettenetes lesz, ha soká késik is. „Mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint a Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz” (Ésa 28:21). Irgalmas Istenünknek a büntetés szokatlan tett. „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában” (Ez 33:11). Az Úr „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú..., megbocsát hamisságot, vétket és bűnt”. „Hosszútűrő az Úr és nagy hatalmú, és nem hagy büntetlenül” (2Móz 34:67; Náh 1:3). Az igazságos Isten rettenetes dolgokkal fog földre tiport törvényének érvényt szerezni. A törvényszegőre váró büntetés súlyosságára abból következtethetünk, hogy az Úr nem siet az ítéletet végrehajtani. A nemzet, amelynek Isten sokáig tűr, és amelyre nem sújt le addig, míg be nem tölti gonoszságának mértékét, végül ki fogja inni a harag poharát, amelybe nem vegyül irgalom.
Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten kitölti elegyítetlen haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, és felveszik magukra a fenevad bélyegét (Jel 14:9-14). Izrael népének megszabadítása előtt Isten csapásokkal sújtotta Egyiptomot. Azok a csapások, amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot fogják sújtani, hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek annál, és sokkal több embert érintenek. A Jelenések könyvének írója így ecseteli azokat a szörnyű csapásokat: „Támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét.” A tenger „olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben”. És „a folyóvizek” és „a vizek forrásai” vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés, Isten igazságosságához nem fér kétség. Isten angyala kijelenti: „Igaz vagy Uram..., hogy ezeket ítélted; mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra” (Jel 16:2-6). Akik Isten népét halálra ítélik, éppoly bűnösek vérük ontásában, mintha saját kezükkel ölték volna meg őket. Krisztus is vétkesnek nyilvánította a korabeli zsidókat az Ádám kora óta megölt szent emberek vére ontásáért, mert éppolyan lelkületűek voltak, és ugyanazt akarták tenni, amit a próféták gyilkosai.

5T 212-3. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Az Úr bosszúállásának napja a küszöbön áll. Isten pecsétjét csak azok homlokára ütik, akik siránkoznak és bánkódnak a föld tisztátalanságai miatt. Akik a világhoz húznak, azok együtt esznek és isznak a részegesekkel: azokra biztos pusztulás vár a bűn munkásaival együtt. „Az Úr szeme az igazakon és füle könyörgő szavukon, de arca fenyegetően virraszt a rosszakon.”
Tetteink határozzák meg, hogy elnyerjük-e az élő Isten pecsétjét, vagy az öldöklő fegyverektől halunk-e majd meg. Isten haragjának néhány cseppje már a földre hullott: de amikor a hét utolsó csapás elegyítetlenül tölti azt felháborodása poharába, akkor örökre késő lesz bűnbánatot tartani, és menedék után nézni. Az elfedező vér nem mossa le többé a bűnt.
(Dán 12,1) Mire ez a nyomorúságos idő eljön, addig mindenki felöl döntöttek már. Véget ért a próbaidő, lejárt a kegyelem a megátalkodottak iránt. Az élő Isten pecsétje ott lesz már népén. A Sátán seregei felsorakoztatják a világ hatalmasait Isten népe ellen. Ez a maroknyi maradék nem tudja megvédeni magát ebben a halálos összecsapásban sárkány seregeitől, ezért Istent teszik meg védelmüknek.

TM 446-47. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Isten megmutatta nekem, hogy amikor az idők jelei teljesednek körülöttünk, amikor már mintha hallanánk a küldetésüket teljesítő mennyei seregek lépteit, éppen akkor intelligens emberek, felelős tisztségeket betöltő férfiak, rothadt faanyagot helyeznek jellemépítményükbe, anyagot, amelyet megemészt majd Istennek ama napja, amely alkalmatlanná teszi őket a mennyei hajlékokra. Nem engedték, hogy szennyes öltönyüket levegyék róluk, ragaszkodtak hozzájuk, mintha valóban értékesek lettek volna. Éppen emiatt elvesztik a mennyet és az örök boldogságot.       

EW 36. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Az 1849. Év január 5-én, a szent szombat kezdetén imára gyűltünk össze Belden testvér családjánál. Rocky Hillben (Con. Állam), midőn Isten Szentlelke kiáradt reánk. Látomásban elragadtattam a szentek szentjébe, ahol Jézust még mint Izrael közbenjáróját láthattam. Ruhájának szegélyén csengők és gránátalmák váltakoztak egymással. Láttam, hogy Jézus mindaddig nem hagyja el a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek esete végleg el nem dőlt, akár örök életre, akár kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a papi ruhát le nem veti, és fel nem veszi a bosszúállás köntösét. Akkor Jézus megszűnik közbenjárni Isten és emberek között s Isten sem habozik többé, hogy kiöntse elegyítetlen haragját mindazokra, akik igazságát elvetették. Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje egymástól különálló események, amelyek egymásra következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel s hogy a nyomorúság ideje, amelyhez fogható még sohasem volt, még nem kezdődött meg. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti a bosszúállás palástját és kiönti a hét utolsó csapást.

EW 43-4. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Láttam, hogy Sátán különféle eszközök által a legkülönfélébb módon dolgozott. Dolgozott prédikátorok által, akik az igazságot elvetették, és akiket nagy csalódások arra késztettek, hogy tévelygő hazugságnak higgyenek, amely miatt majdan elkárhoznak. Miközben prédikáltak vagy imádkoztak, közülük sokan a földre estek, de nem Isten ereje, hanem Sátán ereje által, amelyet rájuk árasztott és általuk a népre. Prédikáció, ima vagy társalgás folyamán Jézust váró hitvallók többször a mesmerizmust alkalmazták, hogy ezzel is híveket szerezzenek maguknak, a nép pedig rendkívül örült, mert azt hitte, hogy a Szentlélek befolyása alatt állnak az illetők. Azok közül, akik ezen erőket felhasználták, sokan annyira a sötétségben voltak, hogy azt hitték, miszerint Isten ereje az, amit gyakorolhatnak. Istent önmagukhoz hasonló lénynek tekintették s hatalmát semmibe sem vették.
Sátán ezen eszközei közül sokan több szentnek a testét is megtámadták, akiket nem tudtak az igazságtól eltántorítani Sátáni befolyás által. Óh, bárcsak mindenki láthatná azt, ahogy nékem Isten kinyilatkoztatta, hogy felismerhetnék Sátán csalását, és jobban őrködnének, vigyáznának. Láttam, hogy Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki leginkább olyan irányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse. Láttam, hogy olyanok fölé, akik nem voltak szilárdan megalapozva az igazságban, nem volt kiteríthető a Mindenható oltalmazó takarója.
Sátán minden úton-módon megkísérelte, hogy ott tartsa őket, ahol éppen voltak, mindaddig, amíg az elpecsételés elvégeztetik, és a Mindenható kiteríti oltalmazó takaróját a választottak fölé, mert jól tudta, hogy odakünn védelem nélkül maradnak, kitéve Isten haragjának, amely a hét utolsó csapásban nyilatkozik meg. Isten máris megkezdte oltalmazó takarójának kiterjesztését népe fölé, és nemsokára bevonja vele azokat, akik a harc napján védelmet óhajtanak. Isten hatalmasan munkálkodik népéért és Sátánnak is megengedi, hogy hasonlóan dolgozzék.

EW 52. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Az 1850. Év szeptemberében Suttonban tartott tanácstestületi ülés alkalmával Isten megmutatta nekem, hogy a hét utolsó csapás akkor zúdul a földre, miután Jézus a szentek szentjét elhagyja. Az angyal így szólt: "Istennek és a Báránynak haragja okozza az istentelenek pusztulását vagy halálát. Isten szava oly hatalmasság és rettenhetetlenné teszi a szenteket, mint egy zászlós tábor; de Isten ítéletét még nem hajtják végre. Az ítélet végrehajtása csak az ezer esztendő elteltével következik be.

EW 64-5. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – 1850. június hó 27.-i látomásomban így szólt hozzám kísérő angyalom: "Az idő majdnem bevégződött. Vajon sugárzod e Jézus nyájas képmását kellőképpen?" Majd arra utasítottak, hogy a földre tekintsek, s láttam, hogy azoknak, akik a harmadik angyali üzenetet elfogadták, készülődniük kellene. Az angyal így szólott: "Legyetek készen! Legyetek készen! Legyetek készen! Halljatok meg sokkal teljesebben a világ számára, mint eddig!" Láttam, hogy igen nagy munkát kell érettük elvégezni, de nagyon rövid idő alatt.
Az után láttam, hogy a hét utolsó csapás nemsokára kiárad azokra, akik nem állnak Isten oltalma alatt, de a világ ezt csak annyiba vette, mintha ugyanannyi hullni készülő esőcseppről volna szó. Ez után erőt nyertem arra, hogy végignézhessem a rettenetes félelmes utolsó csapást, Isten haragjának kiáradását. Láttam, hogy Isten haragja rettenetes, és ha Isten felháborodásában kinyújtaná karját, akkor a földnek összes lakói olyanokká lennének, mintha sohasem lettek volna, vagy gyógyíthatatlan, gyötrő fekélyek és sebektől szenvednének, amelyekből nincs gyógyulás és megváltás, csak a pusztulás. Rémület fogott el, arcra borultam az angyal előtt s úgy kértem, hogy távoztassa el tőlem vagy takarja el e látványt, mert olyan rettenetes. Ekkor oly világosan láttam, mint még soha, annak fontosságát, hogy Isten szavát a legnagyobb gonddal kutassuk át, hogy megtudjuk belőle, miképpen kerülhetjük el a csapásokat, melyekről Isten szava kijelenti, hogy mindazokra jönnek, akik a fenevadat imádják, és annak képét és jelét homlokukra, vagy kezükre felveszik. Rendkívül csodálkoztam azon, hogy emberek akadnak, akik Isten parancsolatait, különösen a szent szombatnapot lábbal tapossák, míg a Szentírás olyan határozott és rettenetes fenyegetéseket és ítéleteket tartalmaz a törvény áthágói ellen.

EW 71. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Láttam, hogy nincsenek tudatában, mivé kell lenniük, ha a szomorúság idején a mennyei Szentélyben szolgáló főpap közbenjárása nélkül Isten színe előtt akarnak megállni. Akik az élő Isten pecsétjét veszik fel, és akik ily módon a szomorúság idején biztonságban vannak, azoknak teljesen Jézus képmását kell szerte sugározniuk.
Láttam, hogy sokan elmulasztják a szükséges előkészületet és a "felüdülés" és a "késői eső" idejét várják, mely őket alkalmassá tegye, hogy az Úr napján megállhassanak, s színe előtt élhessenek. Óh, hány embert láttam minden oltalom nélkül a szomorúság idején. Elhanyagolták a szükséges előkészületet, és ezért nem nyerhették el a felüdülést sem, ami pedig feltétele annak, hogy megállhassanak a szentséges Isten színe előtt. Akik nem engedik magukat, hogy a próféták előkészítsék őket, akik elmulasztják lelküket megtisztítani azzal, hogy a teljes igazságnak engedelmeskednek, és akik állapotukat jobbnak tartják, mint amilyen a valóságban, majd ha a csapások jönnek, felébrednek s belátják, hogy szükségük lett volna az építkezésnél a megfaragásra és beillesztésre. Csak hogy akkor már nem lesz idő ennek elvégzésére és nem lesz közbenjárójuk sem, aki ügyüket a mennyei Atya előtt képviselje. Mielőtt ez az idő elkövetkezik, már elhangzott az ünnepélyes figyelmeztetés: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; aki igaz, legyen igaz ezután is s aki szent, az szenteltessék meg ezután is." Láttam, hogy nem lehet a felüdülés részese, aki nem győzött minden bűn, büszkeség, önzés, világ szeretet, hazug szó, vagy cselekedet felett. Jöjjünk azért mind közelebb az Úrhoz és kérjük Őt teljes szívünkből, hogy megtehessük mindazon előkészületeket, melyek bennünket alkalmasakká tesznek arra, hogy megálljunk

EW 85-6. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Kedves keresztény Barátaim! Miután az 1851-ben nyert tapasztalataimnak és látomásaimnak rövid vázlatát közzétettem, kötelességemnek tartom, hogy e kicsiny munkám néhány pontját megmagyarázzam, tovább, hogy újabb látomásaimat ismertessem.
1. A 22. Oldalon a következőket olvashatjuk: "Láttam, hogy a szent szombatnap a válaszfal az igaz Izrael és a hitetlenek között és az is marad; és hogy a szombat az a nagy kérdés, amely Isten várakozó szentjeinek szívét egyesíti. Láttam, hogy Istennek vannak gyermekei, akik még nem ismerték fel és nem tartják a szombatot; de nem vetették el a szombatra vonatkozó világosságot. És a szomorúság idejének kezdetén betöltött minket Isten Szentlelke úgy, hogy szertejártunk és tökéletesebben hirdettük a szombatot."
Ezt a látomást az 1847. Évben nyertem, amikor még nagyon kevesen tartották meg a szombatot az advent testvérek közül. Ezek közül is csak nagyon kevesen feltételezték, hogy megtartásának oly nagy a fontossága, hogy választófalat húz Isten népe és a hitetlenek közé. De íme, most már kezdjük látni e látomás beteljesülését. "A szomorúság idejének kezdete", amiről itt szó van, nem arra az időre vonatkozik, midőn a csapások kiöntetnek, hanem arra a rövid időre, ami kitöltésüket megelőzi, mialatt Krisztus még a szentélyben tartózkodik. Abban az időben, mialatt az üdvösség műve lezárul, eljön a szomorúság ideje a földre, amikor a nemzetek igen haragszanak, de még féken vannak tartva, hogy ne akadályozhassák a harmadik angyal munkáját. Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának, s hogy előkészítse a szenteket, hogy megállhassanak a hét utolsó csapás idején.

EW 91-2. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Ebben a dologban teljesen szabad keze van. Azt tehet, amit akar. Elhiteti a világgal, amit akar. Azt a Könyvet, amely őt és követőit megítéli, háttérbe szorítja, ahová végleg tenni szeretné. A világ Megváltóját közönséges emberré fokozza le. Valamint a római őrség Krisztus sírjánál azt a hazugságot terjesztette, amit a papok és a hatalmasok a szájukba adtak, ugyanúgy az állítólagos lelki megnyilatkozások szegény, megcsalt követői is ismételni fogják, és megkísérlik elhitetni, hogy a Megváltó életében, halálában és feltámadásában semmi csodálatos nincsen. Miután Jézust már háttérbe szorították, magukra vonják a világ figyelmét; jeleikre és hazug csodáikra, melyekről kijelentik, hogy Krisztus műveit felülmúlják. Így esik bele a világ a csapdába, így ringatódzik álomba és biztonságba, hogy ezt a veszedelmes csalást ne ismerhesse fel, amíg a hét utolsó csapás ki nem öntetik a földre. Sátán nevet, midőn látja, hogy terve oly kitűnően sikerült s az egész világot csapdájába rántotta.

EW 123-4. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Láttam, hogy ezek a pásztorok Isten régebbi tanításait megtagadták; megtagadták és elvetették azokat a dicső igazságokat, melyeket buzgón hirdettek, s mindenféle tévelygések vették őket körül. A tévedésektől egészen megrészegedtek, úgy, hogy nyájukat a halálba vezették. Isten igazságának ellenségei még éjjel ágyukban is azon törik fejüket, hogyan találhatnának ki valami újat, valami érdekeset az igazság ellen, ami a népet érdekelné, s ami alkalmas lenne arra, hogy visszatartsa és eltávolítsa őket a legfontosabb igazságtól. S amit éjjel kigondolnak, azt nappal nagy garral hirdetik.
Láttam, hogy a papok, akik halálba vezetik nyájukat, szörnyű pályafutásukat csakhamar befejezik. Isten csapásai nemsokára kiöntetnek. Ámde nem elég, hogy a hamis pásztorokat csak egy-két csapás sújtsa. Isten felgerjedt haragjában kinyújtja majd igazságos kezét, és nem vonja mindaddig vissza, amíg tervét végre nem hajtotta. Ezeknek a béreseknek le kell borulniuk a szentek lábaihoz, és el kell ismerniük, hogy Isten szerette őket, mert hűségesen kitartottak igazsága mellett és megtartották parancsolatait, míg minden istentelen kiírtatik a földről.

EW 261. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Láttam, hogy Istennek számos hűséges gyermeke van a névleges adventisták és a névleges egyházak között is és még mielőtt a hét csapás kiöntetik a földre, az őszinte és igaz lelkek és lelkészek kihivatnak onnan és örömmel elfogadják az igazságot. Sátán ezt jól tudja; ezért, még mielőtt elhangzana a harmadik angyal hangos kiáltása, izgalmakat idéz elő egyházában, hogy a hívek azt higgyék, miszerint Isten velük van. Azt hiszi, hogy ily módon sikerül néki az őszinte lelkeket továbbra is félrevezetni és elhitetni velük, hogy Isten még mindig munkálkodik az egyházakért. Azonban a világosság fényesen felragyog, és az őszinte lelkek elhagyják az elesett egyházakat és a "maradék"-hoz csatlakoznak.

EW 280-1. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Midőn Jézus kilépett a szentek szentjéből, hallom ruhája szegélyén lévő csengők szavát; s miután elhagyta azt, sötétség borult a föld lakóira. Most már nem volt többé Közbenjáró a bűnös emberek és a megbántott Isten között. Mialatt Jézus közbenjáróként szolgált az Atya és az emberek között, ez fékezte a népeket; de mikor kilépett Isten és az emberek közül, a fék is megszűnt és most már Sátán irányította a megátalkodott bűnösöket. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, a csapások nem áradhattak ki a földre. De ha szolgálatát ott befejezi, és közbenjárói tiszte megszűnik, akkor többé semmi sem tarthatja vissza Isten haragját, amely teljes hevességében ömlik a gonoszoknak védtelen fejére, akik megvetették az üdvösséget és gyűlölték az intelmet. Ama rettenetes időbe, midőn Jézus felhagy esedezésével, a szentek közbenjáró nélkül élnek a szentséges Isten színe előtt. Minden egyes eset végleg eldöntetett, minden egyes drágakövet egybegyűjtöttek. Jézus egy pillanatig a mennyei szentély külső részében tartózkodott s ott azokat a bűnöket, miket azon idő alatt, míg a szentek szentjében volt, vallottak meg, Sátánra, mint a bűn végokára helyezi, akinek azokért a büntetést el kell szenvednie.

EW 289-90. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Figyelmemet újra a földre irányították. A gonoszok megsemmisültek, s csak hulláik borították a földet. Istenharagja a hét csapás alatt meglátogatta a földet s oly gyötrelmeket okozott, hogy a gonoszok kínjaikban nyelvüket harapdálták, és Istent átkozták. Különösen a hamis pásztorok lakoltak Isten haragjától. Szemeik elsorvadtak, szemüregükben és nyelvük szájukban. Miután a szenteket Isten szava megszabadította az istentelenek dühe egymás ellen irányult. A földet mindenfelé vér árasztotta el és a hullák a föld egyik szélétől a másikig mindent elborítottak.
A föld elhagyott pusztasághoz hasonlított. A földrengés által elpusztított falvak és városok pusztán és romokban hevertek. A hegyek elmozdultak helyükről és hatalmas üregek tátongtak. Repedezett sziklák hevertek mindenfelé, amelyeket egyrészt a tenger vetett ki magából, másrészt a hegyekről szakadtak alá. Hatalmas fák gyökerestől kitépve hevertek szerte. S ez a föld lesz ezer éven át Sátánnak és angyalainak lakhelye. Ide lesz kötözve, itt kell neki fel s alá vándorolnia, és látnia kell Isten törvénye elleni lázadása következményeit. Egy évezreden át élvezheti az átok gyümölcsét, amelyet ő okozott. A földről többé nem távozhat el: ide van korlátozva, nehogy egyéb csillagok el nem bukott lakóit is kísértse, és szerencsétlenségbe taszítsa. Rettenetesen szenved Sátán ez idő alatt. Bukása óta mindig fejlesztette gonosz vonásait. De most megfosztatik minden hatalmától és képességétől s alkalma lesz azon szörnyű szerepe felett elmélkedni, amelyet bukása óta játszott. Egyben félelemmel és remegéssel tekint a jövőbe, midőn elveszi méltó büntetését, nemcsak minden gonoszságáért, melyet ő tett, hanem minden bűnért, melynek elkövetésére uszította az embereket.

NK 566. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek eltűnnek. A kikötők környékét, amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok. Isten megemlékezik a nagy Babilonról, „hogy adjon annak inni az Ő búsult haragja borának poharából”. Hatalmas jégdarabok, „tálentom”-nyi nagyságúak pusztítanak (Jel 16:19.21). A föld legragyogóbb városai összeomlanak. Nagyúri paloták, amelyekre a föld nagyjai vagyonukat tékozolták, hogy

LS 116-7. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Az 1849. év jan. 5-én, a szent szombat kezdetén, imára gyűltünk össze Belden testvér családjánál Rocky Hillben, midőn Isten Szentlelke kiáradt reánk. Látomásomban elragadtattam a szentek szentjébe, ahol Jézust, mint Izrael közbenjáróját láthattam. Ruhájának szegélyén csengők és gránátalmák váltakoztak egymással. Láttam, hogy Jézus mindaddig nem hagyja el a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek esete végleg el nem dőlt, akár örök életre, akár kárhozatra. Isten haragja mindaddig ne zúdul a földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a papi ruhát le nem veti és fel nem veszi a bosszúállás köntösét. Akkor Jézus megszűnik közbenjárni Isten és emberek között, s Isten sem habozik többé, hogy kiöntse elegyített haragját mindazokra, akik igazságát elvették.
Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje egymástól különálló események, amelyek egymásra következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s hogy a nyomorúság ideje, amelyhez fogható még soha sem volt, még nem kezdődött meg. A népek már haragszanak egymásra, de ha főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti a bosszúállás palástját és kiönti a hét utolsó csapást.
Láttam, hogy a négy angyal a négy szelet visszatartja, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben. A hét csapás rendkívül felbőszíti a gonoszokat az igazak ellen, mert azt hiszik, hogy mi okoztuk Isten ítéleteit, s ha a földet tőlünk megtisztíthatják, akkor a csapások is megszűnnek. Rendelet jelent meg, amely megparancsolja a szentek kiírását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögtek az Úrhoz. Ez Jákob félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak, s az Úr szava megmenti őket. A száznegyvennégyezer győzedelmeskedett s arcukat beragyogta Isten dicsőségének fénye.

2SG 208. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.

1T 363. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Minden készülődik az Isten nagy napjára. Az idő még tartani fog kis ideig, míg a föld lakósai betöltik gonoszságuk poharát, és akkor Isten hangja, mely olyan soká szunnyadt, felébred és a világosságnak ez a földje inni fog színtiszta haragjának poharából. Isten pusztító hatalma bejárja a földet, hogy támadjon és romboljon. A föld lakósaira kard éhség és járványok várnak.

Te 200-2. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.

TM 182-3. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – A kegyelem angyala nemsokára távozik e földről, s a hét utolsó csapás zúdul a világra. Bűn, gyalázat, bánat és sötétség uralkodik mindenfelé. Ámde Isten még mindig felkínálja az embereknek azt a kiváltságot, hogy felcserélhetik a sötétséget világossággal, a tévedést a igazsággal, a bűnt az életszentséggel. Ámde Isten türelme és kegyelme is véget ér. Senki se gondolja, hogy hazugsággal megmenekülhet Isten haragja elől, mert Isten a hazugság védfalát rombolja. Isten haragjának mennykövei nemsokára hullani fognak, s ha a törvényszegők büntetése megkezdődött, akkor nincs szünet többé. Isten haragjának viharfelhői gyülekeznek, s csak azok állhatnak meg, akiket az igazság megszentelt, Isten szeretetében. Ezek Krisztussal együtt Istenben rejtőznek, míg a pusztítás műve bevégződik. Isten felkel, hogy bűneikért e világ lakosait megbüntesse, „s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!”

TM 431-2. – Töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. – Ő, Aki egyháza felett trónol, Aki kezében tartja népek sorsát, Ő viszi előbbre az e világért végzendő művét. Angyalait megbízza, hogy ítéleteit végrehajtsák. Ébredjenek fel lelkészeink, ragadják meg az alkalmat. Az ítélet pedig a szent helyen kezdődik. „És íme hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, amely északra néz vala, mindenkinek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemennek és állának az ércoltár mellé.” Olvassátok Ezékiel 9:2-7. A parancs így hangzik: „Vágjátok, ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok. Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt vannak. Isten mondja: „Útjukat fejükhöz verem!”
Nemsokára elhangzanak e szavak: „Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.” Az ítélettétel egyik angyala kijelenti. „És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala, igaz vagy Uram, Aki vagy és Aki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted.” Ezek a mennyei lények nem kérdeznek semmit, hanem teljesítik megbízatásukat. A Seregek Ura, a mindenható Úr Isten, az igazságos, az igaz, a szent, bízta meg őket feladatukkal. Megingathatatlan hűséggel végzik feladatukat, tiszta fehér gyolcsba öltözötten, arany övekkel felövezve. Amikor elvégezték feladatukat, amikor kitöltötték Isten haragjának utolsó poharát is a földre, akkor visszatérnek, s üres poharaikat az Úr lábai elé helyezik.