4BC 1171-2. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Az Úr világosan kijelölte az Isten városába vezető utat, a nagy hitehagyó azonban megváltóztatta a jelzőtáblákat, hamisakat állított helyükre. Ezt mondja: „Istennel ellenkező céllal akarok ügyködni. Hatalmat adok küldötteimnek, a bűn emberének, hogy ledöntse Isten emlékművét, a hetediknapi szombatot. Így bizonyítom be a világnak, hogy az Isten által megszentelt és megáldott nap meg lett váltóztatva. A szombatnap ezen túl nem él az emberek emlékezetében. Eltörlöm emlékezetét. Olyan napot állítok helyébe, mely nem viseli magány a menny hitelesítését. Olyan napot, amely nem lehet jel Isten és népe között. Rávezetem az embereket, akik elfogadták ezt a napot, hogy azt a szentnek tekintést ruházzák erre a napra, melyet Isten a hetedik napra ruházott. Helyettesemen át fogon felmagasztalni magamat. Az első napot fogják tisztelni, s a protestáns világ valódinak fogadja el a hamis nyugalomnapot. Az Isten által rendelt szombat meg nem tartásával, megvetéssel illetik Isten törvényét. A szavakat: „Jel közöttem és közötted, nemzedékről nemzedékre” az én nyugalomnapom céljaira fogom felhasználni. Így enyém lesz a világ. Én leszek a föld uralkodója, a világ fejedelme. Úgy fogok uralkodni a hatalma alatt állók gondolkodásán, hogy Isten szombatja megvetés tárgya lesz. Jel? A hetedik nap megtartását a földi hatalmasságok iránti hűtlenség, árulás jelévé teszem. Emberi törvényeket fognak hozni, szigorú törvényeket, hogy a férfiak és nők nem merik majd megtartani a hetediknapi szombatot. Attól rettegve, hogy nem lesz élelmük és ruházatuk, csatlakozni fognak a világhoz Isten törvénye megrontásában, s a világ teljesen az én ellenőrzésem alatt fog állni”.
A bűn embere hamis nyugalomnapot iktatott be, s az állítólag keresztény világ elfogadta a pápaságnak ezt a „gyermekét”, megtagadva az Isten iránti engedelmességet. Az ősellenfél így Isten menedékvárosától ellentétes irányba vezeti az embereket, s a sokaság, mely követi őt, azt bizonyítja, hogy Ádám és Éva nem az egyedüli, aki elfogadja a körmönfont ellenfél szavát.
A minden jó ellensége megfordította az útjelző táblát, úgyhogy az ellenség ösvényére mutat, mint a boldogság ösvényére. Megsértette az Urat, mivel nem hajlandó engedelmeskedni az így szól az Úrnak. „Véli, hogy megváltóztatja az időket és a törvényt” (RH 1900. ápr. 17).

7BC 979. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – (Jel 14,9-10) Mindenki érdeke megérteni, mi a fenevad bélyege, s hogy miként menekülhetnek meg Isten félelmetes fenyegetése elöl. Az emberek miért nem törekszenek megtudni, miből áll a fenevad és képmásának jegye? Isten jegyének ellenkezője az. (2Mózes 31,12-17)
A szombatkérdés lesz a nagy összecsapás vitapontja, melyben az egész világ részt vesz. (13,4-8.10). Az egész fejezet annak kinyilatkoztatása, hogy mi következik be bizonyosan (13,11.15-17). (1897, 88. kézirat).

7BC 949. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Az egész társadalom két csoportra rendeződik, az engedelmesekre és az engedetlenekre. Melyikbe találnak bennünket?
Akik megtartják Isten parancsolatait és nem csak kenyérrel élnek, hanem minden Igével, ami az Isten szájából származik, azok alkotják az élő Isten egyházát. Akik az Antikrisztus követését választják, azok a fő hitehagyó alattvalói. A Sátán lobogója alá felsorakozva megszegik Istent törvényét, s másokat is erre vezetnek. Úgy törekszenek formálni a nemzetek törvényeit, hogy az emberek Isten országa törvényeinek lábbal taposásával bizonyítsák földi kormányok iránti hűségüket.
A Sátán jelentéktelen kérdésekkel köti le a figyelmet, hogy az emberek ne lássák tisztán a roppant fontosságú ügyeket. Az ellenség a világ csapdába ejtését tervezi.
Az úgynevezett keresztény világ fontos és sorsdöntő események színtere lesz. Nagyhatalmú emberek hoznak majd a pápaság mintájára lelkiismeretet ellenőrző törvényeket. Babilon meg fog itatni minden nemzetet paráznaságának haragborával. Minden nemzet részt fog venni ebben… (Jel 18,3-7). (1891, 24. kézirat).

7BC 976. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Máris előkészületek folynak, és mozgalmak születtek a fenevad képének elkészítésére. Ezek majd az utolsó időkre szóló jövendöléseket, betöltő eseményeket fogják előidézni (RH 1889. április 23).
Az Úr világosan elém tárta, hogy a próbaidő vége előtt elkészítik a fenevad képét, mivel az lesz Isten népének nagy vizsgája, mely eldönti örök sorsukat… (13,11-17)
Isten népének ezen a próbán kell átesnie, mielőtt az Úr elpecsételné őket. Aki az Úr törvényének megtartásával és a hamis nyugalomnap elvetésével bizonyítja Isten iránti hűségét, az az Úr lobogója alá sorakozik fel, s elnyeri az élő Isten pecsétjét. Akik feladják a mennyei eredetű igazságot, és a vasárnap nyugalomnapját fogadják el, azokra a fenevad bélyegét ütik (1890, 11. levél).
Mikor a protestáns egyházak összefognak a polgári hatóságokkal egy hamis vallás támogatására, melynek ellenzéséért elődeik a legtüzesebb üldöztetést szenvedték el. Mikor az állam az egyház rendeleteinek és intézményeinek támogatására használja hatalmát – akkor a protestáns Amerika megalkotja a pápaság mását és nemzeti hitehagyás fog eluralkodni, amely csak nemzeti romlásban végződhet (Idők jelei 1910. márc. 22).
Sokan sohasem részesültek világosságban. Tanítóik félrevezetik őket, s ők nem vették magukra a fenevad bélyegét. Az Úr fáradozik értük. Nem hagyta őket útjaikra. Míg meg nem győződnek az igazság felöl, míg csak lábbal nem tapossák a megvilágosításukra nyújtott bizonyítékot, az Úr nem vonja vissza tőlük kegyelmét (1895, 7. levél).
Mikor a törvényhozás a hét első napját magasztaló rendeletet hoz, és azt állítja a hetedik nap helyébe, a Sátán ámítása tökéletesítve lett (RH 1890. ápr.15).
A történelem meg fog ismétlődni, hamis vallást fognak magas polcra ültetni. Közönséges munkanapot, a hét első napját, melynek semmiféle szentsége nincs, azt fogják felállítani, akár a babiloni nagy szobrot. Megparancsolják minden nemzetnek, népnek és nyelvnek, hogy ezt a hamis szombatot tiszteljék. A Sátán szándéka semmivé tenni az Isten által megalapított napot, melyet a teremtés emlékére adott a világnak.
Vasárnapünneplést elrendelő törvény megy ki a világra. Korlátolt mértékben ez már meg is történt. Néhány helyen a polgári hatóság a sárkány hangján szól, ahogy a pogány király a héber foglyokhoz szólt.
Megpróbáltatás és üldözés jön azokra, akik Isten szavának engedelmeskedve nem hajlandók tisztelni a hamis szombatot. Minden hamis vallás utolsó eszköze az erőszak. Először vonzóvá próbálja tenni a hamis vallást, ahogy a babiloni király próbált zenével és külső mutatvánnyal hatni. Mikor ezek az ördög ihlette, ember kiagyalta vonások nem késztettek némelyeket a szobor imádására, a kemence mohó lángjai készen álltak elégetésükre. Így lesz ez most is. Régen a pápaság hatalmát használta, hogy engedelmességre kényszerítse az embereket, s ezután is ezt fogja tenni. Ugyanarra a lelkületre van szükségünk, mint amelyet Isten szolgái a pogánysággal való összetűzésükkor tanúsítottak (Idők jelei 1897. máj. 6).

Ev 233-36. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Amikor a vasárnap ünneplését törvény kényszeríti s a világ már világosságot nyert az igaz szombattal szemben fennálló kötelezettségről, akkor, aki áthágja Isten parancsát, hogy olyan rendeletnek engedelmeskedjék, amely csupán emberi tekintélyen alapszik, ezzel Isten fölé helyezi a pápaságot. Rómának hódol és annak a hatalomnak, amely rákényszeríti a Róma által elrendelt intézményt. Tehát a fenevadat és annak képét imádja. Amennyiben azt az intézményt vetik el, melyről Isten mondta, hogy tekintélyének jele és helyette azt tisztelik, melyről Róma mondta, hogy felsőbbségének jele, ezzel a Róma iránti hódolta jelét veszik magukra – a „fenevad bélyegét”.
A szombat megváltoztatása a római egyház tekintélyének a jele, vagyis bélyege. Akik tehát megértik a negyedik parancsolatot és annak kötelező voltát, s az igaz szombat helyett az állszombatot választják, ezzel annak a hatalomnak hódolnak, mely elrendelte. A fenevad bélyege a pápai szombat, melyet a világ elfogadott, az Isten által elrendelt nyugalomnap helyett.
Eddig még senki sem vette fel a fenevad bélyegét. A vizsga ideje még nem jött el. Minden egyházban élnek őszinte keresztények, beleértve a római katolikus közösséget is. Isten addig senkit sem kárhoztat, amíg világosságot nem nyer, s nem ismeri fel a negyedik parancsolat kötelező erejét. Ha azonban majd megjelenik az a rendelet, mely a hamis szombatot kikényszeríti, s a harmadik angyal hangos kiáltása óva inti az embereket a fenevad és képének imádatától, akkor világossá válik a vonal a hamis és az igaz között. Akkor azok, akik folytatják a törvényszegést, felveszik a fenevad bélyegét.
Gyors léptekkel közeledünk ehhez az időszakhoz. Mikor a protestáns egyházak egyesülnek a világi hatalmakkal, hogy a téves vallást támogassák, ellenzik azt, amiért őseik a leghevesebb üldözést is elszenvedték, akkor a pápai szombatot az egyház és az állam egyesített tekintélye kényszeríti. Akkor következik be a nemzeti hitehagyás, melynek következménye; a nemzet megsemmisülése (1899, 51. kézirat).
Ha az igazság világosságát eléd tárták, amely a negyedik parancsolat szombatját nyilatkoztatja ki s igazolja, hogy Isten Igéjében nincs semmi alapja a vasárnap ünneplésének, de ha mégis az állszombathoz ragaszkodsz, visszautasítod, hogy a szombatot megszenteljed, melyet Isten ’szent napnak’ nevez, akkor felvetted a fenevad bélyegét. Mikor történik ez? Ha annak a rendeletnek engedelmeskedsz, mely megparancsolja, hogy vasárnap ne dolgozz, hanem istentiszteletet tarts, pedig tudod, hogy a Bibliában egyetlen szó sincs róla, hogy a vasárnap több a közönséges munkanapnál. Akkor saját beleegyezéseddel veszed magadra a fenevad bélyegét és utasítod el magadtól Isten pecsétjét (RH 1897. júl. 13).
Isten az embereknek a szombatot jelül adta közötte és közöttük, mint hűségük próbakövét. Azok tehát, akik miután Isten törvényének világossága eljutott hozzájuk és mégis engedetlenek maradtak és az emberi törvényeket Isten törvénye fölé emelik, az előttünk álló nagy válságban a fenevad bélyegét veszik magukra.” (1900, 98. levél)
Nem szabad kihívnunk azokat, akik az állszombatot elfogadták – a pápaság intézményét – Isten szent szombatja helyett. Minthogy nélkülözik a bibliai érveket, annál eltökéltebbek, hogy az Igéből hiányzó érveket hatalmi szavukkal helyettesítsék. A sárkány nyomdokain üldözés következik. Ezért legyünk óvatosak, ne történjen részünkről kihívás (1886, 55. levél).

NK 396-7. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Amikor az Egyesült Államok legjelentősebb egyházai a közösen vallott tantételekben egységre jutva arra befolyásolják az államot, hogy tegye kötelezővé rendelkezéseiket, és tartsa fenn létesítményeiket, akkor már a protestáns Amerika megformálta a római hierarchia hasonmását, aminek elkerülhetetlen következménye, hogy a polgári hatóság büntetést ró azokra, akik eltérő véleményt vallanak.
A kétszarvú fenevad „azt is teszi mindenkivel (megparancsolja), kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az Ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem, csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma” (Jel 13:16-17). A harmadik angyal így figyelmeztet: „Ha valaki imádja a fenevad képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából.” Az itt említett „fenevad”, amelynek az imádására kényszerít a Jel 13. fejezetében foglalt kétszarvú fenevad, nem más, mint az első vagy párducszerű fenevad, azaz a pápaság. A „fenevad képe” a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartásához a polgári hatalom segítségét igénylik. A „fenevad bélyegének” meghatározása még hátra van.
A próféta óva int a fenevadnak és bélyegének imádásától, majd kijelenti, hogy itt vannak azok, „akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét”. A kinyilatkoztatás ilyen éles különbséget tesz az Isten parancsolatainak megtartói és azok között, akik imádják a fenevadat, valamint a fenevad képét, és felveszik bélyegét. Ebből következik, hogy a törvény megtartása és a törvény áthágása jelzi a különbséget Isten imádói és a fenevad imádói között.

NK 399-401. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Katolikus írók egyházuk tekintélyének jeleként azt a rendelkezést idézik, amellyel az egyház „a szombatot vasárnapra változtatta. Ezt a rendelkezést a protestánsok is elfogadták..., mert a vasárnap megtartásával elismerik, hogy az egyháznak van hatalma ünnepeket elrendelni, és büntetés terhe mellett érvényesíteni. ’Mi tehát a szombat megváltoztatása, ha nem a római egyház tekintélyének a jele vagy bélyege – „a fenevad bélyege”?
A római egyház nem mondott le főhatalmi igényéről. Amikor a világ és a protestáns egyházak elfogadják az általa elrendelt szombatot, és a bibliai szombatot elvetik, tulajdonképpen helyt adnak ennek a jogtalan követelésnek. Ha a protestánsok a hagyomány és az egyházatyák tekintélyével meg is indokolják ezt a változtatást, pontosan azt az elvet veszik semmibe, amely Rómától elkülöníti őket, azaz hogy „a Biblia, és csakis a Biblia, a protestánsok vallása”. A pápai egyház látja, hogy a protestánsok becsapják magukat, és szándékosan bezárják szemüket a tények előtt. Örül, amikor a vasárnap elrendelésére tett intézkedéseit tetszéssel fogadják, mert ebből látja, hogy a vasárnappal végül az egész protestáns világot Róma zászlaja alá fogja vonni.
Róma azt hangoztatja, hogy a „protestánsok a vasárnap megtartásával akaratlanul is meghódolnak a (katolikus) egyház tekintélye előtt”. Amikor a protestáns egyházak erőltetik a vasárnap megtartását, tulajdonképpen a pápaság - a fenevad - imádását erőltetik. Akik tudják, mit kíván Isten a negyedik parancsolatban, és mégis úgy döntenek, hogy az igazi szombat helyett a hamis szombatot ünneplik, azok e döntésükkel annak a hatalomnak hódolnak, amely e rendelkezés egyedüli megparancsolója. De maguk az egyházak formálják meg a fenevad képét azzal, hogy világi hatalom által kényszerítenek ki egy vallási kötelességet. Amikor tehát az Egyesült Államokban kötelező lesz a vasárnap megtartása, tulajdonképpen a fenevadnak és képének az imádása lesz kötelező.
Voltak azonban a letűnt nemzedékek idején olyan vasárnapünneplő keresztények, akik azt hitték, hogy a bibliai szombatot tartják; és ma is vannak minden egyházban igaz keresztények - beleértve a római katolikus egyházat is -, akik őszintén hiszik, hogy a vasárnap Isten szombatja. Isten elfogadja becsületességüket és szándékuk őszinteségét. De eljön azaz idő, amikor a vasárnap megtartását törvény teszi kötelezővé, és a világ tisztán fogja látni, hogy melyik az igazi szombat. Ha valaki akkor szegi meg Isten törvényét, hogy olyan parancsnak engedelmeskedjen, amely csak Róma tekintélyének bélyegét viseli magán, ezzel a pápaságot Isten fölé helyezi. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, amely érvényt akar szerezni a Róma által elrendelt ünnepnek. A fenevadat és annak képét imádja. Amikor az ember elveti azt az ünnepet, amelyet Isten a maga hatalma jelének nevez, és helyette a Róma által választott hatalmi jelvényt tartja tiszteletben - ezáltal elfogadja a Róma iránti hódolat jelét: „a fenevad bélyegét”. Ez azonban csak akkor lesz aktuális, amikor a kérdés világosan feltárul az emberek előtt, és választaniuk kell Isten törvénye és az emberi rendelések között. Aki ekkor is a törvényszegés mellett dönt, azt felveszi „a fenevad bélyegét”.
A legfélelmetesebb fenyegetést, amely valaha is halandókhoz szólt, a harmadik angyal üzenete tartalmazza. Szörnyű bűn lehet az, amely Istent olyan haragra indítja, amelybe nem vegyül kegyelem. Mindenki tisztán láthat e fontos dologban. Isten, mielőtt ítélkezne, óva inti e bűntől a világot, hogy mindenki megtudja, miért fog ítélete lesújtani, és hogy mindenkinek alkalma legyen megmenekülni a büntetéstől. A prófécia kinyilatkoztatja, hogy az első angyal ’minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek’ hirdetni fogja ezt az üzenetet. A harmadik angyal figyelmeztetése, amely szintén a hármas üzenethez tartozik, sem fog szűkebb körben hangzani. A prófécia azt mondja róla, hogy egy angyal, aki az ég közepén repül, nagy szóval hirdeti, és ez az üzenet magába fogja vonni a világ figyelmét.
Ebben a küzdelemben az egész keresztény világ két nagy csoportra oszlik - azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, és bélyegét magukra veszik. Habár az egyház és az állam egyesíti erejét, hogy „mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal” (Jel 13:16) kényszerrel elfogadtassa „a fenevad képét”, de Isten népe e bélyeget nem veszi magára. A pátmoszi próféta látja „azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán... állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái’, és éneklik a Mózes és a Bárány énekét” (Jel 15:2-3).

1T 223. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Isten maradék népének névváltoztatásáról hoztak tudomásomra szempontokat. Két csoportot mutattak meg nekem. Az egyik felölelte a hitvalló keresztények nagy testületeit. Ezek lábbal tapossák Isten törvényét, és meghajolnak a pápaság intézménye előtt. A hét első napját tartják meg az Úr nyugalom napjaként. A másik, igen kicsiny csoport, a nagy Törvényadó előtt hajt térdet. Megtartja a negyedik parancsolatot. Hitük különleges és uralkodó vonásai a hetedik nap megünneplése és az Úr megjelenésének várakozása.
A vita Isten követelményei, és a fenevad követelményei között folyik. A kétszarvú fenevad még majd kötelezővé fogja tenni az első napot, a pápaság intézményét, amely homlokegyenest ellenkezik a negyedik parancsolattal. Ugyanakkor Isten félelmetes figyelmeztetése kihirdeti majd a büntetést a fenevad és képe imádásáért. Inni fognak Isten tüzes borából, amelyet elegyítetlenül töltött harag poharába.
Csakis olyan név felel meg, ami összhangban áll hitvallásunkkal, kifejezi hitünket, és különleges népnek jelöl meg bennünket. A hetednapi adventista név meg nem szűnő intés a protestáns világ számára. Itt a válaszvonal Isten imádói és azok között, akik a fenevadat imádják, és felveszik bélyegét. A nagy vita Isten parancsolatai, és a fenevad követelményei között folyik. A sárkány azért visel hadat a szentek ellen, mert megtartják Istennek mind a 10 parancsolatát. Ha lebocsátják a lobogót, és feladják hitük különleges vonásait, a sárkány békében fogja hagyni őket. De felkeltik haragját, mert magasra merészelik emelni a zászlót, és ki merik bontani a lobogót a protestáns világ ellen, amely a pápaság intézményét imádja.

6T 17. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – A világosság, melyet a harmadik angyal üzenetéről kaptunk, az az igazi világosság. A fenevad bélyege pontosan az, aminek hirdetjük. Nem értünk még mindent ezen a területen s nem is értjük meg teljesen a tekercs legöngyöléséig, de a világ legkomolyabb munkáját kell tető alá hoznunk. Az Úr azt parancsolja szolgáinak: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákob házának vétkeit” (És 58,1).

8T 117. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Isten szava bemutatja a harmadik angyali üzenet hirdetésének követelményeit: „Megharaguvék azért a sárkány az asszonyra, és elmébe, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatinak megőrizőivel, és akinél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12,17). A vonakodás, hogy engedelmeskedjen Isten parancsolatainak, s az eltökélt gyűlöletet táplálja a parancsolatok hirdetői ellen, a sárkányt a legkeseredettebb harca vezeti Isten parancsolattartó népe ellen. A sárkány minden erejét beveti ellenük. „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek, hogy senki ne vehesse, se el ne adhasson, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma” (Jel 13,16-17).
Isten pecsétje a hetediknapi szombat megtartása – ami az Úr emlékműve a teremtésről. ’Azután szól az Úr Mózesnek, mondván: Te szólj az Izrael fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.’ 2Mózes 31,12-13. A szombat itt világosan jelnek van nevezve Isten és népe között.
A fenevad jele ennek az ellenkezője – a hét első napjának megtartása. Ez a jegy a pápai tekintély felsőbbségét elismerőket különbözteti meg azoktól, akik Isten tekintélyét ismerik el.

9T 232. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Kedves testvérem! Megpróbálok felelni kérdésedre, hogy mit tegyél, ha a vasárnapi törtvényt kényszerítik ránk.
Az Úr világosságot adott nekem, amikor mi vártunk olyan világosságra, mint amilyenhez ti látszotok közeledni. E világosság szerint, amikor az alulról származó hatalom arra serkenti az embereket, hogy a vasárnap megünneplésére kényszerítsenek, a hetednapi adventisták azzal mutassák meg bölcsességüket, hogy vasárnap nem végzik közönséges munkájukat, hanem missziómunkára fordítják a napot.
A vasárnapi törvényekkel való dacolás csak erősíti a türelmetlen vallásos vakbuzgókat, akik arra törekszenek, hogy vasárnapi rendeleteket kényszerítsenek az emberekre. Ne adjatok ürügyet arra, hogy törvényszegőknek nevezhessenek. Ha oly emberek féken tartásra hagyjuk őket, akik sem Istent, sem embert nem félnek a féken tartás hamar elveszíti újdonságát, s rájönnek majd, hogy következetlen is, kényelmetlen is szigorúan venniük a vasárnap megünneplését. Bibliával kezetekben folytassátok tovább a misszió munkát, s az ellenség belátja majd, hogy saját ügyének árt. Nem vesszük magunkra a fenevad bélyegét, ha bölcsen fenntartjuk a békességet azzal, hogy nem végzünk botránkoztató munkát, s ugyanakkor időnket a legfontosabb tevékenységre fordítjuk.

EW 64-65. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – 1850. június hó 27.-i látomásomban így szólt hozzám kísérő angyalom: „Az idő majdnem bevégződött. Vajon sugárzod e Jézus nyájas képmását kellőképpen?” Majd arra utasítottak, hogy a földre tekintsek, s láttam, hogy azoknak, akik a harmadik angyali üzenetet elfogadták, készülődniük kellene. Az angyal így szólott: ’Legyetek készen! Legyetek készen! Legyetek készen! Halljatok meg sokkal teljesebben a világ számára, mint eddig!’ Láttam, hogy igen nagy munkát kell érettük elvégezni, de nagyon rövid idő alatt.
Azután láttam, hogy a hét utolsó csapás nemsokára kiárad azokra, akik nem állnak Isten oltalma alatt, de a világ ezt csak annyiba vette, mintha ugyanannyi hullni készülő esőcseppről volna szó. Ez után erőt nyertem arra, hogy végignézhessem a rettenetes félelmes utolsó csapást, Isten haragjának kiáradását. Láttam, hogy Isten haragja rettenetes, és ha Isten felháborodásában kinyújtaná karját, akkor a földnek összes lakói olyanokká lennének, mintha sohasem lettek volna, vagy gyógyíthatatlan, gyötrő fekélyek és sebektől szenvednének, amelyekből nincs gyógyulás és megváltás, csak a pusztulás. Rémület fogott el, arcra borultam az angyal előtt s úgy kértem, hogy távoztassa el tőlem, vagy takarja el e látványt, mert olyan rettenetes. Ekkor oly világosan láttam, mint még soha, annak fontosságát, hogy Isten szavát a legnagyobb gonddal kutassuk át, hogy megtudjuk belőle, miképpen kerülhetjük el a csapásokat, melyekről Isten szava kijelenti, hogy mindazokra jönnek, akik a fenevadat imádják, és annak képét és jelét homlokukra, vagy kezükre felveszik. Rendkívül csodálkoztam azon, hogy emberek akadnak, akik Isten parancsolatait, különösen a szent szombatnapot lábbal tapossák, míg a Szentírás olyan határozott és rettenetes fenyegetéseket és ítéleteket tartalmaz a törvény áthágói ellen.
Az Egyház a nyugalom napját a hét hetedik napjáról a hét első napjára helyezte. Megváltoztatta éppen azt az igaz parancsolatot, amely azért adatott az embernek, hogy Teremtőjére emlékeztesse. Megváltoztatta a Tízparancsolat legnagyobb parancsolatát s ezzel magát Istennel egyenrangúvá tette, illetve magát Isten fölé emelte. Isten nem változik, ezért törvénye is változhatatlan; ám de ez az intézmény Isten fölé emelte magát, midőn a szentség, az igazság és a jóság örökkévaló, megváltozhatatlan zsinórmértékének megváltoztatását megkísérelte. Isten szent napját lábbal taposta, és helyébe saját tekintélye alapján a munka hat napjának egyikét helyezte. Az egész nép követi a vadállatot, és Istent minden héten megrabolják szent napjától. Az egyház rést ütött Isten szent törvényén, azonban láttam, hogy már eljött azaz idő, midőn Isten népe betömi a réseket és felépíti ismét a romokat.

9T 16-17. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Isten imádóit majd különösen az választja el a többi embertől, hogy tisztelik a negyedik parancsolatot, mert ez Isten teremtői hatalmának a jele, és ez tanúsítja Isten igényeit az ember részéről, tiszteletére és hódolatára. A gonoszok a Teremtő emlékművének megdöntésére irányuló erőfeszítéseikkel tűnnek majd ki és azzal, hogy Róma intézményét felmagasztalják. E kérdés körül lesz az összecsapás. Ez fogja az egész kereszténységet két nagy táborra osztani, és akkor, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, és azokra, akik a fenevadat és képét imádják, s magukra veszik bélyegét. Bár az egyház és az állam összefog majd, hogy kényszerítsen mindenkit „kicsinyt, nagyot, szegényt, gazdagot, szabadot és szolgát”, hogy felvegyék a fenevad bélyegét, Isten népe mégsem veszi azt fel Jel. 13,16. A patmoszi próféta látja azokat, „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái” (Jelenések 15,2).

EW 67. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Midőn láttam, hogy mivé kell lennünk, hogy a dicsőséget örökölhessük, és midőn láttam, hogy Jézus mennyit szenvedett, hogy ily gazdag örökséget szerezzen meg számunkra, imában könyörögtem, hogy alámerítkezhessünk Krisztus szenvedéseiben, hogy a küzdelmektől ne riadjunk vissza, hanem türelemmel és örömmel viseljük el őket, tudván azt, hogy mit szenvedett érettünk Jézus, hogy szegénysége és szenvedése által gazdagokká tegyen. Az angyal így szólott: Tagadjátok meg önmagatokat; gyorsan előre kell haladnotok!’ Közülünk többeknek volt elég ideje az igazság elfogadására s arra, hogy lépésről lépésre haladhassanak folytonosan előre. Minden lépés erőt adott a további lépés megtételére. De az idő már-már lejár, és amit mi azelőtt éveken át tanulhattunk, arra nekik csak néhány hónapjuk lesz. Ezeknek nagyon sokat kell elfeledni, és sok új dolgot megtanulni. Azok, akik a rendelet kiadásakor nem akarják a vadállat jelét és képét felvenni, azoknak most kell határozniuk és kijelenteni: „Nem, mi nem tiszteljük az ő intézkedésit”!

7BC 976-77. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Az Úr világosan elém tárta, hogy a próbaidő vége előtt elkészítik a fenevad képét, mivel az lesz Isten népének nagy vizsgája, mely eldönti örök sorsukat… (13,11-17).
Isten népének ezen a próbán kell átesnie, mielőtt az Úr elpecsételné őket. Aki az Úr törvényének megtartásával és a hamis nyugalomnap elvetésével bizonyítja Isten iránti hűségét, az az Úr lobogója alá sorakozik fel s elnyeri az élő Isten pecsétjét. Akik feladják a mennyei eredetű igazságot, és a vasárnap nyugalomnapját fogadják el, azokra a fenevad bélyegét ütik (1890, 11. levél).
Sokan sohasem részesültek világosságban. Tanítóik félrevezetik őket, s ők nem vették magukra a fenevad bélyegét. Az Úr fáradozik értük. Nem hagyta őket útjaikra. Míg meg nem győződnek az igazság felöl, míg csak lábbal nem tapossák a megvilágosításukra nyújtott bizonyítékot, az Úr nem vonja vissza tőlük kegyelmét (1895, 7. levél).
Isten olyan állapotokat fog létrehozni, ahol alkalom nyílik jó és tekintélyes emberek előtt megtudni, mi is az igazság valóban. S mivel lesz nép, mely nem fog térdet hajtani a fenevad képe előtt és nem veszi fel bélyegét kezére és homlokára, hanem az igazság mellett fog kiállni, mert azaz igazság, ezért elnyomás köszönt be. Megkísérlik kényszeríteni a lelkiismeretet. Ámde azok, akik ismerték az igazságot, félnek majd engedelmeskedni a sötétség hatalmasságainak. Istennek van népe, aki nem lesz hajlandó magára venni a fenevad bélyegét sem a kezére, sem a homlokára...
Egyetlen lépés sem történt a bálvány-nyugalomnapjának magasztalására, a törvényhozás általi vasárnapünneplés megvalósítására anélkül, hogy ne a Sátán állna mögötte, ne ő lenne a fő mozgató. A lelkiismeretet azonban nem szabad kényszeríteni még a valódi nyugalom megtartására sem, mert Isten csakis önkéntes szolgálatát fogad el (RH 1890. ápr. 15).
Közeledik az idő, mikor Isten törvényét különleges értelemben hatástalanítani fogják országunkban. Nemzetünk kormányzói törvényhozással fogják kikényszeríteni a vasárnaptörvényt, amivel súlyos veszedelembe sodorják Isten népét. Mikor nemzetünk rendeleteket hoz, hogy gúzsba kösse az emberek lelkiismeretét vallásos előjogaikat illetően, vasárnapünneplésre kényszerítve s elnyomó rendeleteke hozva a hetedik napi szombat megtartói ellen. Isten törvénye gyakorlatilag hatálytalanná válik országunkban; a nemzeti hitehagyást, nemzeti romlás fogja követni (RH 1888. dec. 18).
A világ bűnei az egekbe fognak érni, mikor hatálytalanná teszik Isten törvényét; mikor az Úr szombatját a porba tiporják, s az embereket az ország törvényinek erős karjával kényszeríti a pápaság intézményének elfogadására. Az emberek intézményeinek az Isten rendelete intézménye fölé magasztalásával megvetést tanúsítanak a Mindenható törvényhozó iránt, Isten jelét és pecsétjét, pedig visszautasítják (RH 1889. nov. 5).
Amint Krisztust is ok nélkül gyűlölték, népét is gyűlölni fogják, mivel engedelmesek Isten parancsai iránt. Ha Őt, aki tiszta, szent és szeplőtelen volt, s aki jót tett, és csakis jót világunkban, alantas bűnözőként kezelték, és halálra ítélték, tanítványai is hasonló bánásmódot várhatnak el, bármilyen hibátlan lehet is életük, szeplőtlen a jellemük.
A sátáni eszközök által a jóságra és a gonoszság féken tartására hivatkozva emberi törvényeket fognak felmagasztalni, miközben Isten szent parancsolatait megvetik, és lábbal tapossák. S akik az Úr törvénye iránti engedelmességgel bizonyítják hűségüket, legyenek felkészülve a letartóztatásra s olyan bíróságok elé való állításra, melyek mértéke nem az Isten magasztos és szent törvénye (RH 1899. dec. 26).
A föld történelmének megrázó korszakában élünk. A nagy összecsapás közvetlen előttünk áll. Látjuk, hogy a föld megromlott lakósai miatt. A bűn embere bámulatos szívóssággal törekedett felhasználni a hamis szombatot, s a hűtlen protestáns világ csodálattal követte a fenevadat, s az Úr által elrendelt szombat iránti engedelmességet a nemzet törvénye iránti hűtlenséget, árulásnak bélyegezte meg. Országok fogtak össze, hogy fenntartsák a hamis nyugalomnap intézményét, melyre Isten kinyilatkoztatásában egyetlen szó felhatalmazás nincs (RH 1900. feb. 6).
A szombatkérdés lesz a nagy végső viszály gócpontja, melyben az egész világ, részt vesz. A menny végzései helyett az emberek az ördög elveit tisztelik. Elfogadták a hamis szombatot, melyet a Sátán a maga tekintélyének jeleként állított fel. Ezzel szemben Isten az ő uralkodói követelményére helyezte pecsétjét. Mindkét nyugalomnap, az igaz és a hamis, magán viseli szerzője nevét, kitörölhetetlen jegyét mindkét felhatalmazásnak. Mindenki számára az a fontos döntés, hogy vajon a fenevad és képének bélyegét veszi-e magára, vagy az élő Isten pecsétjét (Idők jelei 1910. már. 22).
A vasárnapünneplés ma még nem a fenevad bélyege, s mindaddig nem is lesz, míg meg nem jelenik a rendelet a bálványszombat tisztelésére. Eljön az idő, mikor ez a nap lesz a próba, de ez a nap még nem érkezett el (1899, 118. kézirat).

7BC 979-80. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Jánost felszólították, hogy tekintsen olyan népre, mely különbözik a fenevad és képének imádóitól, a hét első napjának megünneplőitől. A vasárnap megtartása a fenevad bélyege (1898, 31. levél).
Isten a harmadik angyal üzenetét küldte a világra, figyelmezteti az embereket, hogy ne vegyék magukra – se kezükre, se homlokukra – a fenevad és képének bélyegét. A bélyeg felvétele azt jelenti, hogy ugyanarra a következtetésre jutnak, azokat az elgondolásokat javasolják, mint a fenevad, homlokegyenest ellenkezve az Isten szavával. A fenevad bélyegét felvevőkről mondja Isten: „Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt” (Jel 14,10).
Ha az igazság világosságát feltárták előtted, beleértve a negyedik parancsolat szombatját, s kimutatták, hogy Isten Igéjében semmi alapja nincs a vasárnap ünneplésének, s te mégis ragaszkodsz a hamis nyugalomnaphoz, ha mégsem vagy hajlandó szentnek tartani a szombatot, melyet Isten szent napomnak nevez, akkor te is magadra veszed a fenevad bélyegét. Mikor engedelmeskedsz a rendeletnek, hogy ne dolgozz vasárnap, hanem Istent imádd, mikor tudod, hogy egyetlen szó se nincs a Bibliában, mely másnak jelölné meg a vasárnapot, mint közönséges munkanapnak, akkor beleegyezel, hogy a fenevad bélyegét vedd magadra, az Isten pecsétjét, pedig visszautasítsd.
Ha magunkra vesszük a fenevad bélyegét, akár a homlokunkon, akár a kezünkön, az engedetlenekre kiszabott büntetések minket is súlytani fognak. Az élő Isten pecsétjét viszont azokra helyezik, akik lelkiismeretesen megtartják az Úr szombatját (RH 1897. júl. 13).

7BC 981. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – Isten a szombatot jelölte ki nyugalomnapjának (2Mózes 31,13.16-17).
Ezzel választóvonalat húzott a hűségesek és a hűtlenek közé. Akik Isten pecsétjét szeretnék elnyerni homlokukra, feltétlen a negyedik parancsolat szombatját kell megünnepelniük. Ez különbözteti meg őket az elpártoltaktól, akik az igazi szombat helyébe ember rendelte intézményt fogadtak el. Isten nyugalomnapjának megtartása a megkülönböztető jel azok között, akik őt szolgálják, és akik nem szolgálják őt (RH 1901. ápr. 23).

RH 1892. nov. 8. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. –

ST 1878. feb. 28. – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. –

LDE 224.(UNE 158) – Azt is teszi mindenkivel… az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. – „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal… hogy az ő jobb kezükre vagy homlokukra bélyeget tegyenek” (Jel 13,16). Nem csak, hogy az embereknek kezükkel nem kell dolgozniuk vasárnap, de értelmükkel is el kell ismerniük a vasárnapot szombatként. (Ph 86) 6,7 (1897)

EW 276. – Szabadokkal és szolgákkal. – Láttam, hogy a rabszolga kereskedő felelős azoknak a rabszolgáknak a lelkéért is, akiket tudatlanságban tart és a rabszolgák bűneit urától kéri számon Isten. Isten nem veheti be a mennybe azt a rabszolgát, aki tudatlanságban élt, s aki mit sem tud Istenről és a Szentírásról, aki urának vesszején kívül semmitől sem félt, és aki még az állatnál is mélyebbre süllyedt. De azért a legjobb és legkegyesebb módon bánik vele, miként ezt a kegyelmes és irgalmas Isten teheti, Isten úgy tekinti, mintha sohasem létezett volna. Ellenben gazdája kénytelen lesz a hét utolsó csapást elszenvedni és a második feltámadás alkalmával életre kel, hogy elszenvedje a második halál gyötrelmeit. Ilyen módon kielégül Isten igazságérzete.