7BC 960. – Akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe. – Krisztus mondja a győzőkről: „Nem törlöm ki nevét az élet könyvéből.” Akik valaha is Istennek adták magukat, azok nevét beírták az élet könyvébe, s jellemük most vonul el vizsgálaton az Úr előtt. Isten angyalai lemérik az erkölcsi értéket. Figyelik a jellem fejlődését, hogy lássák, benn tartható-e nevük az élet könyvében. Próbaidőt adtak nekünk, mely alatt megmossuk és megfehérítjük jellemruhánkat a Bárány vérében. Ki végzi most ezt a munkát? Ki különíti el magát a bűntől és az önzéstől? (HS 138.)
7BC 987. – Akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe. – Amikor Isten gyermekeivé leszünk, beírják nevünket a Bárány életkönyvébe, s ott marad a vizsgálati ítéletig. Akkor mindenkinek a nevét szólítani fogják, és az vizsgálja meg cselekedeteit, aki így szól: Ismerem tetteidet. Ha kiderül, hogy nem bántuk meg teljesen minden gonosz tettünket, nevünket kitörlik az élet könyvéből, s bűneink rovásunkon maradnak. (Idők jelei 1885 aug.6)
Mózes kinyilvánította Izrael iránti nagy szeretetét, amikor Istenhez imádkozott bűneik bocsánatáért vagy törölje ki az ő nevét az élet könyvéből. Közbenjárása szemlélteti Krisztusi szeretetét és közbenjárását a bűnös emberiségért. Az Úr nem engedte Mózesnek elszenvedni a büntetést a bűnös nép helyett. Megmondta neki, hogy azt törli ki a könyvéből, aki bűnt követett el, mert az ilyennek nem kell elszenvedni a bűnös büntetését.
Az itt említett könyv a feljegyzések könyve a mennyben, amelybe minden nevet beírtak s mindenki tetteit, bűneit vagy engedetlenségét hűségesen bejegyezték. Ha valaki túl nagy bűnt követett el, hogy az Úr megbocsássa, kitörli nevét, és pusztulásra ítéli (ST 1880. máj. 27).
7BC 987. – Akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe. – Mint Isten belátással megáldottai, ismerjük el, hogy Istennek tartozunk számadással. A tőle kapott élet szent felelősség, ezért egyetlen percét se pazaroljuk el, hiszen újra találkoznunk kell velük az ítéleten. A menny könyvei fénykép-pontossággal őrzik, ami történt életünkben. Nem csak azért vagyunk felelősek, amit tettünk, hanem azért is amit nem tettünk meg. Felelősek vagyunk fejletlen jellemünkért, kihasználatlan lehetőségeinkért. (RH 1891. szept. 22).
NK 514. – Akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe. – Róma befolyása azokban az országokban, amelyek egykor elismerték főhatalmát, korántsem szűnt meg. A prófécia, pedig megjövendöli hatalmának visszaállítását. „Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat” (Jel 13:3). A halálos seb azt a kudarcot jelzi, amely a pápaságot 1798-ban érte. Ezután - ahogy a próféta mondja – „az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.” Pál világosan kijelenti, hogy a „bűn embere” a második adventig megmarad (2Thessz 2:3-8). Egészen az idők végéig fogja folytatni csaló munkáját. A Jelenések könyvének írója ugyancsak a pápaságra utal, amikor azt mondja, hogy „imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe” (Jel 13:8). Mind az Óvilág, mind az Új, a vasárnap tiszteletével - amely kizárólag a római egyház tekintélyén alapszik - hódolni fog a pápaság előtt.
AT 154. (AA 229) – A Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta. – Három egymást követő szombatnapon prédikált Pál a thessalónikaiaknak, amennyiben meg akarta győzni őket a Szentírás alapján, hogy Krisztus „a Bárány, aki megöletett a világ alapítása óta” (Jel 13,8). Erről, élete, halála, feltámadása, közbenjárói tisztsége tanúskodik. Felmagasztalta Krisztust és kimutatta, hogy szolgálatának igazi megértése az a kulcs, mely feltárja az ótestamentumi írásokat, értelmét és kincseit hozzáférhetővé teszi.
1Szem 107. – A Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta. – A kereszténység annyi, mint az egymás iránti gyöngéd szeretet feltárulása. A keresztény élet keresztény kötelezettségekből és kiváltságokból áll. Bölcsességében Krisztus olyan áldozatrendszert adott kezdeti egyházának, amelynek Ő maga volt az alapja, amely halálának előképe volt. Minden áldozat rá, mint a világ teremtése óta megöletett Bárányra mutatott, hogy mindenki megérthesse, hogy a bűn zsoldja a halál. Noha nem volt benne bűn, mégis meghalt a mi bűneinkért.
1BC 1111. – A Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta. – A megölt társa vérébe mártott, majd az örömteli életre szabadon eresztett madár csodálatos jelképe a mi szabadon bocsátásunknak. Az élet és a halál találkozott, rejtett kincset tárva az igazság után kutató elé. A megbocsátó vérnek Megváltónk feltámadásával és életével való egységét. Az egyik madarat forrásvíz felett ölték meg; a forrásvíz Krisztus, a Bárány örökké folyó, örökké tisztító vérének jelképe volt – annak a forrásnak, amely nyitva áll Júda és Jeruzsálem előtt, hogy megmosódjanak és megtisztuljanak a bűn minden szennyétől. Mi is hozzájuthatunk Krisztus elfedező véréhez. Ezt a legbecsesebb előjognak kell tekintenünk, a legnagyobb áldásnak, amelybe Isten a bűnös embert valaha is részesítette. Mi mégis olyan kevésre becsüljük ezt a roppant nagy ajándékot! Milyen mély, milyen széles és milyen állandó ez a patak! Megnyugvást, pihenést talál itt minden szentség után vágyó lélek. A Szentlélek éltetésére, majd pedig Krisztussal való szent, boldog, békés járásra és drága közösségre. S akkor, ó, akkor tudjuk elmondani értelmesen Jánossal: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (1894. 87. levél).
7BC 932. – A Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta. – Krisztus a világ megalapítása óta leölt Bárány. Sokaknak titok marad, hogy a régi üdvrendben miért volt szükség olyan sok áldozatra, miért vittek az oltárra annyi vérző állatot. A fontos igazság, melyet az Úr az emberek előtt tartott és bevésett szívükbe, értelmükbe, ez volt: „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.” Minden vérző állat az „Isten Bárányát” jelképezte, „aki elveszi a világ bűneit.”
PP 37. – A Bárányé, aki megöletett, e világ alapítása óta. – Krisztus közbenjárt az Atyánál a bűnös érdekében. Eközben a mennyei sereg olyan feszült érdeklődéssel várta az eredményt, amelynek kifejezésére nincs szó. Az elveszett emberért tartott titokzatos tanácskozás, a – „békesség tanács” (Zak 6:13) - sokáig elhúzódott. Már a föld teremtése előtt megszületett a megváltás terve, mert Krisztus „a Bárány... megöletett, e világ alapítása óta” (Jel 13:8). A világegyetem Királya csak küzdelem árán egyezett bele abba, hogy Fia meghaljon a bűnös emberért. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16). Ó! a megváltás titka! Isten szeretete egy olyan világért, amely nem szerette Őt! Ki ismerheti annak a szeretetnek a mélységeit, amely ’minden ismeretet felülhalad’? A halhatatlan lények a végtelen korszakokon át csodálattal és imádattal próbálják felfogni a felfoghatatlan szeretet titkát.
TMK 17. – A Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.