EW 221. – Kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké. – Láttam, hogy Isten angyalai sohasem uralják az ember akaratát. A jó Isten az emberek elé tárja az életet és a halált s rájuk bízza a választást. Sokan választanák az életet, csakhogy mégis a széles úton haladnak. Ezek lázonganak Isten uralma ellen, ámbár az Úr végtelen kegyelmében egyszülött Fiát áldozta fel érettük. Akik nem hajlandók az oly drága áron kieszközölt megváltást elfogadni, azokat büntetés éri. Ámde láttam, hogy Isten nem taszítja ezeket sem a pokolba, hogy ott vég nélküli kínokat szenvedjenek, sem a mennyben nem fogadja magához; mert ezek az emberek lennének a legszerencsétlenebbek, ha a szentek tiszta, mennyei seregéhez kellene csatlakozniuk. Isten a bűnösöket megsemmisíti, és olyanná teszi őket, mintha sohasem léteztek volna; ily módon kielégül Isten igazságossága. Isten a föld porából alkotta az embert, a szentségteleneket és engedetleneket tűz emészti meg, és újra porrá lesznek. Láttam, hogy Isten jó volta és részvéte ebben is arra indítson mindenkit, hogy jellemét csodáljuk, és szent nevét imádjuk. Ha majd a gonoszok mind kiirtatnak a föld színéről, a mennyei seregek "Áment"-t mondanak.