3SG 83.4. – A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. –

EW 292-3. – A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. – Most Jézus a szent angyaloknak és a megváltott szenteknek társaságában elhagyta a várost. Az angyalok körülvették parancsnokukat és elkísérték útjára. Utánuk haladt a megváltott szentek menete. Jézus most félelmetes fenséggel szólította elő a gonoszokat. Ugyanazzal a gyenge, beteg testtel jöttek elő, amellyel a sírba szálltak. Óh, mily látvány! Óh, mily jelenet! Az első feltámadás alkalmával viruló halhatatlansággal jöttek elő mindnyájan. Ellenben a második feltámadásnál mindegyik magán hordja az átok bélyegét. Együtt jönnek elő a föld királyai és hatalmasai a szolgákkal és koldusokkal s a tudósok a tudatlanokkal. Mindnyájan az ember Fiát nézik. S most, akik egykor megvetették és üldözték Jézust, akik töviskoszorút helyeztek fejére, és pálcákkal verdesték, királyi fenségében pillantják meg Őt. Azok, akik kihallgatásakor arcába köpdöstek, most ijedten fordulnak el mindent átható pillantásától és színének dicsőségétől. Akik egykor átszögezték kezeit és lábait, most meglátják rajta a szögek helyeit. Akik lándzsájukat oldalába szúrták, most meglátják testén kegyetlenségük nyomát. Tudják, hogy ő az, akit felfeszítettek, és akit rettenetes lelki gyötrelmeiben kigúnyoltak. S azután felhangzik egy hosszú halálhörgés, midőn menekülnek, hogy elrejtőzzenek a királyok Királya és, urak Ura színe elöl.
A sziklahasadékokba és a barlangokba akarnak menekülni annak dicsősége elöl, Akit egykor megvetettek. Fenségétől és végtelen dicsőségétől elragadtatva, hirtelen egy ütemben s félelmetes értelmességgel kiáltják: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!”
Jézus és a szent angyalok az összes szentek kíséretében visszamennek a szent városba, s a levegőt betölti a halálraítélt gonoszok keserves jajveszékelése.

NK 588. – A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. – Az ezer esztendő végén Krisztus a megváltottak és az angyalok kíséretében ismét eljön a földre. Félelmes méltósággal száll alá, és életre szólítja a gonoszokat a végítéletre. Hatalmas sereg jön elő, megszámlálhatatlan, mint a tenger fövénye. Micsoda különbség van köztük és azok között, akik az első feltámadáskor léptek ki sírjukból! Az igazakat Jézus hervadhatatlan ifjúsággal és szépséggel ruházta fel. A gonoszok pedig a betegség és a halál nyomait viselik.
Az emberek sokaságát magával ragadja Isten Fiának dicsősége. A gonoszok egy emberként kiáltják: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” Nem a Jézus iránti szeretet mondatja ezt velük. Akaratlanul mondják. Az igazság kényszeríti ki szájukból. Most is éppúgy gyűlölik Krisztust, és szívük éppúgy lázad ellene, mint amikor sírba szálltak. Nem lesz több kegyelemidejük a múlt hibáinak helyrehozására. Ennek semmi értelme nem lenne. Az élethosszig tartó törvényszegés nem lágyította meg szívüket. A második próbaidő alatt is megkerülnék Isten kívánalmait, és lázadást szítanának a menny ellen, akárcsak az elsőben.

7BC 986. – A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. – Az első feltámadásnál az emberek halhatatlan virágzásba jönnek elő, a másodiknál viszont az átok nyomai láthatók mindegyiken. Úgy jönnek elő, amint sírjukba szálltak. Az özönvíz előttiek óriási termettel, kétszer olyan magasak, mint a ma élő emberek és szép alkattal. Az özönvíz utáni nemzetek alacsonyabbak voltak (3SG 84).

EW 89. – A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. – Láttam, hogy az Úr alkalmat adott a világnak arra, hogy felismerhesse a csapdát. Ez az egyetlen dolog már magában is bizonyítékot szolgáltatna a keresztény számára, ha egyéb bizonyítékok nem lennének is; tudniillik, hogy a spiritizmus nem tesz különbséget a jó és rossz között. Thomas Paine-t - akinek teste már porrá lett, és aki a második feltámadáskor, az ezer év végén feltámad, hogy elvegye megérdemelt jutalmát és elszenvedje a második halált, - úgy állítja be Sátán, mint aki igen nagy tiszteletben áll a mennyben. Sátán itt a földön ameddig tehette, felhasználta ezt az embert, s most ugyanazt a munkát folytatja, azt állítva, hogy Thomas Paine igen nagy tiszteletben áll a mennyben; szeretné elhitetni, hogy amiként itt a földön tanított, úgy a mennyben is tanít. Vannak, akik félelemmel és iszonyattal tekintettek életére, halálára és elvetendő tanaira, melyeket életében hirdetett s most mégis elfogadják a legromlottabb emberek egyikének tanítását, aki megvetette Istent és szent törvényét.

EW 292. – A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. – Most Jézus a szent angyaloknak és a megváltott szenteknek társaságában elhagyta a várost. Az angyalok körülvették parancsnokukat és elkísérték útjára. Utánuk haladt a megváltott szentek menete. Jézus most félelmetes fenséggel szólította elő a gonoszokat. Ugyanazzal a gyenge, beteg testtel jöttek elő, amellyel a sírba szálltak. Óh, mily látvány! Óh, mily jelenet! Az első feltámadás alkalmával viruló halhatatlansággal jöttek elő mindnyájan. Ellenben a második feltámadásnál mindegyik magán hordja az átok bélyegét. Együtt jönnek elő a föld királyai és hatalmasai a szolgákkal és koldusokkal s a tudósok a tudatlanokkal. Mindnyájan az ember Fiát nézik. S most, akik egykor megvetették és üldözték Jézust, akik töviskoszorút helyeztek fejére, és pálcákkal verdesték, királyi fenségében pillantják meg Őt. Azok, akik kihallgatásakor arcába köpdöstek, most ijedten fordulnak el mindent átható pillantásától és színének dicsőségétől. Akik egykor átszögezték kezeit és lábait, most meglátják rajta a szögek helyeit. Akik lándzsájukat oldalába szúrták, most meglátják testén kegyetlenségük nyomát. Tudják, hogy ő az, akit felfeszítettek, és akit rettenetes lelki gyötrelmeiben kigúnyoltak. S azután felhangzik egy hosszú halálhörgés, midőn menekülnek, hogy elrejtőzzenek a királyok Királya és, urak Ura színe elöl.
A sziklahasadékokba és a barlangokba akarnak menekülni annak dicsősége elöl, Akit egykor megvetettek. Fenségétől és végtelen dicsőségétől elragadtatva, hirtelen egy ütemben s félelmetes értelmességgel kiáltják: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!”

NK 429-3o. – Ez az első feltámadás. – Akik az ítéletben „méltókká tétetnek,” azok feltámadnak az igazak feltámadásakor. Jézus ezt mondta: „Akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, ... hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai” (Luk 20:35-36). Azt is kijelentette, hogy azok, „akik a jót cselekedték”, „az élet feltámadásá”-ban részesülnek (Jn 5:29). A halott igazak csak az ítélet lezárása után támadnak fel. Ekkor „méltókká tétetnek” „az élet feltámadására”. Egyértelmű tehát, hogy nem lesznek személyesen jelen azon a törvénykezésen, amelyen életüket megvizsgálják, és ügyüket eldöntik.