5BC 1122. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – Amint a nap utoljára kelt fel a síkság városaira, a nép az istentelen zendülés második napját akarta elkezdeni: Mind mohón tervezték a nyereséget vagy élvezetüket, Isten hírnökét meg kigúnyolták aggodalmai és figyelmeztetései miatt. Hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, tűzgömbök hullottak az elítélt városra. „…akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” Az emberek enni és inni, ültetni és építkezni fognak, házasodnak és férjhez mennek, míg csak Isten haragja elegyítetlenül ki nem lesz töltve. A világ az érzéki biztonság bölcsőjében lesz ringatva… A sokaság mindenáron elakarja felejteni Istent és mohón kap a meséken, hogy nyugtalanítás nélkül folytathassák bűnös életüket” (RH 1886. okt. 26).

3SG 83-87. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. –

7BC 946. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – Mielőtt az embernek Fia megjelenik az ég felhőiben, a természetben mindek visszájára fordul. Mennyei villámok földből feljövő tűzzel egyesülve meggyújtják a hegyeket. Csúcsaikból lávatenger indul el amely a völgyben levő falvakat és városokat borít el. A föld rejtekében levő dolgok megmozdulásától megolvadt sziklatömegek felforralják a vizet, sziklákat és a földet szórva szét. Hatalmas földrengések lesznek, és sok ember meghal. Az özönvíz idején Isten megőrizte Nóét. Így lesz a megsemmisítés és a pusztulásnak napjaiban is. Isten lesz a szeretett hívők népének menedéke (Zsolt 91,9-10; 27,5) (1907, 258. levél).

NK 596-98. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – Sátán kénytelen elismerni Isten igazságosságát, és meghajolni Krisztus főhatalma előtt, de jelleme változatlan marad. Elsöprő áradatként tör ki belőle ismét a lázadás. Eszeveszett dühében eltökéli, hogy nem adja fel a nagy küzdelmet. És felkészül a menny Királya elleni utolsó elkeseredett harcra. Alattvalói közé rohan, és megpróbálja őket a maga dühével áthatni, és azonnali harcra indítani. De a megszámlálhatatlan milliók között, akiket ő csábított lázadásra, senki sem akad, aki elismerné felsőbbségét. Hatalma véget ért. A gonoszok éppúgy gyűlölik Istent, mint Sátán, de ők felismerik helyzetük reménytelenségét, azt, hogy nem tudják Jahvét legyőzni. Démoni dühvel támadnak Sátánra, és azokra, akik eszközei voltak a megtévesztésben, mert haragjuk most már ő ellenük lobbant fel.
Ezt mondja az Úr: „Mivel ollyá tevéd szívedet, minő az Isten szíve: azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet. A sírgödörbe szállítnak alá. « »Elvesztélek, te oltalmazó kérub a tüzes kövek közül... A földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére... Tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek... Rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel” (Ez 28:6-8. 16-19).
„A vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen.” „Haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden Ő seregükre; megátkozá, halálra adta őket.” „Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük” (Ésa 9:5; 34:2; Zsolt 11:6). Istentől az égből tűz száll alá. A föld feltöredezik. Előkerülnek a föld mélyébe rejtett fegyverek. Emésztő lángokat lövell minden tátongó szakadék. Még a sziklák is tüzet fognak. Eljött a nap, amely lángol, mint a kemence. A roppant nagy forróságtól az elemek megolvadnak. A föld is megolvad, és ami rajta van megég (Mal 4:1); 2Pt 3:10). A föld felszíne olyan, mint a megolvadt anyag - roppant nagy bugyborékoló tűztenger. Ütött a gonoszok megítélésének és végpusztulásának órája – „bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért” (Ésa 34:8).
A gonoszok a földön kapják meg büntetésüket (Péld 11:31). „Pozdorjá”-vá lesznek, „és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 4:1). Egyesek egy pillanat alatt pusztulnak el; mások hosszú napokig szenvednek. „Cselekedeteik szerint” kapják büntetésüket. Sátánnak - mivel Isten az igazak bűneiért is őt terheli meg - nemcsak saját lázadásáért kell szenvednie, hanem azokért a bűnökért is, amelyekre Isten népét rávette. Büntetése sokkal súlyosabb, mint azoké, akiket elámított. Amikor már elpusztul mindenki, akit csalásaival elbuktatott, ő még él és szenved. A tisztító lángokban a gonoszok - a gyökér és az ágak - végül megsemmisülnek. Sátán a gyökér, hívei az ágak. Maradéktalanul lesújt rájuk a törvény szabta büntetés, ahogy azt az igazság megköveteli. A menny és a föld, ezt látva, Jahve igazságosságát hirdeti.
Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. „Nyugszik, csöndes az egész föld. (Az igazak) ujjongva énekelnek” (Ésa 14:7). A dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben. „Nagy sokaság szavát”, „mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát” hallani, „mondván: Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható” (Jel 19:6).
A földet pusztító tűz borítja, de az igazak biztonságban vannak a Szent Városban. Akik az első feltámadáskor léptek ki a sírjukból, azokon nincs hatalma a második halálnak. Míg Isten a gonoszoknak megemésztő tűz, népének nap és pajzs (Jel 20:6; Zsolt 84:12).

EW 294. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – Sátán híveinek táborába rohan s igyekszik tettre izgatni őket. De Istentől tűz hull alá az égből s a hatalmasokat s nagyokat, a szegényeket és kicsinyeket együttesen megemészti. Láttam, hogy egyesek gyorsan megsemmisültek, míg mások tovább szenvedtek. Cselekedeteik szerint vették fel büntetésüket. Egyesek napokon át égtek a tűzben, s amíg csak egyetlen éghető porcikája volt testüknek, amely még nem hamvadt el, a legnagyobb kínokat szenvedték el. Az angyal így szólt: „Kínjaik meg nem szűnnek, és tüzük ki nem alszik, amíg egyetlen részük lesz, amelynek még el kell pusztulni.”

NK 589-90. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. „Abban a roppant nagy tömegben temérdek ember van az özönvíz előtti időből: magas kort megért, hatalmas termetű szellemóriások, akik a bukott angyalok befolyásának engedve minden ügyességüket és tudásukat a maguk dicsőségére használták. Csodás művészi alkotásaik láttán a világ bálványozta lángelméjüket. De Isten eltörölte őket a föld színéről kegyetlen és gonosz találmányaik miatt, amelyek a földet megfertőzték és Isten képmását eltorzították. Vannak közöttük királyok és hadvezérek, akik népeket győztek le; vitéz emberek, akik soha egyetlen csatát nem vesztettek el; büszke, becsvágyó harcosok, akiknek közeledtére birodalmak reszkettek. A halál nem változtatott rajtuk. Sírjukból kilépve felvették megszakadt gondolataik fonalát. Ugyanaz a győzelmi vágy sarkallja őket, ami a sírba szálláskor bennük élt.
Sátán először angyalaival tanácskozik, majd a királyokkal, hódítókkal és hatalmasokkal. Felmérik párthíveik erejét, létszámát, és kijelentik, hogy a városon belüli sereget, amely az ő seregükhöz képest kicsi, le tudják győzni. Terveket fektetnek le a gazdag és dicső új Jeruzsálem elfoglalására. És nyomban készülődni kezdenek a csatára. Ügyes szakemberek harceszközöket gyártanak. Sikereikről híres hadvezérek a harcosok sokaságát seregekké szervezik.
Végül támadásra szól a parancs, és a megszámlálhatatlan sereg elindul. Soha nem volt földi hódítónak ekkora serege. Az első földi háború óta eltelt századok során soha nem hívtak össze ehhez fogható hadsereget. Sátán, a leggyakorlottabb harcos áll az előhad élén. Angyalai is egyesítik erejüket a végső harcra. Királyok és harcedzett katonák zárkóznak fel Sátán mögé, majd hatalmas csapatok következnek parancsnokuk vezérletével. A tömött sorok katonai pontossággal haladnak a repedezett, egyenetlen földön Isten Városa felé. De Jézus parancsára bezárulnak az új Jeruzsálem kapui. Sátán seregei pedig körülveszik a várost, és felkészülnek az ostromra.

3BC 1142. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – A gonoszok a földön nyerik el jutalmukat. „Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük”! (Zsolt 11,6). Tűz száll alá Istentől az égből. A föld széttöredezik, megrepedezik. Előkerülnek a mélyben elrejtett fegyverek. Minden tátongó szakadékból emésztő tűz tör elő. Maguk a sziklák is lángra lobbannak. Elérkezett a nap, mely égni fog, mint a kemence. Az elemek megolvadnak a rémes hőségtől. A föld és minden rajta levő megég. A gonosz olyan lesz, mint a polyva. Megégeti őket az eljövendő nap, mondja a seregeknek Ura. Mindenki tettei szerint kap jutalmat (SW 1905. márc. 14).

EW 51-2. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – A szentek a szent városban maradnak, és ezer évig uralkodnak, mint papok és királyok. Majd Jézus a szentekkel egyetemben alászáll az Olajfák hegyére, amely kettéhasad és helye nagy síkság lesz, amelyen Isten paradicsoma foglal helyet. A föld többi része nem tisztíttatik meg az ezer év végéig, amikor a bűnös halottak feltámadtnak és a város köré gyülekeznek. Az istentelenek lábai sohasem szentségtelenítik meg az új földet. Tűz száll alá Istentől, amely úgy megemészti őket, hogy nem hagy belőlük sem ágat, sem gyökeret. Sátán a gyökér, gyermekei pedig az ágak. Ugyanaz a tűz, amely a bűnösöket megsemmisíti, tisztítja meg a földet.

EW 53-4. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – Miközben Sátán seregeit sorakoztatta és szervezte, a szentek a városban tartózkodtak és gyönyörködtek Isten paradicsomának dicsőségében és szépségében. Élükön Jézus haladt, Ő vezette őket. Hirtelen elhagyott minket az Úr, de csakhamar ismét hallottuk kedves, nyájas szavát: "Jöjjetek Atyámnak áldottai és örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett a világnak kezdetétől fogva." Mi mindnyájan Jézus köré gyülekeztünk és épp akkor, midőn a város kapuit bezárta, mondatott ki az átok a gonoszok felett. A kapuk lezárattak. A szentek most szárnyaikat használták és felszálltak a város falaira. Jézus is közöttük tartózkodott; dicsőséges és ragyogó koronája hétszeres volt. A szentek koronája tiszta aranyból s csillagoktól díszített volt. Arcuk sugárzott a dicsőségtől, mert teljesen átalakultak Jézus képmására. Midőn mindnyájan felemelkedtek és felszálltak a város falaira, egészen el voltam ragadtatva a fenséges látványtól.
Csak most látták az istentelenek, hogy mit is veszítettek; Istentől tűz hullott alá reájuk, amely megemésztette őket. Ez volt az ítélet végrehajtása. Az istentelenek most vették el azt az ítéletet, amelyet a szentek az ezer év folyamán Jézussal együtt reájuk mértek. Ugyanaz a tűz, amely a gonoszokat elpusztítja, tisztítja meg a földet. A szétszaggatott és meredek hegyek megolvadnak a nagy forróságban, az elemek szintén és minden polyva megsemmisül. És ekkor feltárult előttünk fenséges örökségünk, csodálatos szépségében és pompájában. Most már a miénk volt az egész új föld. Mindnyájan fennhangon kiáltottuk: „Dicsőség, hallelúja!”

EW 221. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – Láttam, hogy Isten különösen megőrizte a Bibliát, de abban a korszakban, midőn csak kevés példányban volt meg, egyes tanult férfiak a Biblia némely szavát megváltoztatták, abban a hitben, hogy ezáltal könnyebben érthető lesz. A valóságban azonban inkább titokzatossá tették a Bibliát, mert változtatásaiknál hagyományos felfogásaiknak megfelelő kifejezéseket használtak, amelyek az addig begyökeredzett nézeteikhez alkalmazkodtak. Isten Igéje, mint egész, tökéletes lánc, melynek egyik szeme a másikba kapcsolódik és azt magyarázza. Az igazság hűséges kutatóinak nem kell tévedniük, mert Isten szava nemcsak érthetően és világosan ismerteti az élet útját, hanem Isten Szentlelke a vezetője az őszinte lelkeknek, hogy megérthessék az élet útját, mely abban foglaltatik.
Láttam, hogy Isten angyalai sohasem uralják az ember akaratát. A jó Isten az emberek elé tárja az életet és a halált s rájuk bízza a választást. Sokan választanák az életet, csakhogy mégis a széles úton haladnak. Ezek lázonganak Isten uralma ellen, ámbár az Úr végtelen kegyelmében egyszülött Fiát áldozta fel érettük. Akik nem hajlandók az oly drága áron kieszközölt megváltást elfogadni, azokat büntetés éri. Ámde láttam, hogy Isten nem taszítja ezeket sem a pokolba, hogy ott vég nélküli kínokat szenvedjenek, sem a mennyben nem fogadja magához; mert ezek az emberek lennének a legszerencsétlenebbek, ha a szentek tiszta, mennyei seregéhez kellene csatlakozniuk. Isten a bűnösöket megsemmisíti, és olyanná teszi őket, mintha sohasem léteztek volna; ily módon kielégül Isten igazságossága. Isten a föld porából alkotta az embert, a szentségteleneket és engedetleneket tűz emészti meg, és újra porrá lesznek. Láttam, hogy Isten jó volta és részvéte ebben is arra indítson mindenkit, hogy jellemét csodáljuk, és szent nevét imádjuk. Ha majd a gonoszok mind kiirtatnak a föld színéről, a mennyei seregek "Áment"-t mondanak.

7BC 986. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – Mikor az özönvíz szintje legmagasabb volt, a föld határtalan tónak látszott. Mikor Isten végül megtisztítja a földet, a föld a tűz határtalan tavának fog tűnni. Amint Isten megőrizte a bárkát az özönvíz viharai között, mivel benne volt a nyolc igaz ember, úgy fogja megőrizni az új Jeruzsálemet, ahol az összes korok hűségesei vannak. Ábeltől a legutóbb élt szentig. Bár Jeruzsálemet kivéve az egész földet a folyékony tűz borítja, az Úr mégis megóvja a várost, mint régen a bárkát mindenható erejének csodatételével. Veszélytől nem fenyegetve áll majd a pusztító elemek között (3SG 87).

EW 294-5. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – Sátán híveinek táborába rohan s igyekszik tettre izgatni őket. De Istentől tűz hull alá az égből s a hatalmasokat s nagyokat, a szegényeket és kicsinyeket együttesen megemészti. Láttam, hogy egyesek gyorsan megsemmisültek, míg mások tovább szenvedtek. Cselekedeteik szerint vették fel büntetésüket. Egyesek napokon át égtek a tűzben, s amíg csak egyetlen éghető porcikája volt testüknek, amely még nem hamvadt el, a legnagyobb kínokat szenvedték el. Az angyal így szólt: „Kínjaik meg nem szűnnek, és tüzük ki nem alszik, amíg egyetlen részük lesz, amelynek még el kell pusztulni.”
Sátán és angyalai hosszú ideig szenvedtek. Ő nemcsak saját bűneinek terhét volt kénytelen hordani, hanem a megváltott seregét is, mely ráhelyeztetett. Neki kell bűnhődni azon lelkek romlásáért is, akiket ő taszított kárhozatba. Majd végül láttam, hogy Sátán és az egész istentelen sereg elpusztult s Isten igazságérzete kielégült. Az összes mennyei seregek és az összes megváltottak fennhangon mondták: "Ámen!"
Az angyal így szólt: "Sátán a gyökér, angyalai az ágak. Most gyökerestől, ágastól elpusztultak. Meghaltak örök halállal. Sohasem támadnak fel többé s Istennek világegyeteme tiszta lesz." Azután láttam, hogy az a tűz, amely az istenteleneket elpusztította, minden tisztátalan dolgot is megemésztett és megtisztította a földet. Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma sem maradt többé a régi átoknak. A földnek szétrepedezett, egyenetlen felülete most már mindenütt egyenletes lett. Isten egész világegyeteme megtisztult és a nagy küzdelem örökre véget ért. Bármerre fordultunk is, ahol a szem megpihent, minden tiszta és szent volt. A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lábai elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva, mindörökké él. A gyönyörű új föld, minden dicsőségével együtt a szentek örökös öröksége lesz. Az ország és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok a magasságos egek szentjei népnek adattak át, amely mindörökre bírja.

ML 355. – Istentől a mennyből tű száll alá, és megemészté azokat. – A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon ehetnek az élet fájáról, amiképpen ősszüleink is ehettek róla a bűnbeesésük előtt. Azon halhatatlan, messze terjedő fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Akkor minden fájdalmuk eltűnik. Többé sohasem érzik a betegséget, szomjúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Akkor Jézus meglátja majd lelke szenvedéseinek gyümölcseit, és megelégszik,, amikor a megváltottak – akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt nyögtek – összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlan gyümölcséből, amelyhez ősszüleink minden jogukat eljátszották Isten parancsának áthágása által. Többé nem lesznek kitéve annak a veszélynek, hogy újra elveszítik jogukat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálba.