NK 485. – Éneklének új éneket. – János, bepillantva az örökkévalóságba - amint a Jelenések könyvében írja -, hallotta az egyetemes himnuszt, amelyet egyetlen disszonáns hang sem zavar meg. Mennyen és földön minden teremtmény Istent dicsőíti (Jel 5:13). Egyetlen elveszett lélek sem lesz, aki véget nem érő gyötrelmében Istent káromolná. A pokol nyomorultjai nem fogják megzavarni az üdvözültek énekét.
TM 433. – Éneklének új éneket. – Már virrad ránk az a nap, amikor Isten titkai feltárulnak előttünk, útjait igaznak ismerjük el, nevezetesen, hogy igazság, irgalom és szeretet az Ő trónjának alapzata. Ha földi harcunk véget ér, ha a szentek már otthonukban örvendenek, első énekük Mózesnek, Isten szolgájának éneke lesz. A második, pedig a Báránynak éneke, a kegyelem és megváltás éneke. Ez utóbbi hangosabb, magasztosabb, fennköltebb lesz. Visszhangzik az egész mennyországon át. Így énekeljük Isten gondviselését, kapcsolatban a különböző korszakokkal, mert immár minden láthatóvá vált, nincsen többé lepel a törvény, a prófécia és az evangélium között. Az egyház történelme e földön, s az üdvözült egyház a mennyben, a Kálvária keresztje köré csoportosul. Ez a tárgykör, ez az ének, - Krisztus minden mindenekben, - hangzik dicshimnuszokban tízezerszer tízezer és ezerszer ezer, s a megváltottak megszámlálhatatlan seregeinek ajkáról az egeknek egein át. Mindannyian éneklik Mózesnek és a Báránynak énekét. Új ének, mert addig még sosem énekelték a mennyben.
JÉ 100-1. – Megváltottál minket Istennek. – Miután az ellenség eltávozott, Jézus kimerülten, halálsápadtan zuhant a földre. A mennyei angyalok látták a küzdelmet, nézték szeretett Parancsnokukat, amint kimondhatatlan szenvedés árán készíti szabadulásunk útját. Nagyobb próbát állt ki, mint amilyet nekünk valaha is ki kellene állnunk. Most az angyalok szolgáltak a haldoklóként fekvő Isten Fiának. Étellel erősítették, Atyja szeretetének üzenetével vigasztalták, és biztosították, hogy győzelme által az egész menny diadalt aratott. Jézus újból életre kelt, szíve részvéttel telt meg az ember iránt, és elindult, hogy bevégezze az elkezdett munkát. Nem pihen, amíg meg nem menti az elbukott emberiséget, és az ellenség meg nem semmisül.
EW 61. – Megváltottál minket Istennek. – Ezeknek gazdag jutalmuk lesz. Az öröm koronájában azok, akiket munkájukkal mentettek meg, mint fénylő csillagok ragyognak örökre. Az örökkévalóságon át mindig meg lesz azon elégtételük, hogy megtették mindazt, amit megtehettek, hogy az igazságot a maga tisztaságában és szépségében nyilatkoztassák ki. Általuk lelkek megszerették az igazságot, megszenteltettek általa, kihasználták azt a felbecsülhetetlen kiváltságot, hogy megmosakodhattak a Bárány vérében, gazdagok lehettek és megbékélhettek Istennel.
NK 579. – Megváltottál minket Istennek. – A kereszt titka minden más titkot megmagyaráz. A Golgotáról sugárzó fényben Isten tulajdonságait, amelyekre korábban félelemmel és csodálattal gondoltunk, szépnek és vonzónak találjuk. Az irgalom, gyengédség és atyai szeretet egybeolvad a szentséggel, igazsággal és hatalommal. Míg Krisztus magas és felemelt trónjának fenségét szemléljük, meglátjuk jellemének szépségét, és megértjük, ahogy még soha, hogy mit jelent ez az örökkévaló név: „Mi Atyánk.”
Látni fogjuk, hogy Az, akinek bölcsessége végtelen, csak Fiának odaáldozásával válthatott meg minket. De a Megváltót ezért az áldozatért kárpótolja a megváltott, szent, boldog és halhatatlan lényekkel benépesült föld. Annak a küzdelemnek az eredményeként, amelyet a Megváltó a sötétség hatalmaival vívott, a megváltottak boldogsága növelni fogja Isten dicsőségét az örökkévalóságon át. Egyetlen léleknek oly nagy értéke van, hogy az Atya elfogadja az érte fizetett árat. Krisztus is boldogan nézi mérhetetlen áldozatának gyümölcseit.
NO 365-66. – Megváltottál minket Istennek. – Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely azokhoz szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, és kiváltságnak és megtiszteltetésnek tartották, hogy érte szenvedhetnek. Az angyalokkal együtt leteszik koronájukat a Megváltó lábához, és így kiáltanak: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat és tisztességet és dicsőséget és áldást... A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel 5:12-13).
A megváltottak majd köszöntik ott azokat, akik a Megváltóhoz vezették őket. Együttesen dicsőítik Őt, aki meghalt azért, hogy emberi lények elnyerhessék azt az életet, ami Isten életéhez hasonlítható. A harc lezárult. Minden megpróbáltatás és küzdelem véget ért. Amikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi ének tölti be az egész mennyet. Mind együtt zengik a boldog éneket: „Méltó a megöletett Bárány,” aki megváltott bennünket Istennek.
ML 348. – Megváltottál minket Istennek. – Dicső jutalmat nyernek majd a hűséges munkások, amikor összegyűlnek Isten és a Bárány trónja előtt… A trón előtt fognak állni, mint akiket elfogadott Isten az Ő szerelmes Fiában. Minden bűnüket eltörölte, minden törvényszegésüket eltávolította. Most szemlélhetik Isten trónjának elhomályosulatlan dicsőségét… Azon a napon a megváltottak fényleni fognak az Atya és a Fiú dicsőségében. Az angyalok aranyhárfájukat kezükbe véve üdvözlik a Királyt és győzelmének jelvényeit: azokat, akik megmosták és megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében.
A küzdelem véget ért. Minden viszály és nyomorúság megszűnt. Győzelmi ének tölti be az egész mennyet, mikor a megváltottak Isten trónja körül állnak. Mindnyájan örömteljes énekben egyesülnek: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást” (Jel 5,12).
ST 1889. dec. 30. – Megváltottál minket Istennek.
SD 236. – Megváltottál minket Istennek. – Vajon nem fogjuk magunkat odaszentelni Istennek teljesen? Krisztus a dicsőség Királya feláldozta magát megváltásunkért. Bármiben is megrövidíthetjük? Vajon magunkat úgy képzeljük, - habár gyengék és gyarlók vagyunk, - de mégis túl értékesek ahhoz, hogy Jézusnak szenteljük magunkat? – Nem, nem! Szívünk legmélyebb tisztelete, kezünk legfürgébb szolgálata, képességeink és eszközeink talentuma – mindaz túl parányi ajándék, Annak, aki meghalt értünk „és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből (Jel 5,9).