Gyermeknevelés 365. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – Akik vallják, hogy úgy szeretik Istent, mint régen a pátriárkák, emeljenek oltárt az Úrnak mindenütt, ahol felütik sátraikat. Ha valaha, úgy éppen ma van a legfőbb ideje, hogy minden otthon az imádság háza legyen. A szülők emeljék fel szívüket gyakran és alázatosan Istenhez, önmagukért és gyermekeikért! Az apa - mint a család papja, - vigye áldozatát Isten oltárára reggel és este, miközben az anya és a gyermekek imában, és dicsérő énekekben csatlakoznak hozzá. Az ilyen otthonokban szívesen tartózkodik Jézus.
Minden család tartsa emlékezetében, hogy nagyon szoros kapcsolatban kell állnunk a mennyel. Az Úr különleges figyelemmel kíséri földi családja gyermekeinek életét. Illatos tömjénfüstként száll fel hozzá az imádkozók fohásza. Szálljon hát fel Istenünkhöz minden család könyörgése reggel és napnyugtakor, Jézus érdemeire hivatkozva. Reggelenként és esténként az egész világmindenség az imádkozó családra figyel.

ChS 263. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele.

CT 110. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele.

EW 32-33. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – A következő látomást 1847-ben adta nekem az Úr, midőn a testvérek szombaton a mainei Topshamban gyülekezetet tartottak.
Éreztük, hogy az ima lelkülete rendkívül áthat bennünket, és mialatt imádkoztunk, kiáradt ránk Isten Szentlelke. Mindnyájan nagyon boldogok voltunk. Csakhamar eltűnt tudatomból minden földi dolog és látomásban Isten dicsősége ölelt körül. Láttam, amint igen gyorsan angyal repült felém és a földről Isten szent városába vitt fel. A városban templomot láttam, amelybe beléptem. Kapun átmentem, mielőtt az első kárpithoz értem volna. E kárpit felgördült és én beléptem a szentélybe. Itt láttam a tömjénezők oltárát, a hétágú gyertyatartót s az asztalt, melyen a színkenyerek voltak. Miután szemlélhettem a szenthely dicsőségét, Jézus a második függönyt is elvonta és beléptem a szentek szentjébe.
A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állott, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak és a frigyládára néztek alá. Az angyalok között az arany tömjénező állott. A frigyláda felett, hol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyszekrény mellett állott s midőn a szentek imája felszállt hozzá, a tömjénező illatozott és Ő a szentek könyörgését azok illatával együtt az Atya elé vitte. A frigyszekrényben volt az arany mannás korsó, Áron kivirult vesszeje és a kőtáblák, amelyek könyvhöz hasonlóan voltak összehajtva. Jézus kinyitotta a táblákat és láttam az Isten ujjaival írt Tízparancsolatot. Az egyik táblán négy, a másikon hat parancsolat volt. Az első kőtáblán a négy első parancsolat fényesebben ragyogott a többinél, de a negyedik, a szombat-parancsolat, a legfényesebb volt mind között, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott, - fényes gyűrű vette körül ezt a parancsolatot.

EW 252. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – A frigyláda két szélén kiterjesztett szárnyú, gyönyörű két kerub állott, mindkét végen egy-egy. Jézus feje felett érintették egymást, mialatt a kegyelem trónja előtt állott. Arcukkal egymás felé fordultak és a ládára tekintettek alá. Ők jelképezték az angyalok egész seregét, amely a legmélyebb érdeklődéssel tekint a törvényre. A kerubok között volt az arany tömjénező és valahányszor a szenteknek hittel mondott imái felszálltak Jézushoz, és ő azokat az Atyának bemutatta a füstölő oltárról illatfelhő szállott fel, amely a legszebb színű füsthöz hasonlított. Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, úgyhogy képtelen voltam odatekinteni. Mintha Istennek királyiszéke lett volna. Midőn a tömjénező szerek illata felszállott az Atyához, Isten királyiszékének dicsősége kiáradt Jézusra, Őróla pedig átszállt a dicsőség azokra a szentekre, akiknek imái jó illat gyanánt szálltak fel. A mennyei fénynek végtelen árja áradt Jézusra, amely beárnyékolta a kegyelem trónját is és Isten dicsősége betölti a templomot. Nem sokáig nézhettem ezt a túláradó fényt. Végtelen megindultságban fordultam el e fenséges jelenettől.

EW 256. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – Láttam, hogy a tömjénezőből jó illat szállt fel, midőn Jézus felajánlotta az Atyának bűnvallomásaikat és imáikat. S mialatt felszállott, ragyogó fény áradt szét Jézuson és a kegyelem trónján. Ama komoly, imádkozó lelkek, akik oly végtelenül elszomorodtak, mert rájöttek, hogy megszegték Istennek parancsolatait, végül elnyerték Istennek áldását s arcuk ragyogott az örömtől és boldogságtól. Csatlakoztak a harmadik angyal üzenetéhez, s fennhangon hirdették az ünnepélyes intelmet. Eleinte csak nagyon kevesen fogadták el azt, de a nagy munka azért tovább folyt. Majd ismét láttam, hogy sokan fogadták el a harmadik angyal üzenetét, s ők is egyesítették hangjukat azokéval, akik már kezdettől fogva hirdették azt. Dicsőítették Istent azáltal, hogy megszentelték a szent nyugalom napját.

LS 100. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – 1847. április 3-án Nowland Stokbridge testvér házában tartott szombati összejövetelen úgy éreztük, hogy rendkívül áthat bennünket az ima lelkülete, és mialatt imádkoztunk, Isten Szentlelke áradt ránk. Mindnyájan nagyon boldogok voltunk. Csaknem minden földi dolog eltűnt tudatunkból, s látomásban Isten dicsősége vett körül.
Láttam, amint egy angyal gyorsan repült felém, s a földről Isten szent városába vitt. Amint a városban léptem templomot láttam. Mielőtt az első kárpithoz értem volna, kapun mentem át. Egy kárpit felgördült és én a szentélybe léptem. Itt láttam a tömjénező oltárt, a hétágú gyertyatartót, s az asztalt, amelyen a színkenyerek voltak. Miután szemlélhettem a szenthely dicsőségét, Jézus a második függönyt is elvonta és beléptem a szentek szentjébe.
A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból voltak. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állt, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordulva a frigyládára néztek. Az angyalok között az arany tömjénező állt. A frigyláda felett, ahol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyszekrény mellett állt, a szentek Hozzá intézett könyörgését a tömjén illatával az Atya elé vitte.

PP 310-11. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – A tömjénáldozat bemutatásakor a pap közelebb került Isten jelenlétéhez, mint a naponkénti szolgálat bármelyik más cselekményével. Mivel a szentély belső kárpitja nem ért fel az épület mennyezetéig, ezért Isten dicsősége, amely megmutatkozott a kegyelem trónja fölött, részben látható volt a sátor első helyiségéből. Amikor a pap tömjénnel áldozott az Úr előtt, akkor a szövetség ládája felé tekintett; és amint a tömjén füstje felemelkedett, az isteni dicsőség leereszkedett a kegyelem trónjára és betöltötte a szent helyet és gyakran mindkét helyiséget annyira, hogy kénytelen volt visszavonulni a sátor ajtajához. Amint e jelképes szolgálatban a pap hittel tekintett a kegyelem trónjára, amelyet nem láthatott, úgy Isten népének is most imáikat Krisztushoz kell küldeniük, nagy Főpapjukhoz, aki - noha az emberi szem nem láthatja őt - érettük könyörög a mennyei szentélyben.
A tömjén, amelynek füstje és illata Izrael imáival együtt száll fel a mennybe, Krisztus érdemeit és közbenjárását ábrázolja. Krisztus tökéletes igazságossága, amelyet Isten hit által az ő népének tulajdonít, teszi egyedül elfogadhatóvá Isten számára a bűnös emberi lények szolgálatát. A szentek szentje kárpitja előtt az állandó engesztelő áldozat oltára, a szentély előtt, pedig a folyton égő áldozat oltára állott. Istent vérrel és tömjénezéssel kellett megközelíteni. Ezek a jelképek a nagy Közbenjáróra mutattak, aki által a bűnösök megközelíthetik Jahvét, és Aki által kaphatnak kegyelmet, és üdvösséget, a bűnbánatot tartó hívő lelkek.
Amikor a papok reggel és este beléptek a szent helyre a tömjénezés idején, a naponkénti áldozatot már elkészítették a feláldozásra az udvarban levő oltáron. Ez volt az áhítat ideje az istentiszteleten résztvevők számára, akik összegyülekeztek a szent sátornál. Mielőtt Isten jelenléte elé kerültek volna a pap szolgálata útján, szívüket meg kellett vizsgálniuk és bűneiket be kellett vallaniuk. Csendes imában egyesültek arcukkal a szent hely irányába fordulva. Így kéréseik a tömjénfüst felhőjével együtt szálltak fel, mialatt hitükkel erősen belekapaszkodtak a megígért Üdvözítő érdemeibe, akit az engesztelő áldozat jelképezett. A reggeli és az estéli áldozatokra kijelölt órákat szentnek tekintették, és az áhítat óráiként tartották meg mindenütt a zsidó nép körében. Amikor a későbbi időkben a zsidók szétszóródtak és fogolyként éltek távoli országokban, e kijelölt órákban ott is mindig arccal Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak Izrael Istenéhez. Ebben a szokásban a keresztények is megszívlelendő példát láthatnak a reggeli és estéli imára. Amíg Isten megítéli a lélek nélküli áhítatokat, addig örömmel tekint azokra, akik iránta való szeretetből hajtják meg magukat előtte minden reggel és este, hogy nála bűnbocsánatot keressenek elkövetett bűneikért, és áldásáért könyörögjenek.

6BC 1078-79. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – A vallásos gyakorlatok, imák, dicséretek, a bűn alázatos bevallása édes illatként száll a bűnöstől a mennyei szenthelyre, de az ember romlottságán átszállva, hacsak vér nem tisztítja meg, tisztátalan volta miatt értéktelen Isten előtt. Nem szeplőtlenül száll fel, így ha csak az Isten jobbján álló Közbenjáró nem terjeszti elő és tisztítja meg igazságosságával, nem elfogadható Isten előtt. Minden földi szenthelyről felszálló édes illatnak Krisztus tisztító vérétől kell nedvesnek lennie. Krisztus az Atya előtt tartja romlástól teljesen mentes érdemének füstölőjét. Ebbe a füstölőbe gyűjti népe könyörgéseit, dicséretét, bűnvallomásait, majd hozzáadja a maga szeplőtelen igazságosságát. Így a Krisztus közbenjáró áldozatától fűszerezve a jó illat tökéletesen, elfogadhatóan száll fel Isten elé. Akkor az Úr kegyelmes válaszokat küld vissza.
Bárcsak mindenki belátná, hogy az engedelmességben, bűnbánatban, magasztalásban és hálaadásban mindent Krisztus igazságosságának tüzére kell helyezni. Igazságosságának illata fellegként emelkedik fel a kegyelem trónja köré. (1900, 50. kézirat)
Aki kitépi magát a Sátán rabszolgaságából és szolgálatából és Immánuel fejedelem véráztatott zászlaja alá áll, azokat Krisztus közbenjárása meg fogja tartani. Krisztus az Atya jobbján álló Közbenjáróként mindig rajtunk tartja szemét, mert annyira szükséges, hogy megtartson minket közbenjárásával, mint amennyire az, szükséges, hogy megváltson minket vérével. Ha egyetlen percre elenged bennünket, a Sátán résen áll, hogy elpusztítson. Akiket vérével megváltott, most közbenjárásával tart meg. (1893, 73. kézirat) 
Krisztus volt az egész zsidó üdvrend alapja. A zsidó papság szolgálata szüntelenül Krisztus áldozatára és közbenjárására emlékeztet. Aki ma Krisztushoz jön, ne feledje, hogy az ő érdemei az az illatszer, mely a bűnbánó imával elegyedik, s bűnbocsánatot, könyörületet és kegyelmet nyer. Folytonos szükségünk van Krisztus közbenjárására. Napról-napra, reggel és este az alázatos szívnek imát kell felajánlania, melyekre a kegyelem, a béke és öröm feleletei érkeznek. „Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsid. 13.15). „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsid. 13.16). (1901, 14. kézirat)
Krisztus az összekötő kapocs Isten és ember között. Az Úr megígérte, hogy ha az Ő nevére hivatkozunk, közbenjár értünk. Igazságossága teljes értékét a kegyelmező javára használja. Krisztus esedezik az emberért, akinek isteni segítségre lévén szüksége, magáért esedezik Isten jelenlétében, annak tekintélyére hivatkozva, aki életét adta a világért. Amint elismerjük Isten előtt, hogy Krisztus érdemeire támaszkodunk, jó illat járul közbenjárásaihoz. Ki is tudná eléggé értékelni ezt a nagy kegyelmet és szeretetet! Amint Krisztus érdemei által közeledünk Istenhez, Krisztus papi öltözékébe öltöztet bennünket. Maga mellé állít, átkarol emberi karjával, miközben isteni karjával megragadja a Mindenható trónját. Érdemeit édes illatként teszi a kezünkbe levő füstölőbe, hogy támogassa kéréseinket.
Igen. Krisztus lett az ima közvetítője ember és Isten között. Ő lett az áldás közvetítője is. Ő olvasztja össze az istenit az emberivel. Az embernek Isten munkatársának kell lennie lelkük megmentésében, majd komoly, kitartó, fáradhatatlan erőfeszítéseket kell tenniük a pusztulásra készek megmentéséért (1898, 22. levél).

7BC 930-31. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – Mit végez most Krisztus a mennyben? Közbenjár értünk. Tevékenysége által a menny küszöbét Isten dicsősége ragyogja be, aki kitárja lelkének mennyre irányuló ablakait. Amint az őszinte és bűnöket bánó emberek imája felszáll az égre, Krisztus így szól az Atyához. Álljanak előtte bűntelenül. Amint elveszi tőlük bűneiket, az igazság és a szeretet dicső fényével tölti meg szívüket (1901, 28. kézirat).
(Zsid 7,25) Szeplőtlen életével, engedelmességével és a Kálvária keresztjén elszenvedett halálával Krisztus közbenjárt az elveszett emberért. Üdvösségünk Parancsnoka most nem csak kérelmezőként jár közbe értünk, hanem hódítóként, győzelmére hivatkozva. Áldozata teljes értékű, s most Közbenjáróként végzi vállalt munkáját, Isten előtt tartva szeplőtelen érdemeinek füstölőjét, valamint népének könyörgéseit, bűnvallomásait és hálaadásait. Igazságossága jó illattól illatosítottan, édes illatként száll fel Istenhez. Az áldozat teljesen elfogadható, kedves, így bocsánat fedezi el az összes bűnöket. Az igazi hívő számára Krisztus valóban a szenthely papja és Isten megbízott eszközein keresztül szól hozzánk.
Krisztus mindenképpen üdvözítheti azokat, akik hittel hozzá fordulnak. Ha engedik, meg fogja őket tisztítani minden szennytől. De ha ragaszkodnak bűneikhez, nem lehet megmenteni őket, mivel Krisztus igazságossága nem fedez el meg nem bánt bűnöket. Isten kijelentette, hogy akik Megváltójuknak fogadják el Krisztust, mint aki az összes bűnöket is elveszi, azok bocsánatot nyernek. Ezek kiválasztásunk feltételei. Az ember üdvössége attól függ, elfogadja-e hit által Krisztust. Akik nem fogadják el, elveszítik örök életüket, mert nem veszik igénybe az Atya és a Fiú által a pusztuló világ megmentésére rendelt egyedüli eszközöket (1899, 142. kézirat).
Krisztus figyel. Ismeri összes terhünket, veszedelmeinket, nehézségeinket védelmükre felhozott érvekkel tölti meg száját. Közbenjárását minden egyes lélek szükségleteihez szabja, mint Péter esetében… Védőügyvédünk megtölti száját érvekkel, hogy a Sátán kísértéseivel való szembeszegülésre tanítsa megfáradtait, megkísértetteit. Krisztus ismeri az ellenség minden mozdulatát. Ő rendel el eseményeket (1906, 90. kézirat).

7BC 971. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – (Jel 8,3-4.) Családok, egyének és gyülekezetek ne feledjék, hogy ők a menny szövetségesei. Az Úr rendkívüli módon, szívén viseli küzdő egyházát. Az illatszer füstjét felajánló angyalok szíve az imádkozó szentekhez húz. Emelkedjék hát az esti ima az égre minden családban rendszeresen hűvös alkonyatkor, Isten előtt értünk emelve szót, a megfeszített és feltámadt Megváltó vérének érdemei által.
Egyedül a vér hathatós. Egyedül a vér végezhet engesztelést a bűneinkért. Isten egyszülött Fiúnak vére értékes számunkra, hogy közel húzódhassunk Istenhez. Egyedül az Ő vére veszi el a világ bűnét. Reggel és este a mennyei mindenség figyelemmel kísér minden imádkozó családot, s az illatszeres angyal utat talál Istenhez, mert az illatszer az engesztelés vérété jelképezi.

7BC 933. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. – Jézus áll a mennyei szentek szentjében, hogy megjelenjen érettünk Isten előtt. Ott nem szűnik meg percről-percre Őbenne teljesnek bemutatni népét. De mivel Krisztus így képvisel bennünket az Atya előtt, ne képzeljük, hogy visszaélhetünk kegyelmével, hogy hanyagok, közönyösek és bűnös vágyainkat kielégítők lehetünk. Krisztus nem a bűn papja. Teljesek vagyunk benne, igaz, elfogadva szeretett Fiában, de csak amennyiben hit által benne is élünk (Idők jelei 1892. júl. 4).

4SG-a 8-9. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele.

8T 178. – Aranypoharak lévén, jó illatokkal tele. „Kéréseink Krisztus nevében szállnak fel az Atyához, s az Atya kitárja könyörületének összes kincsét, hogy tessék, vegyünk belőle, élvezzük és adjuk tovább. Krisztus mondja: „Kérjetek a nevemben.” „Nem mondom, hogy én kérem az Atyát érettetek. Az ugyanis szeret titeket. Használjátok a nevemet. Ez majd eredményessé teszi imátokat, s az Atya nektek fogja adni kegyelmének gazdagságát. Ezért kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.”
Krisztus az összekötő kapocs Isten és az ember között. Személyes közbenjárását ígérte. Igazságos tetteinek összes érdemét s könyörgését veti latba. Könyörög az emberért és az ember – isteni segítségre szorulva – könyörög magáért Isten jelenlétéért. Felhasználja annak befolyását, aki életét adta a világ életéért. Mikor elismerjük Isten előtt, hogy Krisztus érdemeit nagyra becsüljük, kellemes illat járul másokért mondott imáinkhoz. Amikor Megváltónk érdemeire hivatkozva közelítjük meg Istent, Krisztus szorosan maga mellé vesz, átölel emberi karjával, s a másik, isteni karjával megragadja a végtelen Isten trónját. A kezünkben levő füstölőben édes illatként helyezi érdemeit, hogy könyörgésünket támogassa. Megígéri, hogy meghallgatja könyörgéseinket, s válaszol is rájuk.
Igen, Krisztus lett az ima közvetítője ember és Isten között. Az áldások közvetítője is Ő lett. Egyesíti az istenséget az emberivel. Az emberek feladata, hogy együtt működjenek Vele saját lelkük megmentésén, azután komoly, kitartó erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a halálukon levőket megmentsék.