AT 227. – A királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölttet. – Ha az isteni jellemet a kereszt fényében szemléljük, akkor irgalmasságot, gyengédséget és megbocsátást látunk, párosulva méltányossággal és igazsággal. Mennyei trónján szemléljük Őt, aki kezein, lábain és oldalán viseli szenvedéseinek jeleit; ezeket azért szenvedte, hogy megbékéltesse az embert Istennel. Látjuk az Atyát, a Végtelent, megközelíthetetlen világosságban, aki Fiának érdemeiért tulajdonául fogad el bennünket. A bosszúállás fellege, mely csak nyomorúsággal és kétségbeeséssel fenyegetett, a keresztről áradó fényben, Isten kézírását tükrözi: Élj bűnös! Ti bűnbánó, hívő lelkek éljetek! Én megfizettem érettetek a váltságdíjat!
Ha Krisztust szemléljük, a szeretet felmérhetetlen tengerének partján időzünk. Szeretnők elbeszélni ezt a szeretetet, de szavaink felmondják a szolgálatot. Elmondjuk földi életét, érettünk hozott áldozatát, közbenjárói tevékenységét fenn a mennyben, valamint azt, hogy lakhelyeket készít azok számára, akik Őt szeretik. Ha mindez elvonul előttünk, akkor felkiáltunk: Oh, mily nagy és mélységes Krisztus szeretete! „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (János 4, 10; 3, 1).
7BC 967. – A királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölttet. – Isten Bárányát Isten trónja tárja elénk. Ő a Mindenható, Közbenjáró, akin keresztül ember és Isten egyesül és érintkezik egymással. Úgy írja le az embert, hogy mennyei helyeken ül Jézus Krisztussal. Ez az Isten és az ember kijelölt találkozó, érintkező helye.
TM 124. – A királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölttet. – Istennek Bárányát, Isten „trónjának közepette” mutatja be nekünk az Ige. Ő a nagy oltári szentség, aki által az ember és Isten egyesül és közösséget tart fenn egymással. Az embereket pedig úgy vázolja, mint akik mennyei helyeken ülnek Krisztus Jézusban. Az Isten és az emberiség találkozásának ez az elrendelt helye.
(Olvasd János 17,19-23). Krisztus az emberi természetet személyében összekapcsolta saját Istenségével. Így egy központot teremtett, ahol a világegyetem hite összpontosulhat, s amibe kapaszkodhat.
4T 395. – Bárányt állani, mint egy megölttet. – Az igehirdetőnek, amikor kifejtette az igazságot a nép előtt, éppen csak elkezdődött a munkája. Krisztus a közbenjárónk, és szolgáló főpapunk az Atya jelenlétében. Isten, mint leölt Bárányt mutatta be Őt Jánosnak, amint vérét ontja a bűnösökért. Amikor Isten törvényét tárjuk a bűnös elé, rámutatva bűneik súlyosságára, akkor vezessük őt az Isten Bárányához, aki elveszi a világ bűneit. Tanítsuk meg Isten iránti bűnbánatra, és Urunk Jézus Krisztus iránti hitre. Így áll majd összhangban Krisztus követőjének munkássága Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett munkájával.
TM 92-93. – Bárányt állani, mint egy megölttet. – Lássuk meg, a felemeltetett Üdvözítőt, a megöletett Bárányt, fenséges trónján ülve, ahogy szétossza a szövetség felértékelhetetlen áldásait, a javakat, amelyekért meghalt, hogy megvásárolja minden Benne hívő lélek számára. János ezt a szeretetet szavakban kifejezni nem is tudta, túlságosan széles. Felszólítja az egész emberiséget, hogy szemlélje. Krisztus a mennyekben esedezik az egyházért, könyörög érettük, akikért saját életének vére árán lefizette a váltságdíjat. Századok, korszakok sem csökkenthetik ennek az engesztelő áldozatnak a hatását, hatóerejét. Kegyelmes evangéliumának üzenetét világosan és határozottan tárjuk az egyház elé. Ne mondja senki többé, hogy a H. N. Adventisták csak a törvényt, a törvényt hirdetik, de nem tanítják, nem hiszik Krisztust.
Krisztus vérének erejét eleven erővel és hatalommal tárjuk a nép elé, hogy érdemeit hitük megragadhassa. Az Ószövetség papja a meleg vért a kegyelem trónja elé hintette, mialatt a jó illatú áldozat felhője felszállt Isten trónja elé. Ehhez hasonlóan mialatt bevalljuk bűneinket, s könyörgünk Krisztus engesztelő vérének erejéért, imáink felszállnak a mennybe, Üdvözítőnk jellemének, érdemeinek jó illatával. Érdemtelenségünk ellenére tartsuk állandóan emlékezetünkbe, hogy van Valaki, aki elveheti bűneinket, megmentheti a bűnöst. Isten eltöröl minden egyes bűnt, melyet töredelmes szívvel beismerünk Előtte. Ez a hit, az egyház élete. Miképpen Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, s felszólított mindenkit, akit a tüzes kígyók megmartak, hogy tekintsenek fel és éljenek, ugyanúgy kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy „valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A bűnös legfőbb teendője, hogy feltekintsen, a felemeltetett Üdvözítőre, s hitben elfogadja érdemeit, amelyekre igényt tarthat. Ha ezt nem teszi, nem üdvözülhet, annyira nem, mint ahogyan Péter sem járhatott a hullámokon, csak ha tekintetét állandóan Jézusra szegezte. Sátánnak eltökélt szándéka volt, hogy eltakarja előlünk Jézust, s rávegye az embereket, hogy emberekre tekintsenek fel, emberekben bízzanak, s olyan nevelést kapjanak, hogy embertől várják a segítséget. Éveken keresztül az egyház emberekre tekintett, sok mindent emberektől várt el, de nem tekintett Jézusra, akiben összpontosulnak reményeink az örök életre.”
TM 157. – Bárányt állani, mint egy megölttet. – Komoly, ünnepélyes munka vár rátok, nevezetesen, hogy az Úrnak utat készítsetek. Mennyei kenetre szorultok, de meg is kaphatjátok. „Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.” Ki űzhet tréfát, ki folytathat könnyelmű társalgást, beszédet, mialatt hit által a megöletett Bárányt szemléli, aki az Atya trónja előtt, Közbenjáró gyanánt könyörög földi egyházáért?