4BC 1157. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – Akik magukra vállalták a nyáj pásztorának munkáját, súlyos ítéletek fogják meglátogatni, mivel az igazság helyett meséket hirdetnek a népnek. Gyermekek fognak felállni és megátkozni szüleiket. Egyháztagok, akik felismerték a világosságot és meggyőződtek róla, de mégis lelkészekre bízták üdvösségüket, Isten napján megtudják, hogy senki sem fizetheti meg a váltságot bűneikért. Borzalmas kiáltás szakad ki majd belőlük: „Elvesztem, örökre elvesztem.” Emberek fogják úgy érezni, hogy szét tudnák tépni lelkészeiket, akik hamisságot hirdettek nekik, az igazságot viszont elítélték. A mai időknek szóló hamisítatlan igazság megköveteli, hogy gyökeres javulás álljon be, ám az ilyen emberek elszakadnak az igazság szeretetéről, és méltán el lehet mondani róluk: „Ó, Izrael elpusztítottad magadat.” Az Úr üzenetet küld népének. „Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy jön az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!” (Hós 8,1.)
EW 282. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – A gonoszt tévők közül sokan rendkívül bosszankodtak, mikor a csapásokat el kellett szenvedniük. Rettenetes jelent volt ez. A szülők keserű szemrehányásokkal illették gyermekeiket és a gyermekek szüleiket, a testvérek hasonlóképpen egymást vádolták a nyakukba szakadó szerencsétlenségért. Hangos jajkiáltás szava visszhangzott mindenfelé: „Te voltál az oka annak, hogy nem fogadtam el az igazságot, mely megoltalmazott volna ettől a rettenetes órától.” Az emberek elkeseredett gyűlölettel fordultak lelkészeik ellen, ilyen szemrehányásokkal: „Ti nem óvtatok bennünket. Ti azt prédikáltátok, hogy a világ mindaddig fennáll, amíg végül mindenki megtér. Ti azt hirdettétek, hogy: béke, béke és elnyomtatok minden félelemérzetet bennünk. De erről az óráról mit sem szóltatok nekünk; azokat pedig, akik bennünket figyelmeztetettek, fanatikusnak és rossz embereknek neveztétek, akik kárhozatba visznek bennünket.” Láttam, hogy a lelkészek sem menekülhettek meg Isten felgerjedt haragjától. Szenvedésük tízszerte nagyobb volt, mint a gondjaikra bízott népé.
NK 582. – Mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. – Az emberek rájönnek arra, hogy be lettek csapva. Egymást vádolják romlásukért, de mindannyian egy emberként elkeseredetten kárhoztatják a papokat. A hűtlen pásztorok tetszetős dolgokat prófétáltak. Hallgatóikat Isten törvényének semmibevevésére biztatták, és arra, hogy üldözzék azokat, akik a törvényt szentnek tartják. Most ezek a tanítók kétségbeesetten beismerik a világ előtt, hogy félrevezették az embereket. A tömegek tombolnak a dühtől. „Elvesztünk! - kiáltják -, és ti okoztátok pusztulásunkat!” És rátámadnak a hamis pásztorokra. Éppen azok, akik valamikor a legjobban csodálták őket, szórják a legszörnyűbb átkokat rájuk. A kezek, amelyek egykor babérkoszorút helyeztek homlokukra, elpusztításukra emelkednek fel. A kardokat, amelyekkel Isten népét akarták lemészárolni, most rosszakaróik ellen fordítják. Mindenütt folyik a harc, és ömlik a vér.