7BC 982-3. – Ezek a Bárány ellen viaskodnak. – Csak két párt van a világon. Az Istenhez hűségesek és a sötétség fejedelmének lobogója alatt állók. A Sátán és angyalai hatalommal, jelekkel és hazug csodákkal szállnak le, hogy elhitessék a föld lakósait, és ha lehet, magukat a választottakat is. Közvetlen előttünk a válság. Meg kell-e ennek bénítani az igazságot ismerők erőit? Az ámítás hatalmasságainak olyan erős lenne a befolyása, hogy maga alá temeti az igazság hatását?
Hamarosan megvívják az armagedoni csatát. Akik öltözékén ott van, a felírat: királyok Királya és uraknak Ura fehér lovon, tiszta fehér gyolcsba öltözve elővezeti az ég seregeit. (1899, 172. kézirat)
A gonosz minden válfaja erősen működésbe lép. Gonosz angyalok fognak össze gonosz emberekkel, s mivel az állandó küzdelemből tapasztalatot nyertek az ámítás és a csata legjobb módjairól: és mivel századok óta erősödtek, nem adják fel a végső nagy küzdelmet elkeseredett harc nélkül. Az egész világ a kérdés vagy egyik vagy másik oldalán fog állni. Meg fogják harcolni az armagedoni csatát s ama nap egyikünket sem találja alva. Teljesen éberen kell lennünk, mint okos szüzeknek olajnak kell lenni edényeinkben lámpásunk számára…
A Szentlélek erejének kell rajtunk megnyugodnia s az Úr seregeinek parancsnoka fog a mennyei angyalok élén állni, hogy irányítsa a csatát. Komoly eseményeknek kell még lejátszódni előttünk. Harsonának kell harsona után harsannia, pohárnak pohár után kiürülnie a föld lakósaira. Főfontosságú események állnak közvetlen előttünk (1890, 112. levél).
MB 108. – Mert uraknak Ura és királyoknak Királya. – Isten kegyelmi országa most épül, mert napról napra adják át magukat bűnnel és lázadással telt szívek a szeretet uralmának, de a dicsősége országának tökéletes felállítása csak Krisztus eljövetelekor meg végbe a földön. „Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik” (Dán 7,27). Örökölni fogják azt az országot, amely nekik készítetett a világ kezdetétől fogva, és Krisztus maga fogja a királyságot elfoglalni és uralkodni.
A menny kapui újból megnyílnak és a tízezerszer tízezer és sok ezer szent társaságában Üdvözítőnk, mint a királyok Királya és az uraknak Ura fog eljönni. Akkor Jehova az Úr lesz az egész föld királya. Akkor az „Úr is egy lesz és az ő neve is egy.” „És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Íme az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Zak 14,9: Jel 21,3).
6T 406. – Mert uraknak Ura és királyoknak Királya. – Rövidesen Armagedon csatájára kerül a sor. Akinek öltözékére azt írják: királyok Királya és uraknak Ura, hamarosan elővezeti a menny hadait.
Az Úr szolgái most nem mondhatják el Dániel prófétával: „A kijelölt idő hosszú volt” már csak rövid idő van hátra, míg Isten tanúi befejezik munkájukat: előkészítik az Úr útját.
AT 253. – Az ővele való hivatalosok és választottak és hívek is. – Az őszinte lelkipásztor szívében forrón él a vágy, hogy lelkeket mentsen. Idejét és erejét odaáldozza, és nem riad vissza a legfárasztóbb erőfeszítésektől sem; hiszen másoknak is hallanotok kell azt az igazságot, amely lelkének olyan örömet, békét és boldogságot hozott. Krisztus Lelke nyugszik meg rajta. Ő pedig úgy őrködik a lelkek felett, mint akinek számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegzi, a felmagasztalt Üdvözítőre. Bízik kegyelmében, és hisz Benne, hogy Védelmezője, Ereje és Megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kér, hív, lelkeket beszél Isten szeretetéről; így igyekszik megnyerni őket Jézusnak. A mennyben pedig „a hivatalosok és választottak és hívek” közé sorolják (Jel. 17,14).
5T 223. – Az ővele való hivatalosok és választottak és hívek is. – Közösség Krisztussal – milyen kimondhatatlanul becses is ez. Ez a közösség a kiváltáságunk, ha keressük, s ha meghozunk érte bármilyen áldozatot, hogy szert tegyünk rá. Keresték, megtalálták és követték őt. Vele voltak a házban, az asztalnál, a szobában, a mezőn. Úgy jártak vele, mint a tanulók a tanítóval. Naponta hallották tőle a szent igazság tanításait. Úgy tekintettek rá, mint szolgák a mesterükre, hogy megismerjék kötelességüket. Vidáman örömmel szolgálták őt. Úgy követték, mint a katonák parancsnokukat, a hit jó harcát harcolva „és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is” (Jel 17,14).