NK 46. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Sátán a megkísértés pusztájában egyezkedni akart Krisztussal. Odament Isten Fiához, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. Felkínált neki mindent, egy feltétellel: ha elismeri a sötétség fejedelmének felsőbbségét. Krisztus megdorgálta a vakmerő kísértőt, és elűzte. Sátán nagyobb sikerrel jár, amikor az embert kísérti meg ugyanezzel. Az egyházat rávette arra, hogy világi haszonért és dicsőségért keresse a föld nagyjainak kegyét és pártfogását.
NK 346. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Babilon nagy bűne az, hogy ’paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek’. A megittasodás kelyhe, amelyet a világnak nyújt, azokat a hamis tanokat jelenti, amelyeket a föld nagyjaival való meg nem engedett kapcsolat következtében fogadott el. A világgal való barátság megrontja hitét, ő viszont olyan tanok hirdetésével áraszt romlott befolyást a világra, amelyek a Szentírás legvilágosabb kijelentéseivel ellentétben állnak.
Róma visszatartotta a Bibliát az emberektől, és mindenkitől azt követelte, hogy helyébe fogadja el az ő tanításait. A reformáció feladata az volt, hogy visszaadja az embereknek Isten Igéjét. De vajon korunk templomaiban nem arra tanítják-e az embereket, hogy hitüket inkább egyházuk hitvallásaira és tanításaira építsék, mintsem a Szentírásra? Charles Beecher ezt mondta a protestáns egyházakról: „A hitvallások ellen mondott minden durva szóra éppoly érzékenyen reagálnak, mint szent atyáik tették volna az általuk istápolt szentek és mártírok iránti növekvő tisztelet durva kárhoztatására... Az evangéliumi protestáns közösségek annyira megkötötték egymás kezét és a sajátjukat, hogy egyiküknél sem lehet prédikátor az, aki a Biblián kívül még más könyvet is el nem fogad... Semmi képzelet szülte dolog nincs abban az állításban, hogy a hitvallás tekintélye kezdi a Bibliát kirekeszteni, éppúgy, ahogy Róma tette, habár nehezebben megfogható módon.
Amikor lelkiismeretes tanítók magyarázzák Isten Igéjét, megjelennek művelt, a Szentírást állítólag értő lelkészek, akik a józan tanítást eretnekségnek bélyegzik, és ezzel elűzik az igazság után érdeklődőket. Ha a világ nem volna kétségbeejtően megrészegítve Babilon borával, Isten szavának világos, metsző igazságai tömegeket győznének meg. De a vallási elvek olyan zavarosnak és ellentmondónak tűnnek, hogy az emberek nem tudják, mit fogadjanak el igazságként. A világ megátalkodottsága az egyház ajtajáig jutott.
NK 477. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Az emberi agy képtelen felmérni, hogy mennyi bajt okozott az örök gyötrelemről szóló tévtanítás. A Biblia vallását, amely tele van szeretettel, jósággal és részvéttel, beárnyékolja a babona, és körülveszi a félelem. Ha meggondoljuk, hogy Sátán milyen hamis színekkel festi meg Isten jellemét, csodálkozhatunk-e azon, hogy az emberek a mi irgalmas Teremtőnket rettegik, sőt gyűlölik? Azok az ijesztő nézetek, amelyek Istenről világszerte a szószékeken hangoznak el, emberek ezreit, sőt millióit teszik kételkedővé és hitetlenné.
Az örök gyötrelem elmélete is hamis tan, Babilon utálatosságainak egyfajta bora, amellyel minden népet megitat (Jel 14:8; 17:2). Igazán rejtély, hogyan tudták Krisztus szolgái elfogadni és hirdetni ezt az eretnekséget a szószékről. Ez a téves tanítás Rómától származik, akárcsak a hamis szombat. Az igaz, hogy nagy és jó emberek tanították, de ők még nem láttak olyan világosan, mint mi. Ók csak azért a világosságért voltak felelősek, amely az ő korukban sugárzott; nekünk, pedig azzal a világossággal kell elszámolnunk, amely a mi időnkben fénylik. Ha elfordulunk Isten Igéjének bizonyságtételétől, és elfogadunk hamis tanításokat csupán azért, mert atyáink tanították őket, mi is a Babilonra kimondott ítélet alá esünk, utálatosságainak borából iszunk.
Sokan, akiket felháborít az örök gyötrelem tana, a másik végletbe esnek. A Szentírásból Istent a szeretet és a könyörület Istenének ismerték meg, és nem tudják elhinni, hogy teremtményeit az örökké égő pokolba fogja küldeni. Mivel azonban azt vallják, hogy a lélek természeténél fogva halhatatlan, csak arra a következtetésre juthatnak, hogy végül az egész emberiség üdvözül. Sokan a bibliai intéseket csak ijesztgetésnek tartják, amelyekkel Isten az embert engedelmességre akarja bírni, fenyegetéseit azonban úgy sem fogja beváltani. A bűnös tehát, aki Isten kívánalmaival nem törődve önző élvezetekkel tölti életét, reménykedhet abban, hogy végül Isten megkegyelmez neki. Ez a tanítás, amely Isten irgalmára számít, de nem vesz tudomást igazságáról, tetszik az érzéki szívnek, és bűnre bátorítja a gonoszt.
1Szem 371. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Ha a tőlünk telhetőt megtesszük, hogy az igazságot közreadjuk annak felkavaró jellegében - mások véleményét és elgondolásait keresztezve -, akkor a tévedéseket melengetők azt hamisan fogják alkalmazni és értelmezni, hogy a világosság visszataszítóan hasson. Csak kevesen vannak, akik nem ittak Babilon borából azok közül, akikhez az igazságot viszitek. Nem könnyű megérteniük az igazságot, ezért szükséges azt úgy tanítani, ahogyan az Jézusban van.
Akik az igazság szerelmeseinek vallják magukat, megtehetik, hogy Mesterükhöz hasonlóan szelídek és alázatos szívűek legyenek. Akik szorgosan munkálkodtak Isten Igéjének bányájában és felfedezték a drága ércet az igazság gazdag forrásaiban - a korokon át, rejtett isteni titkokban -, fel fogják magasztalni az Úr Jézust, minden igazság szerzőjét azáltal, hogy jellemükben bemutatják hitük megszentelő hatalmát. Jézust és kegyelmét ott kell őrizni a lélek legbelső szentélyében. Ha ez megtörténik, akkor a szavak, az ima, a buzdítás és a szent igazság megjelentése által Ő mutatkozik meg. Ez a lelki siker nagy titka.
TM 61-2. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Egyéni felelősségünk, hogy alázatosan járjunk Istenünk előtt. Ne keressünk idegenszerű új üzenetet. Ne gondoljuk, hogy Istennek választottai, akik törekszenek világosságban járni, jelentik Babilont. A bukott felekezetek, egyházak alkotják Babilont. Babilon mérgezett hittételeket melengetett, a tévelygés borát. A tévelygésnek ez a bora hamis tantételekből áll, mint pl. a lélek természetes halhatatlansága, a gonoszok örök gyötrelme, majd tagadása Krisztus örök, tehát Betlehem előtti létezésének, továbbá a hét első napjának magasztalása, Istennek szent és megszentelt napja helyett és felett. Ilyen és hasonló tévedéseket tárnak a világ elé a különböző egyházakban, tehát így teljesedtek az Írások, amelyek szerint: ’Paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép’ Ezt a haragot a hamis tanok szülik, s ha királyok és elnökök isznak az ő paráznaságának haragborából, akkor felbőszülnek azok ellen, akik nincsenek összhangban a hamis, sátáni eretnekségekkel, amelyek az álszombatot magasztalják, s embereket arra késztetnek, hogy Istennek emlékünnepét lábbal tiporják.
Ev 247. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – A csalás minden fajtája terjeng. Isten Igéjének legvilágosabb igazságait ember készítette elméletek tömege, borítja. Halálos tévedéseket tárnak az emberek elé mint igazságot, mely előtt meg kell hajolniuk. Az egyszerű, igaz istenfélelmet betemetik a hagyományok.
A lélek halhatatlanságának tana olyan tévedés, mellyel az ellenség csalja meg az embert. Ez a tévedés majdnem egyetemes. Ez az egyik hazugság, melyet az ellenség zsinagógája koholt, Babilon egyik mérgezett itala. „Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai”. „És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból”. Jel 17,2:18,4. (RH 1897. 03.16).
6T 317-8. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – A könyvevangélistának naponta Istenhez kell fordulnia, hogy szava és tette élet illata legyen életre, s hogy megmentő hatást gyakorolhasson. Sokan azért bizonyultak eredményteleneknek a könyvterjesztésben, mert nem voltak igazi keresztények, nem ismerték a megtérés lelkületét. Elméletekkel álltak ugyan elő a munka végzésére, de nem érezték át Istentől függőségüket.
Könyvterjesztők, ne feledjék, hogy könyveitek nem Babilon borának kelyhét mutatják be, nem a föld királyainak nyújtott téves tanításokat, hanem a megváltás drága igazságainak kelyhét. Isztok-e magatok is belőle? Krisztus akaratának foglyává tehetitek gondolataitokat, ő pedig rátok helyezi pecsétjét. Ha őt szemlélitek, dicsőségről-dicsőségre, jellemről-jellemre változtok el. Isten azt akarja, hogy induljatok el s szóljátok a szavakat, melyeket szátokba ad. Azt kívánja, hogy bizonyítsátok be, milyen nagyra értékelitek az embereket, akiket az Üdvözítő drága vére vásárolt meg. Ha a sziklára estek, szétzúzódtok, akkor tapasztalni fogjátok Krisztus erejét s mások is felismerik majd az igazság hatalmát szívetek felett.
5T 101-2. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – A gonosz szolga így szól az ő szívében: ’késlekedik a gazdám’, Krisztust-várónak vallotta magát. Szolga volt, külsőleg Isten szolgálatára szentelte magát, de szívében a Sátánnak hódolt. Az ilyen nem tagadja nyíltan az igazságot, mint a gúnyolódók, de élete elárulja szíve gondolatát – késik az Úr jövetele. Önteltsége nemtörődömmé teszi az örökkévaló dolgok iránt. Magáévá teszi a világ elveit, átveszi a világ szokásait, s eljárásait. Úrrá lesz rajta az önzés, a nagyravágyás és a világi büszkeség. Mivel attól tart, hogy a testvérei magasabb színvonalon állnak, ezért becsmérelni kezdi igyekezetüket, kétségbe vonja indítékaikat. Így ütlegeli a szolgatársait. Amilyen mértékben elidegenül Isten népétől, ugyanolyan mértékben egyesül a világiakkal. A ’részegesekkel’ eszik és iszik – beleolvad a világiak közé, s részesévé válik lelkületüknek. Így ringatja magát hiú biztonságban, így vesz erőt rajta a feledékenység, a közöny és a restség.
5T 280. – Akivel paráználkodtak a föld királyai. – Rendelkezésünkre áll az elhívás és a felelősség időszaka. Istenért végzendő munka vár ránk. Az –i gyülekezet fokozatosan elhidegül és vallástalanná válik. Sokat kell tennünk egyénenként a tagokért. Nagy világosság ragyogott és ragyog az ösvényükre. Ezért majd felelősnek tartják őket. Krisztus mondta: „Ti vagytok a világ világossága,” „és a föld sója.” A kegyelem mélyebb munkálására van szükségünk. Meg kell újulniuk, mielőtt Isten megáldhatná őket. Semmi szükség a látszólagos hitvallókra. A nyereség önző markolása elfedi előlük a mennyei örökséget. Ha a menny országát tartjuk legfontosabbnak, akkor nemes becsület ragyog elő életünkből és jellemünkből. Erre van A testvérnek szüksége, ha jó hatással akar lenni környezetére. Szeret pénzel bánni, s szaporodni látni a pénzt, amit hol ide, hol oda ruház be. Világi vállakózások kötik le gondolkodását és erejét. Elnehezedik a szíve az e világi gondoktól, vagyis annyira belemerül az ügyeibe, hogy képtelen értelmesen fogni fel az Isten dolgait. A pénz szerelme a látást vakítja el. Az igazságnak mélyen kell gyökereznie a szívben és gyümölcsöt teremnie mind magán, mind nyilvános életében.
A. testvér azzal az ürüggyel bújik ki a szentírás kutatása alól, hogy ő üzletember. De akit üzleti ügyek szorongatnak, annak a Szentírás kell, hogy legyen az erő és a biztonság forrása. Az ilyennek égetőbb szüksége van az Isten Szavából áradó fényre, tanácsaira és figyelmezetéseire, mintha kevésbé veszedelmes állásban lenne.”
ST 1895. nov. 14. – Akivel paráználkodtak a föld királyai.
ST 1895 nov. 14. – Akivel paráználkodtak a föld királyai.
ST 1895 nov. 14. – Akivel paráználkodtak a föld királyai.
Becho 1897 feb. 1. – Akivel paráználkodtak a föld királyai.