7BC 983. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Jelenések tizenhét előre megmondja az összes egyházak pusztulását, amelyek a pápaság bálványimádó szolgálatával rontják meg magukat: azokét, akik ittak paráznasága haragborából. (17,1-4)
Így ábrázolja a pápai hatalmat, amely a gonoszság minden csalárdságával, vonzó külsőségekkel és kápráztató szertartásokkal bűvöl meg minden nemzetet, megígérve nekik, mint a Sátán ígérte ősszüleinknek, minden jót, ha magukra veszik pecsétjét, másrészt minden ártalmat hitetései ellenzőjének. A belsőleg legromlottabb hatalom fogja a legszemkápráztatóbb külsőségeket bemutatni, s a hatalom legkifejezőbb jelével fogja körülvenni magát. A Biblia világosan kijelenti, hogy ez romlott és csalárd gonoszságokat takar. „És az ő homlokára egy név vala írva: TITOK; A NAGY BABILON, A PARÁZNÁKNAK ÉS A FÖLD UTÁLATOSSÁGAINAK ANYJA.”
Mi adja Babilon Uralkodásának az erejét? A protestantizmus, mely miközben vallja, hogy a bárány természete és lelkülete lakik benne, és a mennyel áll szövetségben, a sárkány hangján szól. Alulról jövő hatalom mozgatja őt (1899, 232. levél).

TM 117. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Krisztus látomást adott Jánosnak: Isten parancsolatait és Jézus hitét tárta eléje. Ez határozottan hirdetnünk kell minden nemzetnek, népnek és nyelvnek. Babilon szimbóluma alatt bemutatott egyházak úgy tárulnak elénk, mint amelyek lelki magaslatukról lebuktak, s üldöző hatalommá váltak azokkal szemben, akik megtartják Isten parancsolatait, és akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele. János ezt az üldöző hatalmat, bárányszarvú állatnak látja, amely úgy szól, mint a sárkány.

NK 341. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Babilon tehát „a paráznáknak... anyja”. Lányai pedig azokat az egyházakat szimbolizálják, amelyek Róma dogmáihoz és hagyományaihoz ragaszkodnak, és példáját követve feláldozzák az igazságot és Isten jóváhagyását a világgal való tiltott szövetség oltárán. A Jelenések 14. fejezetében azt az üzenetet találjuk, hogy Babilon leomlott. Babilon azokra a vallási szervezetekre vonatkozik, amelyek valamikor tiszták voltak, de megromlottak. Ezt az üzenetet, mivel az ítéletre való figyelmeztetés után következik, az utolsó napokban kell hirdetni. Tehát nem vonatkozhat csupán a katolikus egyházra, mert ez az egyház már hosszú századok óta bukott állapotban van. János elmondja, hogy Isten kihívja népét Babilonból (Jel 18. f.). E szentírási kijelentés szerint Isten népe közül sokan még Babilonban vannak. Melyek azok a vallási közösségek, amelyekben ma Krisztus követőinek a többsége található? Kétségkívül a különböző protestáns egyházak. Keletkezésükkor ezek az egyházak becsülettel állást foglaltak Isten és az igazság mellett, és a menny áldása kísérte őket. Még a hitetlen világ is kénytelen volt elismerni azokat az áldott eredményeket, amelyek az evangélium elveinek elfogadását követték. Az Izraelhez intézett prófétai kijelentés szerint: „Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam - így szól az én Uram, az Úr.” De ugyanazok az igények buktatták el őket is, amelyek tönkretették és megrontották Izraelt: ők is utánozni akarták a hitetlenek szokásait, és keresték barátságukat. „Elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna letté” (Ez 16:14-15).
Sok protestáns egyház követi Róma példáját azáltal, hogy kapcsolatot tart fenn „a föld királyaival.” Az államegyházak a kormányokkal és más közösségekkel való kapcsolat által a világ kegyeit keresik. A „Babilon” - zűrzavar - elnevezés jól ráillik ezekre a közösségekre. Mind azt vallja, hogy tanításait a Bibliából veszi, mégis szinte megszámlálhatatlan, hitvallásban és elméletekben egymásnak élesen ellentmondó felekezetre oszlanak.
A világgal kötött bűnös szövetségen kívül a Rómától különvált egyházak másokat is rávesznek arra, hogy viselkedési módjukat átvegyék.
Egy római katolikus mű azt bizonygatja, hogy „ha a római egyház valaha is beleesett a szentek imádásának bűnébe, leánya, az anglikán egyház - amely tizenegy templom közül tízet Máriának szentelt, Krisztusnak pedig csak egyet - ugyanabban vétkes.

4SP 233. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.

NK 343. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Honnan indult el a nagy hitehagyás? Hogyan kezdte az egyház elhagyni az evangéliumi egyszerűséget? A pogányság szokásaihoz való igazodásával, amellyel az volt a célja, hogy könnyebben el tudja fogadtatni a kereszténységet a pogányokkal. Pál apostol már a maga korában elmondhatta: „Működik már a törvényszegés titkos bűne” (2Thessz 2:7). Míg az apostolok éltek, az egyház többé-kevésbé tiszta maradt. De „a második század vége felé a gyülekezetek többsége új formát öltött. Kezdeti egyszerűségük eltűnt. Amikor az egykori tanítványok elhunytak, gyermekeik az új megtértekkel együtt észrevétlenül előtérbe léptek, és új formát adtak az ügynek.” A keresztény hit magas mércéjét leszállították, hogy híveket szerezzenek. Ennek az lett a következménye, hogy az egyházba özönlő pogányok magukkal hozták szokásaikat, rítusaikat és bálványaikat. „A keresztény vallást, amikor már a világ urai pártfogolták és támogatták, tömegek fogadták el névlegesen. De míg sokan látszatra keresztények voltak, „lényegében pogányok maradtak, különösen abban, hogy titokban bálványaikat imádták.”
Vajon nem ez a folyamat ismétlődött meg szinte minden egyházban, amely magát protestánsnak nevezi? Amikor alapítóik, az igazi reformációs lelkület hordozói eltávoznak az élők sorából, utódaik lépnek elő, és „új formát adnak az ügynek”. A reformátorok gyermekei egyrészt vakon ragaszkodnak atyáik hitvallásához, és nem hajlandók elfogadni olyan világosságot, ami atyáikét meghaladta, másrészt messze eltérnek atyáik alázatos, önzetlen és világot megtagadó példájától. Tehát a kezdeti egyszerűség eltűnik. „Amikor a világiasság elárasztja az egyházat, ez magával hozza a világ szokásait, rítusait és bálványait.

NK 62. – Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. – Európa népei közül a valdensek az elsők között voltak, akik a Szentírást lefordították.' Évszázadokkal a reformáció előtt már volt anyanyelvükre átültetett, kézzel írt Bibliájuk. Az igazságot hamisítatlanul ismerték, és ez elég ok volt arra, hogy szerfelett gyűlöljék és üldözzék őket. A valdensek a római egyházat a Jelenések könyvében jellemzett hitehagyó Babilonnak nevezték, és életük kockáztatásával is bátran ellenálltak rontásainak. Míg egyesek a sokáig tartó üldözés nyomására felhígították vallásukat, lassanként feladva megkülönböztető elveit, mások szilárdan kitartottak az igazság mellett. A sötét és hitehagyó századokon átéltek olyan valdensek, akik nem ismerték Róma fennhatóságát, a képek imádásától, mint bálványimádástól elzárkóztak, és megtartották az igazi szombatot. A támadások legádázabb viharában is megőrizték hitüket. A savoyaiak lándzsáitól megsebezve és Róma máglyáitól megperzselve, de rendíthetetlenül védték Isten Igéjét és méltóságát.

Gyermeknevelés 381-2. – Babilon. – Isten házát gyakran meggyalázzák, és a szombatot gyakran megrontják a szombattartók gyermekei. Néha még azt is megengedik nekik, hogy szaladgáljanak az épület közül, játszanak, beszélgessenek, s kinyilvánítsák gonosz hajlamaikat azokon az összejöveteleken, ahol a hívőknek a szentség szépségében kellene Istent dicsőíteniük. Így az a hely, ahol szentségnek és csendességnek kellene uralkodnia, ahol tökéletes rendnek, tisztaságnak és alázatosságnak kellene lennie, teljes zűrzavarrá, ’Babilonná’ válik. Ez elég ahhoz, hogy kiváltsa Isten nemtetszését és megvonja jelenlétét összejöveteleinktől.

Ev 365-66. (TM 61-62) – Babilon. – Egyéni felelősségünk, hogy alázatosan járjunk Istenünk előtt. Ne keressünk idegenszerű új üzenetet. Ne gondoljuk, hogy Istennek választottai, akik törekszenek világosságban járni, jelentik Babilont. A bukott felekezetek, egyházak alkotják Babilont. Babilon mérgezett hittételeket melengetett, a tévelygés borát. A tévelygésnek ez a bora hamis tantételekből áll, mint pl. a lélek természetes halhatatlansága, a gonoszok örök gyötrelme, majd tagadása Krisztus örök, tehát Betlehem előtti létezésének, továbbá a hét első napjának magasztalása, Istennek szent és megszentelt napja helyett és felett. Ilyen és hasonló tévedéseket tárnak a világ elé a különböző egyházakban, tehát így teljesedtek az Írások, amelyek szerint: „Paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép”. Ezt a haragot a hamis tanok szülik, s ha királyok és elnökök isznak az ő paráznaságának haragborából, akkor felbőszülnek azok ellen, akik nincsenek összhangban a hamis, sátáni eretnekségekkel, amelyek az álszombatot magasztalják, s embereket arra késztetnek, hogy Istennek emlékünnepét lábbal tiporják.
Bukott angyalok szövetséget kötnek gonosz emberekkel. Korunkban az Antikrisztus mint az igaz Krisztus jelenik meg, akkor teljesen érvénytelenné teszik Isten törvényét e föld nemzetei között. Isten törvénye elleni lázadás teljesen beérik. Ám mind e lázadás tényleges vezetője Sátán, aki a világosság angyalának öltönyét ölti fel. Embereket megtéveszt, akik Isten helyett őt magasztalják, sőt istenítik. Ám a Mindenható közbelép s elhangzik az ítélet a Sátánt magasztaló hitehagyó egyházak felett. „Ennek okáért egy nap jönnek rá az ő csapásai, a halál, a gyász, és az éhség, és tűzzel égettetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt” (RH 0893. szept. 12).

TM 20-1. – Babilon. – Istennek van egyháza, választott népe: s ha mindenki láthatná, ahogyan én láttam, hogy Krisztus mennyire azonosítja magát népével, akkor sosem hallanánk olyan üzenetet, mely az egyházat Babilonnak bélyegzi, Istennek van népe, mely Vele együttműködik, ez a nép egyenesen halad előre, Isten dicsőségére. Figyeljünk csak a mi mennyei képviselőnk imájára: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet”. Oh, a mennyei Fő mennyire vágyakozott, hogy egyháza Vele legyen! Közösségük volt Vele szenvedéseiben és megaláztatásában, s legnagyobb öröme, hogy Vele legyenek, mint dicsőségének részesei. Krisztus igényt tart arra a kiváltságra, hogy egyháza Vele legyen. Akarom, hogy akiket nékem adtál, ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek! Az, hogy Vele legyenek, a szövetség ígéretén és Atyjával való egyezségén alapszik. Tisztelettel tárja a kegyelem trónja elé népéért végzett megváltói művét. Az ígéret íve övezi Helyettesünket és Kezesünket, mialatt szeretetének könyörgése árad ajkáról: „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet”. Látni fogjuk a Királyt, szépségében és az egyház megdicsőül.

TM 22-3. – Babilon. – Ha emberek azt állítják, hogy üzenetet vettek Istentől, ám ahelyett, hogy fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen harcolnának, fegyvereiket a küzdő egyház ellen fordítják, - akkor kerüljétek őket. Nem hordják magukon a mennyei pecsétet. Isten nem bízta meg őket ezzel a munkával. Csak rombolják azt, amit Isten építeni akar a Laodiceának szóló üzenet által. Isten csak azért sebez, hogy gyógyíthasson, s nem azért, hogy elveszítsen. Az Úr senki által sem küld olyan üzenetet, mely az egyházat elcsüggeszti, kétségbe ejti. Isten megró, megfedd, büntet, ám csak azért, hogy helyrehozzon, s végül megdicsérjen. Mennyire örültem a Legfőbb Tanácstestület jelentésének, hogy sokat ellágyultak, megalázkodtak, alázatos vallomást tettek, s elsöpörték szívük ajtaja elől a szemetet, mely az Üdvözítőt távol tartotta. Mennyire örültem, amikor hallottam, hogy sokan befogadták Jézust, mint állandó vendégüket. Hogyan történt, hogyan lehetséges, hogy éppen amikor ez az egyház a Szentlélek kiválasztásában részesült, röplapok minden felé Babilonnak bélyegezték a H. N. Adventista Egyházat? Hogyan lehetséges, hogy emberek ennyire félrevezethetők? Elképzelik, hogy a hangos kiáltás abban áll, hogy Isten népét kihívják olyan egyház közösségéből, mely éppen a felüdülés időszakát élvezi? Oh, vajha ezek a megtévesztett lelkek szintén részesülnének ebben az áradatban, ebben az áradatban, ebben az áldásban, s részesülnének a magasságokból áradó erőben.

TM 36-7. – Babilon. – Szent bizalommal élt vissza az, az ember, aki másokkal közölte ezt, amit Jézus titokban kívánt tartani. Ez egyben az igazság ügyére szégyent és bejt hozott. Az Úr alkalmas figyelmeztető üzeneteket adott népének, megfeddte, tanácsolta és oktatta. Ám nem helyes, ha ezeket az üzeneteket összefüggésükből kiszakítva, más helyen alkalmazzák, hogy olyan látszatot keltsen, mintha téves üzenetet tartalmazna. S testvér és társai az általuk kiadott röplapban azzal vádolják Isten egyházát, hogy Babilon. Sürgetik az elszakadást a gyülekezettől. Ilyesmi nem tisztességes, sem nem jogos vagy igazságos. E röpirat összeállításánál nevemet és írásaimat használták fel olyasminek alátámasztására, amit helytelenítek, és tévelygésnek bélyegzek. Akik ezt a röpiratot megkapják, engem vádolnak majd ezért a helytelen álláspontért, pedig teljesen ellenkezik az írásaimban foglalt tanításokkal és azzal a világossággal, amit Isten adott nekem. Kijelentem, hogy akik ebben a mozgalomban részt vesznek, nagyon megtévesztett emberek.
Éveken keresztül bizonyságot tettem arról, hogy ha emberek azt állítják, hogy nagy világosságot kaptak, de mégis annak megdöntésére rombolására törekszenek, amit az Úr emberi ügyvivői által felépített, az illetők megtévesztett, megcsalt lelkek, akik nem Krisztus vonalán munkálkodnak. Akik azt állítják, hogy a H. N. Adventista gyülekezetek képezik Babilont vagy Babilonnak részét, jobb, ha otthon maradnak. Álljanak meg, gondolkozzanak azon, hogy napjainkban milyen üzenet hirdetése időszerű. Ahelyett, hogy a mennyei erőkkel együttműködve egy népet készítenének elő az Úr napjára, az „atyafiak vádolója” mellé álltak, aki vádolja őket Isten trónja előtt éjjel és nappal. Sátán ügyvivői nekilendültek, arra késztetnek embereket, hogy a gonoszok szövetségéhez csatlakozzanak, azért, hogy kétségbe ejtsenek, zaklassanak, s Isten népének sok bajt okozzanak. Az egész világot ellenségeskedésre uszítják a H. N. Adventisták ellen, mert nem hódolnak be a papságnak, nem ünneplik a vasárnapot, ennek az antikrisztusi hatalomnak az intézményét. Sátán terve az, hogy kiirtsa őket e földről, azért, hogy senki se vitathassa e világ feletti uralmát.

TM 41-2. – Babilon. – Istennek van népe, ezt a népet az egész menny érdeklődése kíséri, Istennek egyedüli kincse e földön. Aki e szavakat olvassa, jól gondolja meg, mert Jézus nevében mindenkinek szívébe szeretném vésni. Ha bárki előáll, akár közülünk, vagy kívülálló azzal az üzenettel, hogy Isten népe Babilonnak számít, s azt állítja, hogy a hangos kiáltás határozott felhívás Babilon elhagyására, akkor tudhatjuk, hogy nem az igazság üzenetét hordozza. Ne fogadjátok be, s ne is köszöntsétek őket, mert nem Isten beszélt általuk, sem üzenetet nem bízott rájuk, hanem önmaguk küldöttei, Isten nem hívta el őket. A „Hangos Kiáltás” című röplapban levő üzenet, csalás! Ilyen üzenetekkel még találkozni fogunk, hordozói állítják, hogy Isten küldte őket, ám ez az állításuk hamis, mert nincs bennük világosság, hanem sötétség. Hallani fogunk még Isten népét vádoló üzeneteket, hasonlóan ahhoz, ahogy Sátán vádolja Istennek népét. Ezek az üzenetek éppen abban az időpontban hangzanak majd, amikor Isten így szól népéhez: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”

TM 49-51. – Babilon. – Noha az egyház bajokkal küzd, s küzdeni fog egészen a világ végéig, mégis ezekben az utolsó napokban az egyház a világ világossága, mert a világot beszennyezte, és erkölcsében megrontotta a bűn. Az egyház, erőtlenségében és fogyatékosságában, noha feddésre intésre és tanácsra szorul, mégis az egyedüli célpont a földön. Krisztus legfőbb gondviselésének részese. A világ műhely, amelyben emberek és mennyei lények együttműködnek, ahol Jézus kegyelme és isteni irgalma által emberek szívén kísérletezik. Angyalok csodálkozva szemlélik emberek jellemének átalakulását, akik életüket Istennek szentelik. Örömüket énekekben fejezik ki, s elragadtatottan dicsőítik Istent és a Bárányt. Látják, hogy akik természet szerint a harag gyermekei, megtérnek, Krisztus munkatársaivá válnak, s Lelkeket nyernek meg Istennek. Látják, hogy akik a sötétségben senyvedtek, a világ világosságává válnak, hogy világítsanak e gonosz és romlott nemzetség erkölcsi éjszakája közepette. Látják, hogy előkészülnek Urukkal való együttszenvedésre, hogy azután Vele együtt részesei lehessenek dicsőségének a mennyei országában.
Istennek van egyháza e földön. Az, az egyház felmagasztalja, fennen lobogtatja a sárba tiprott törvényt, s a világ elé tárja Istennek Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Isten egyháza a letéteményesek Krisztus kegyelme gazdagságának, s az egyház által szemlélteti végül is és teljesen szeretetét e világ iránt, amelyet bevilágít dicsőségével. Végül pedig megvalósul Krisztus imája, nevezetesen, hogy egyháza olyan egységes legyen, mint amiképpen ő egy az Atyával. Az egyház részesül a Szentlélek gazdag ajándékában, s minthogy állandóan árad Isten népére, tagjai Isten üdvözítő hatalmának bizonyságtevői lesznek e világon.
E világon jelenleg csak egyetlen egyház építi a régi romokat, alapzatait felrakja, ösvényeit megújítja, ha pedig bárki is felhívja a világ, vagy a többi egyház figyelmét erre az egyházra, s Babilonnak bélyegzi, az Sátánnal működik együtt, az atyafiak vádolójával. Lehetséges-e, hogy közülünk támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, s akik éppen Sátán kijelentéseinek adnak hangot, nevezetesen mindannak, amit Sátán terjeszteni kíván e világon az Isten parancsolatainak megőrzőiről, s akik Jézus hitével bírnak? Vajon nincs-e elegendő tennivalótok, hogy buzgalmaitokat kiéljétek, hogy feltárjátok az igazságot a tévedés sötétségében élőknek? Ti pedig, akiket Isten anyagi javak és képességek sáfáraivá tett, rosszul használtátok fel az Úr javait, mert a tévedést terjesztettétek. Az egész világ gyűlöli azokat, akik Isten törvényének kötelező voltát hirdetik. A Jehovához hű egyház nem közönséges harcot vív. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság Lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Akik e harc jelentőségének csak valamennyire tudatában vannak, azok nem fordítják fegyverüket a harcoló egyház ellen, hanem minden erejüket megfeszítve, együttműködnek Isten népével a gonoszság lelkei ellen.

TM 52-3. – Babilon. – Istennek van egyháza, s a gyülekezetnek Istentől rendelt lelkészkara. „És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket ide, s tova, hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az emberek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban.”
Az Úrnak vannak ügyvivői és egyháza, ez az egyház átélte az üldözést, a harcot és a sötétséget. Jézus szerette az egyházat és önmagát adta érette, gondját viseli, megjavítja, nemesbíti és felemeli, hogy szilárdan megállhasson e világ romboló befolyása között. Isten rendelt és megbízott férfiakat, hogy az egyház felett féltő gondossággal őrködjenek, éberen és kitartóan, nehogy Sátán gonosz tervei megdönthessék, legyőzhessék, hanem megállhasson e világban, hogy Isten dicsőségét terjessze az emberek között. Gondolatok ütköznek egymással, elvek elvekkel, az igazság a tévelygés ellen, ám nemsokára a csúcsfokát elérő küzdelemben, - amely már megkezdődött - tapasztalt férfiak végezzék Istentől rendelt munkájukat, őrködjenek lelkek felett, mert számadással tartoznak róluk.
Akik azt a téves üzenetet hirdetik, az egyházat Babilonnak bélyegzik, azok elhanyagolják Istentől kiszabott munkájukat, ellenkeznek a szervezettek, ellenkeznek Isten világos parancsával, nevezetesen, hogy „hozzák be mind a tizedet Isten tárházába” /Mal. 3:10./ Ezek a férfiak azt képzelik, hogy megbízást kaptak, hogy figyelmeztessék Isten választottait, akikre az igazság üzenetének terjesztését bízta. Ezek a munkások nem használnak Isten ügyének, nem építik Isten országát, tevékenységük azonos az igazság ellenségének eljárásával. Vajha ezek a férfiak, akik harcolnak az Isten által rendelt utak és eszközök ellen, amelyekkel művét e veszélyes napokban előbbre vinni kívánja, felhagynának az Írással ellenkező nézeteikkel, az Isten által elrendelt ügyvivők, eszközök lényegét, hivatását illetőleg.

TM 56-7. – Babilon. – Akik a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak nyilvánították, felhasználták a Bizonyságtételeket, hogy állításaikat látszólag alátámasszák. Ámde miért nem tárták fel üzenetemnek évek óta hangoztatott súlypontját, nevezetesen: a gyülekezet egységét? Miért nem idézték az angyal szavait: „Tartsatok össze, szorosan tartsatok össze, szorosan tartsatok össze!” Miért nem ismételték ezt a figyelmeztetést s miért nem beszéltek arról az elvről, hogy „egységben az erő, míg a széthúzás: gyengeség?” Éppen az ilyen üzenetek, mint amilyeneket ezek az emberek hirdetnek, osztják meg a gyülekezetet s hoznak ránk szégyent, ellenségeink előtt, és éppen ezek az üzenetek nyilvánítják világosan a nagy csaló különleges művét, aki csak akadályozni akarja a gyülekezeteket, hogy egységben tökéletességre jusson. Ezek a tanítók a saját maguk által gyújtott szikrákat követik, saját független megítélésük szerint cselekszenek, és az igazságot hamis eszmékkel és elméletekkel csak akadályozzák. Hittestvéreik tanácsát visszautasítják, saját útjaikat járják, amíg végül is oda jutnak, ahol Sátán látni akarja őket, nevezetesen, elméjük megzavarodik.
Intettem hittestvéreimet, óvakodjanak Sátán munkájától, minden formájában. Istennek és embernek nagy ellensége ujjong, hogy sikerült lelkeket megcsalnia és sikerült anyagi javaikat és képességeiket káros mederbe terelnie. Pénzüket az időszerű igazság terjesztésére lehetett volna felhasználni, ám, ehelyett olyan eszmék hirdetésére költötték, amelyek nem igazságon alapszanak.

TM 68-9. – Babilon. – Kedves S. Testvér! Néhány sort intézek hozzád. Nem értek egyet álláspontoddal, mert az Úr megmutatta nekem, hogy éppen azok, akik tévednek, ilyen álláspontot foglalnak majd el. Pál is intett bennünket éppen az irányban: „A lélek pedig nyílván mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén”.
Testvérem! Értesülésem szerint azt állítod, hogy a H. N. Adventisták gyülekezete Babilon, s, hogy akik üdvözülni akarnak, fussanak ki onnan. Nem te vagy az egyedüli, akit az ördög e tekintetben megcsalt. Az elmúlt negyven év folyamán egymás után léptek fel férfiak, állítva, hogy az Úr küldte őket ezzel az üzenettel, ám hadd mondjam neked, amiképpen a többieknek is mondottam, hogy az általad hirdetett üzenet Sátán egyik csalása annak érdekében, hogy a gyülekezetekben zavart keltsen.
Testvérem! Te letértél a helyes útról. A második angyal üzenete szól Babilonnak /az egyházaknak / hirdeti bukásukat, s egyben felszólítja a népet, hogy fusson ki belőle. Ugyanezt az üzenetet hirdetnünk kell másodszor is. Jelenések könyve 18. Fejezet 1-5.
Testvérem! Ha azt tanítod, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Babilon, akkor tévedsz. Isten nem bízott meg téged ilyen üzenettel. Sátán felhasznál minden lelket, akit megközelíthet, hamis elméleteket sugalmaz nekik, vagy pedig valamilyen rossz nyomon elindítja őket, hogy téves izgalmat keltsenek és így eltérítsenek lelkeket napjaink valóságos hitpontjaitól. Feltételezem, hogy néhány lelket megtéveszthet üzeneted, mert él bennük a kíváncsiság és vágyakoznak új dolgok után. Szomorúságot okoz nekem, hogy az ellenség sugalmazásai megtéveszthettek, tudom, hogy az általad képviselt elmélet nem igazság. Az általad hirdetett eszmék hirdetése árt önmagadnak és árthat másoknak. Kérlek, a Bizonyságtételeket ne magyarázd félre, ne csűrd-csavard, annak érdekében, hogy téves üzenetedet alátámasszad. Sokan tették ugyanezt és sokat ártottak. Mások is, nagy buzgalommal hirdettek üzenetet, újból és újból, ám Isten megmutatta nekem, hogy nem az igazság volt.