5T 454. – Ismét prófétálnod kell. – A nép melyre törvényét bízta, ne hagyja, hogy világosságuk rejtve maradjon. Hirdetniük kell azt a föld sötét részein. Szembe kell szállniuk, és le kell tördelniük az akadályokat. Nagy munka vár elvégzésre s ez azok feladata, akik ismerik az igazságot. Most kérjék Isten segítségét minden erejükkel. Krisztus szeretetének kell szétvetítve lennie a szívükben, Krisztus Lelkének kell kitölteni rájuk, és elő kell készülniük, hogy helyreállhassanak az ítéletben. Míg foganatosítják magukon az Istennek szentelődést, addig meggyőző erő járul az igazság hirdetéséhez; a világosság sok szívben utat talál majd. Ne aludjunk tovább a Sátán elvarázsolt területén, hanem vessünk be minden rendelkezésünkre álló erőt, használjunk fel minden eszközt, melyet a Gondviselés rendelkezésünkre bocsát. Hirdessük az utolsó üzenetet „Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról.” Jézus megígérte: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Jel 10,11; Mát 28,20).
9T 122-24. – Ismét prófétálnod kell. – Át kell adnunk Isten utolsó figyelmeztetését az embereknek. Milyen komolyan kell hát tanulmányoznunk a Bibliát, milyen lelkesedéssel kell terjesztenünk a világosságot! Mindaz, aki befogadja az isteni felvilágosodást, igyekezzék tovább is adni azt. A munkások járjanak házról-házra, nyissák meg a Bibliát az emberek előtt, terjesszük könyveinket, szóljanak a világosságról, amely áldást hozott lelkükbe. Terjesszük könyveinket és folyóiratainkat értelmesen a vonatokon, az utcán, a nagy tengerjáró hajókon, s a posta igénybevételével.
Nagy munka vár ránk, s akik ismerik az igazságot, erőteljesen könyörögjenek segítségért. Szívüket Krisztus szeretetének kell betöltenie. Krisztus Lelkének kell kitöltődnie rájuk, és készülődniük kell az ítélet napjára. Amint Istennek szentelik magukat, meggyőző erő fogja kísérni igyekezetüket, amikor másoknak mutatják be az igazságot. Nem szabad többé Sátán elvarázsolt földjén aludnunk, hanem minden össze fogásunkat igába kell hajtanunk, ki kell használnunk minden gondviselés-adta eszközt. Hirdetnünk kell az utolsó figyelmeztetést „Ismét prófétálnod kell sok népről és nemzetről, nyelvről és királyról.” S az ígéret a miénk: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Jel 10,11; Mát 28,20).
Utasítottak, hogy küldjem lelkészeinket a meg nem művelt nagyvárosokba, s minden lehető módon sürgessem őket, hogy nyissák meg az utat az igazság bemutatása előtt. Némely nagyvárosban, ahol először hangzott el az Úr második eljövetelének üzenete, kénytelenek vagyunk úgy kezdeni el a munkát, mintha új területek lennének. Meddig mellőzzük még ezeket a kopár mezőket, e meg nem művelt nagy városokat? A magvetésnek sok-sok helyen azonnal el kellene kezdődnie.
Az Úr azt követeli, hogy szolgáiban éljen az a lelkület, mely gyorsan felfogja a lelkek értékét, gyorsan meglátja az elvégzésre váró kötelességeket, gyorsan megfelel a feladatoknak, melyeket az Úr vállára helyez. Olyan odaadásnak kell léteznie, amely semmiféle földi értéket nem tekint elégségesnek ahhoz, hogy elfoglalja annak az elvégzésre váró munkának a helyét, mellyel lelkeket nyerünk meg az igazság ismeretéhez.
NK 362. – Ismét prófétálnod kell. – Miller és társai hasonlóképpen valósították meg a próféciát, és tolmácsolták azt az üzenetet, amelyet az ihletett Ige jövendölése szerint el kellett mondaniuk a világnak. De ezt az üzenetet nem hirdették volna, ha teljesen megértették volna a csalódásukat meghirdető próféciát, és benne egy másik üzenetet is, amelyet az Úr eljövetele előtt prédikálni kell minden nemzetnek. Az első és második angyal üzenete időben hangzott fel, és elvégezte azt a munkát, amelyet az Úr általa meg akart valósítani.