(1888) 485. – Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak. – Akik előzőleg elkényeztették magukat, akik készen álltak engedni a kevélységnek, divatnak, kérkedésnek, azok megvetően kigúnyolják majd a lelkiismeretes, igazságszerető, istenfélő népet s ezzel a viselkedésükkel magát a menny Istenét fogják megvetni. Az ilyenek semmibe veszik a Bibliát, s az emberek bölcsességét bálványozzák. A kor bölcsessége a Sátánt és a bűn emberét imádja, miközben az angyal, aki az ég közepén repül, ezt kiáltja: „Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak.” (Jel 8,13).
(PHO28) 3. – Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak. –
NK 28. – Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak. – Hét éven át egy ember állandóan le s fel járkált Jeruzsálem utcáin, és hirdette, hogy milyen bajok fogják a várost érni. Éjjel és nappal folytonosan ismételgette az eszelős gyászdalt: „Egy hang keletről, egy hang nyugatról! Egy hang a négy szél felől! Egy hang Jeruzsálem és a templom ellen! Egy hang a vőlegény és a menyasszony ellen, egy hang az egész nép ellen!” Ezt a különös embert bebörtönözték és megkorbácsolták, de panasz nem hagyta el ajkát. A bántalmazásra és gyalázkodásra csak ez volt a válasza: „Jaj, jaj Jeruzsálemnek! „Jaj, jaj lakosainak!” Intő hangja nem hallgatott el addig, mígnem az ostrom alatt, amelyet megjövendölt, megölték.