JÉ 489-90. – A földnek harmadrésze megége. – Krisztusnak a fügefára szórt átka megdöbbentette a tanítványokat, nem egyezett korábbi eljárásaival és cselekedeteivel. Gyakran hallották tőle, hogy nem kárhoztatni jött a világot, hanem megmenteni. Visszaemlékeztek szavaira: „Az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa” (Lk 9,56). Csodáival helyreállított, sohasem pusztított. A tanítványok kizárólag Építőnek, Gyógyítónak ismerték. Ez a tette egyedülálló volt. Milyen célt szolgált? - kérdezték…
A fügefa megátkozása jelképes eljárás volt. A Krisztus előtt kérkedő, lombsátrát fitogtató meddő fa a zsidó nemzetet jelképezte. A Megváltó szerette volna világossá tenni tanítványai számára Izrael végzetének okát és bizonyosságát. Ezért ruházta föl a fát erkölcsi tulajdonságokkal, tette az isteni igazság letéteményesévé. A zsidók minden más nemzettől különböztek, mert hűséget fogadtak Istennek. Ő különleges előjogokkal ruházta fel a népet, s emiatt minden más népnél igazabbnak tekintették magukat. A világ szeretete és a nyereségvágy azonban megrontotta őket. Dicsekedtek ismereteikkel, de tudatlanok voltak Isten kívánalmait illetően, s képmutatás jellemezte őket. A terméketlen fához hasonlóan nyújtották széjjel követelőző ágaikat, melyek külsőleg dúsak voltak, gyönyörűek a szemnek, de semmit sem nyújtottak, hanem csak levelet. A zsidó vallásból csodás temploma, szent oltárai, süveges papjai, lenyűgöző szertartásai mellett – noha az külső megjelenésében valóban megfelelő volt – hiányzott az alázatosság, a szeretet és a jóindulat.
KP 144. – A földnek harmadrésze megége. – A szőlőskert kertészét éppúgy érdekli a szőlőskert sorsa, mint a gazdáját. Ehhez hasonlóan a Fiú éppúgy szereti a választott népet, mint az Atya. Krisztus kijelentette hallgatóinak, hogy lehetőségeiket kiszélesíti. Azt az erőforrást, amit a szerető Isten nyújthat, felfakasztja, hogy az igazság fáivá válhassanak, gyümölcsöt teremve a világ áldására.
Jézus nem mondta el a példázatban, mi volt a kertész munkájának eredménye. Itt félbeszakadt a történet. Befejezése azon a nemzedéken múlott, amely hallotta szavait. Nekik szólt a komoly figyelmeztetés: „Ha pedig nem, azután vágd ki azt.” Tőlük függött, hogy elhangzanak-e a visszavonhatatlan szavak. A harag napja közel volt. Az Izraelt sújtó csapásokkal a szőlőskert könyörületes gazdája előre figyelmeztette őket a gyümölcstelen fa pusztulására.
NK 583. – A földnek harmadrésze megége. – Megkapták a szabadulás jegyét azok, „akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek.” Most elindul a halál angyala - az ezékieli látomás öldöklő fegyverrel ábrázolt angyala -, aki ezt a parancsot kapta: „Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek e” (Ez 9:4.6). Az öldöklés a nép állítólagos lelki őrei között kezdődik. Először a hamis őröknek kell elpusztulniuk. Nincs irgalom, nincs kímélet. Férfiak, asszonyok, hajadonok és kisgyermekek együtt pusztulnak el.
5T 211. – A földnek harmadrésze megége. – Azt látjuk itt, hogy az Isten templomára – az egyházra – mérik Isten haragjának első csapását. A vének, akiknek Isten nagy világosságot adott, s akik a nép lelki őrizőiként álltak, elárulták a beléjük helyezett bizalmat. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kell csodákra és Isten hatalmának kifejezett megnyilvánulására várni, mint a régmúlt napokban. Megváltoztak az idők. Ezek a szavak csak még inkább alátámasztják a hitetlenségüket, ezért azt mondják: „sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr” (Sof 1,12). Túl kegyelmes ahhoz, hogy csapásokkal sújtsa népét. Béke és biztonság e férfiak jelszava, akik többé sohasem emelik fel magukat, mint harsonákat, hogy megmutassák Isten népének vétkeit, Jákob házának az ő bűneit. Ezek néma ebek, akik nem hajlandók ugatni többé, ezek érzik meg először a megsértett Isten igazságos bosszúját. Férfiak, szüzek, kisgyermekek mind együtt pusztulnak el.