TM 280. – Megvereték a nap. – Akik a lelkeket a Kálvária fényében tekintik, nem kell tévedniük, hogy hogyan értékeljék őket. Annak okát, hogy Isten miért engedte meg, hogy az embercsalád tagjai közül néhányan nagyon gazdagok, néhányan pedig nagyon szegények legyenek, az emberek csak az örökkévalóságban értik majd meg, kivéve, ha törekszünk helyes viszonyt fenntartani Istennel, s terveit megvalósítani, ahelyett, hogy saját önző eszméinket követnénk, nevezetesen, hogy jobban értékeljük gazdag felebarátainkat, mint szegény szomszédunkat. Isten felhozza napját mind az igazakra, mind a gonoszokra, ez a nap pedig Krisztust ábrázolja, az Igazság Napját, Aki a világ Világossága, és áldását, irgalmát, a láthatatlanokat és a láthatókat egyaránt árasztja gazdagokra és szegényekre. Ez az elv irányítja megtartásunkat embertársainkkal szemben. Az Úr a legmagasztosabb erkölcsi elvek tanítója. Bűntelenül senki sem térhet el azoktól. Isten jósága ellen elkövetett legnagyobb sértés, ha kételkedünk abban, vajon részesít-e másokat is lelki és testi áldásokban, amelyekből bőségesen juttatott nekünk.
NK 50-51. – Megvereték a nap. – A római egyház hatalomra jutása a sötét középkor kezdetét jelezte. Hatalma növekedésével mélyült a sötétség. Az emberek hite Krisztus, az igazi fundamentum helyett a római pápa személyére épült. Bűneik bocsánatát és örök üdvösségüket nem Isten Fiától, hanem a pápától, valamint a pápa által felhatalmazott papoktól és főpapoktól várták. Azt tanulták, hogy földi közbenjárójuk a pápa, és hogy a pápa közvetítése nélkül senki sem közeledhet Istenhez. Azt is mondták, hogy a pápa Istent helyettesíti, és ezért feltétlen engedelmességgel tartoznak neki. E követelményekkel szembeni engedetlenség elég ok volt arra, hogy a vétkesek testet és lelkét a legszigorúbb büntetéssel sújtsák. Így terelték az emberek figyelmét Istenről gyarló, tévedő és kegyetlen emberekre; sőt mi több, magára a sötétség fejedelmére, aki általuk gyakorolta hatalmát. A bűnt a szentség köntösébe bújtatták. Amikor a Szentírást elnémítják, és egyes emberek magukat teszik Isten helyére, akkor a következmény csak csalás, megtévesztés és eldurvulás lehet. Az emberi törvények, és hagyományok felmagasztalását erkölcsi romlottság követte. Mindig ez a következménye annak, ha Isten törvényét félredobják.