EW 277-9. – Fussatok ki belőle én népem. – Láttam a mennyben angyalokat fel-alá járni és hol leszálltak a földre, hol újra felszálltak a mennybe; különösen fontos eseményre készültek elő. Majd láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre és egyesítse hangját a harmadik angyaléval és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének. Ez az angyal nagy hatalmat és dicsőséget nyert, és midőn alászállt a földre, dicsősége beragyogta azt. Az angyal, kinek fényessége mindenhova elhatott, fennhangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon s lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé és gyűlöletes madarak tömlöcévé.” A Babilon bukásáról szóló mennyei üzenet, melyet a második angyal hirdetett, megismételtetik, kiegészítve mindama romlottság megemlítésével, ami 1844 óta lopódzott be az egyházakba. Az angyal munkája éppen jókor jön, hogy a harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék, s azt hangos kiáltássá növeli. Isten népe így készül elő, hogy megálljon a kísértés órájában, amely csakhamar eljövend. Láttam, hogy nagy világosság nyugodott meg rajtuk s mindnyájan egyesültek, hogy bátran hirdessék a harmadik angyal üzenetét.
Angyalok küldettek el, hogy a hatalmas angyalt támogassák munkájában s a következő, mindenüvé elható kiáltásra lettem figyelmessé: "Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert bűnei az égig hatottak s megemlékezett Isten az ő gonoszságairól." Úgy látszott, hogy ez az üzenet a kiegészítő részét képezi a harmadik angyal üzenetének és éppúgy csatlakozott ehhez, amiképpen az éjféli kiáltás 1844-ben a második angyali üzenethez. Isten dicsősége pihent meg a várakozó szenteken, akik félelmet nem ismerve hirdették az utolsó ünnepélyes intelmet és Babilon bukását. Felszólították Istennek népét, hogy fussanak ki Babilonból, nehogy részesei legyenek rettenetes végzetének.
A várakozó lelkeket körülvevő világosság mindenüvé elhatott s az egyházak azon tagjai, akiknek volt némi világosságuk, de a három üzenetet nem hallották, és nem vetették el, engedelmeskedtek a hívásnak és elhagyták a leomlott egyházakat. Sokan nagykorúakká váltak ezen üzenetek hirdetésének kezdete óta; világosság áradt rájuk és előjogukká lett, hogy élet és halál között választhattak. Néhányan inkább az életet választották, és ezek csatlakoztak ahhoz a csoporthoz, mely az Úrra várakozott és minden parancsolatát megtartotta. Most a harmadik üzenetnek kellett munkáját elvégeznie; mindenki próbára tétetett általa és drága lelkek felszólítattak, hogy lépjenek ki a vallásos közösségekből. Késztető hatalom indította az őszinte lelkeket, mialatt Isten erejének megnyilatkozása megdöbbentette s megfélemlítette hitetlen rokonaikat és barátaikat, úgy, hogy nem merték és nem is tudták visszatartani azokat, akik önmagukon érezték Isten Szentlelkének munkáját. Elhatott ez a kiáltás még a szegény rabszolgákig is és a köztük lévő kegyes lelkek felszabadulásuk elragadó reményében örömujjongva zengték éneküket. Uraiknak sem sikerült őket visszatartani; félelem és csodálat megbénították őket. Nagy csodák történtek; betegek gyógyultak meg és a hívőket jelek és csodák követték. Isten volt ebben a műben, és minden egyes szent, aki szabadon és félelmet nem ismerve hallgatott lelkiismeretének meggyőződésére, egyesült azokkal, akik megtartották Isten minden parancsolatát. Mindenütt hatalommal hirdették a harmadik üzenetet. Láttam, hogy ez az üzenet oly erővel és hatalommal végződik, amely jóval felülmúlja az éjféli kiáltást.
Mennyei erővel felruházva, ragyogó arccal és teljes odaadással mentek ki Isten szolgái, hogy a mennyei üzenetet hirdessék. Drága lelkek, akik a különböző vallásos közösségekben voltak szétszóródva, készséggel követték a hívást és kisiettek az elítélt egyházakból, amiképpen Lótot távozásra sürgették Sodomából, mielőtt a város elpusztult. Isten gyermekei annyira megerősödtek a rajtuk megnyugvó dicsőség által, hogy megállhattak a kísértés órájában. Mindenfelé ezt a kiáltást hallottam, mintha tömegek ajkáról hangzott volna felém: „Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.”

UL 277. – Fussatok ki belőle én népem. –

NK 537-38. – Fussatok ki belőle én népem. – Így néz ki Babilon e próféciában vázolt időben: »Az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól« (Jel18:5). Gonoszságának mértéke betelt, és pusztulása a küszöbön van. De Istennek még vannak Babilonban gyermekei. A büntető ítélet végrehajtása előtt e hűségeseket ki kell onnan hívni, hogy ne legyenek részesek Babilon bűneiben, és ne érjék őket a Babilont sújtó csapások. Értük van az a mozgalom, amelyet az a mennyből leszálló és a földet dicsőségével beragyogó angyal szimbolizál, aki hangosan kiált, és közhírré teszi Babilon bűneit. Az ő üzenetéhez kapcsolódik ez a felszólítás: „Fussatok ki belőle én népem!” Ez az üzenet és a harmadik angyal üzenete a föld lakóihoz szóló utolsó figyelmeztetés.

NK 348-49. – Fussatok ki belőle én népem. – A Jel 18. fejezete arra az időre mutat, amikor a hármas intés (lásd Jel 14:6-12) elutasításának következményeként az egyház teljesen eljut a második angyal által megjövendölt állapotra, és Isten felszólítja a még Babilonban levő népét, hogy szakadjon el attól a közösségtől. Ez az üzenet az utolsó, amelyet a világ kap; és ez az üzenet elvégzi a maga munkáját. Amikor azok, „akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” (2Thessz 2:12) Sátán súlyos csalása következtében elhiszik a hazugságot, akkor az igazság fénye ráragyog mindazokra, akiknek a szíve nyitva van befogadására. Az Úr minden gyermeke, aki még Babilonban van, hallgat e hívásra: „Fussatok ki belőle, én népem!” (Jel 18:4.)

NK 413-14. – Fussatok ki belőle én népem. – A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak Krisztusnak hűséges követői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan - lelkészek és egyháztagok - boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére. A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e megmozdulás ideje elérkezik, megkísérli kibontakozását megakadályozni hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés látszatát kelti. Tömegek ujjongnak majd azon, hogy Isten csodálatos munkát végez értük; pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg befolyását a keresztény világra kiterjeszteni.
Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. Ahol az emberek figyelmen kívül hagyják a Biblia bizonyságtételét, és elfordulnak azoktól a világos, lélekpróbáló igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világ megtagadását igénylik, oda Isten nem küldi áldását.

PK 444-45. – Fussatok ki belőle én népem. – A gonosz hatalom seregei nem tartják már fogságban az egyházat, mert „elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet.” A lelki Izraelnek, pedig ez az üzenet szól: „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket” (Jel 14:8; 18:4). Ahogyan a száműzöttek annak idején megfogadták a „meneküljetek Babilonból” (Jer 51:6) üzenetet, s visszatértek az Ígéret földjére, ma is mindazok, akik félik Istent, elhagyják a lelki Babilont, és Isten kegyelmének győzelmi jeleként nemsokára ott lesznek az újjáteremtett földön, a mennyei Kánaánban.

PP 130-31. – Fussatok ki belőle én népem. – János, a próféta látta az utolsó napok vallásos világának romlottságát és hitetlenségét abban a látomásában, amelyet Babilonról kapott, „a nagyváros”-ról „amelynek királysága van a földnek királyain” (Jel 17:18). Babilon pusztulása előtt így hangzik a mennyei szózat: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból” (Jel 18:4). Noé és Lót napjaihoz hasonlóan, most is határozottan el kell különülni a bűntől és a bűnösöktől. Nem lehet egyezség Isten és a világ között. Nem fordulhatunk hátra, hogy földi kincseket szerezzünk. „[...] Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mt 6:24).

9T 110-11. – Fussatok ki belőle én népem. – Isten munkáját erőteljesen kell fejlesztenünk. Szükségünk van a Szentlélek keresztségére. Meg kell értenünk, hogy Isten tehetséges és tekintélyes embereket hoz népe közé, akiknek majd ki kell venniük részüket a világ figyelmeztetéséből. A világban nem mindenki törvényszegő és bűnös. Istennek sok ezer gyermeke van, aki nem hajtott térdet a Baálnak. A bukott egyházakban vannak istenfélő férfiak és nők. Ha nem így lenne, nem bízta volna ránk az üzenetet: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon…! Fussatok ki belőle én népem.” Jel 18,2.4. Sok becsületes szív kapva-kap a mennyei élet lehelete után. Fel fogják ismerni az örömhírt, mikor egyszerűségében és szépségében mutatják be nekik, ahogyan azt Isten szava bemutatja.

9T 149-50. – Fussatok ki belőle én népem. – Ha lelkészeink tudnák, hogy a világ lakósainak milyen hamar kell Isten ítélő trónja elé állniuk, számot adniuk arról, amit földi életükben tettek, ennyivel buzgóbban dolgoznának együtt Istennel az igazság bemutatása területén! Milyen fáradhatatlanul törekednének fejleszteni Isten ügyét a világban hirdetve szóval és tettel. „A vége, pedig mindennek közel van” (1Pét. 4,7).
„Készülj Istened elé, hogy találkozzál a te Isteneddel” – ezt az üzenetet kell hirdetnünk mindenfelé. Harsonánknak határozott hangot kell adnia. Világosan és félreérthetetlenül kell felcsendülnie a figyelmeztetésnek: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon… Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” Jel 18,2.4. Az Ige e szavainak be kell teljesedniük (ne). Rövidesen az utolsó vizsga éri utol a föld összes lakóját. Akkor majd gyors elhatározások történnek. Akiket a világ elítél, azok Immánuel fejedelem véráztatott zászlaja alá fognak gyülekezni. Látni fogják és meg is értik, mint soha azelőtt, hogy sok lehetőséget mulasztottak el a jócselekedetek terén, amit végezniük kellett volna. Rájönnek, hogy nem olyan lelkesen tevékenykedtek, ahogyan kellett volna, hogy megkeressék és megmentsék az elveszettet, kikapják őket, mint a tűzből kikapott üszköt.

7BC 984-85. – Fussatok ki belőle én népem. – Amint Isten kihívta Izrael fiait Egyiptomból, hogy megtarthassák szombatját, az Úr úgy hívja ki népét Babilonból, hogy ne imádják a fenevadat vagy képét. A bűn embere, aki véli, hogy megváltóztatja az időket és a törvényeket, azzal emeli Isten fölé magát, hogy hamis nyugalomnapot ad a világnak. A keresztény világ elfogadta a pápaságnak ezt a gyermekét, ápolta és nevelgette, így isten emlékművének eltávolításával és a hamis szombat felállításával dacol az Úrral.
Miután az igazság hirdetve lett bizonyságul minden népnek, a gonoszság minden elképzelhető ereje működésbe lép. Megzavarja a gondolkodást sok hanggal harsogva: „Itt a krisztus, ott a Krisztus! Ez az igazság! Üzenetem van Istentől!” eltávolítják a tájékozódási pontokat, s megkísérlik ledönteni hitünk oszlopait. Még határozottabb erőfeszítés történik majd a hamis nyugalomnap felmagasztalására, s hogy magát Istent is megvessék annak a napnak kicserélésével, melyet megáldott és megszentelt. Ezt a hamis szombatot elnyomó törvénnyel fogják az emberekre erőszakolni. Sátán és angyalai ébren vannak és erőteljesen ügyködnek emberi eszközök által, hogy elérjék a gonosz célját – kitöröljék az emberekből Isten ismeretét. Ámde miközben a Sátán hazug csodáival mesterkedik, a Jelenésekben előre megmondott időszak bekövetkezik, s a hatalmas angyal, aki dicsőségével betölti a földet, hirdetni fogja Babilon bukását, Isten népét Babilon elhagyására szólítva (RH 1892. dec. 13).

NK 348. – Fussatok ki belőle én népem. –  A Babilont képező egyházak lelki sötétsége és Istentől való elidegenedése ellenére Krisztus követőinek nagy serege még mindig soraikban található. Közülük sokan nem értik a korunknak szóló különleges igazságokat. Nem kevés azoknak a száma, akik elégedetlenek jelenlegi állapotukkal, és nagyobb világosság után vágynak. Hiába keresik Krisztus képmását abban a közösségben, amelyhez tartoznak. Amint ezek a közösségek egyre jobban eltávolodnak az igazságtól, és szorosabb szövetségre lépnek a világgal, a két csoport közti különbség nő, amelynek végső következménye a szakadás. Eljön az idő, amikor azok, akik Istent mindenekfelett szeretik, nem tudnak olyanokkal kapcsolatban maradni, akik »inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét«.
A Jel 18. fejezete arra az időre mutat, amikor a hármas intés (lásd Jel 14:6-12) elutasításának következményeként az egyház teljesen eljut a második angyal által megjövendölt állapotra, és Isten felszólítja a még Babilonban levő népét, hogy szakadjon el attól a közösségtől. Ez az üzenet az utolsó, amelyet a világ kap; és ez az üzenet elvégzi a maga munkáját. Amikor azok, „akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” (2Thessz 2:12) Sátán súlyos csalása következtében elhiszik a hazugságot, akkor az igazság fénye ráragyog mindazokra, akiknek a szíve nyitva van befogadására. Az Úr minden gyermeke, aki még Babilonban van, hallgat e hívásra: „Fussatok ki belőle, én népem! (Jel 18:4.)

Ev 558-59. – Fussatok ki belőle én népem. – Isten népének fel kell ébrednie, hogy az Úr műve hatalommal törjön előre. A Szentlélek keresztségére van szükségünk. Meg kell értenünk, hogy Isten népének sorait szaporítani fogja tehetséges és befolyásos emberekkel, akik elvégzik kiszabott részüket és figyelmezetik a világot. A világban nem mindenki él törvényellenesen és nem mindenki bűnözik. Istennek élnek még tanúi, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. Vannak istenfélő emberek, akik az elesett egyházakban vannak. Ha ez nem így volna, akkor Isten nem bízta volna ránk az üzenetet: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon… Fussatok ki belőle én népem!”

2T 449. – Fussatok ki belőle én népem. – N. Fuller esete sok szomorúságot és lelki kínt okozott nekem. Borzasztó dolog, hogy így átengedte magát a Sátán uralmának, hogy aljas dolgokat műveljen. Hiszem, hogy Isten szándéka volt, hogy az álszenteskedés és a gyalázatosság úgy jöjjön nyilvánosságra, amint jött, hogy elrettentő példa legyen másoknak. Itt van ez az ember, aki ismerte a Biblia tanításait, s aki saját fülével hallotta tőlem a bizonyságtételeket pontosan azok a bűnök ellen, amelyeket ő művelt. Többször is hallotta, hogy határozottan szóltam nemzedékünk uralkodó bűne ellen, vagyis, hogy alantas szenvedélyek uralják a férfiakat és nőket, hogy a tömegek sűrűjében untalanul a legsötétebb bűntényeket követik el és hogy bűzlenek a romlottságtól. A névleges egyházak tele vannak fajtalankodással és erkölcstelenséggel, bűnözéssel és gyilkossággal, az alantas, vétkes érzéki szenvedélyek következményeivel; csak éppen leplezik ezeket a dolgokat. Magas állású lelkipásztorok is vétkesek az ilyenekben; mégis az istenfélelem köntöse rejti el sötét tetteiket, s év, év után múlik el álszent viselkedésük felett. A névleges egyházak bűnei az égre kiáltanak, de a becsületes szívűek eljutnak a világosságra és kivonulnak ezekből az egyházakból.

NK 341-42. – Fussatok ki belőle én népem. – Babilon tehát »a paráznáknak... anyja«. Lányai pedig azokat az egyházakat szimbolizálják, amelyek Róma dogmáihoz és hagyományaihoz ragaszkodnak, és példáját követve feláldozzák az igazságot és Isten jóváhagyását a világgal való tiltott szövetség oltárán. A Jelenések 14. fejezetében azt az üzenetet találjuk, hogy Babilon leomlott. Babilon azokra a vallási szervezetekre vonatkozik, amelyek valamikor tiszták voltak, de megromlottak. Ezt az üzenetet, mivel az ítéletre való figyelmeztetés után következik, az utolsó napokban kell hirdetni. Tehát nem vonatkozhat csupán a katolikus egyházra, mert ez az egyház már hosszú századok óta bukott állapotban van. János elmondja, hogy Isten kihívja népét Babilonból (Jel 18. f.). E szentírási kijelentés szerint Isten népe közül sokan még Babilonban vannak. Melyek azok a vallási közösségek, amelyekben ma Krisztus követőinek a többsége található? Kétségkívül a különböző protestáns egyházak. Keletkezésükkor ezek az egyházak becsülettel állást foglaltak Isten és az igazság mellett, és a menny áldása kísérte őket. Még a hitetlen világ is kénytelen volt elismerni azokat az áldott eredményeket, amelyek az evangélium elveinek elfogadását követték. Az Izraelhez intézett prófétai kijelentés szerint: „Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam - így szól az én Uram, az Úr”. De ugyanazok az igények buktatták el őket is, amelyek tönkretették és megrontották Izraelt: ők is utánozni akarták a hitetlenek szokásait, és keresték barátságukat. „Elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél” (Ez 16:14-15).

7BC 968. – Fussatok ki belőle én népem. – Mikor az ötödik pecsétet feltörik, János látomásban az Isten szaváért és a Jézus krisztus bizonyságtételéért megöltek csoportját látta az oltár alatt. Ezután következnek a 18. fejezetben leírt események, mikor kihívják Babilonból a hűségeseket és igazakat. (18,1-5) (1906, 39. kézirat).

Ev 573-76. – Fussatok ki belőle én népem. – Ha munkát kezdünk valahol, ne emeljünk felesleges gátat magunk és a többi egyházak közé,, különösen a katolikusokkal szemben, mert különben azt gondolják, hogy esküdt ellenségeik vagyunk. Feleslegesen ne keltsünk bennük előítéleteket azzal, hogy támadjuk őket… Abból tudom, amit Isten nekem megmutatott, hogy a katolikusok közül sokan megmenekülnek (1887, 14. kézirat).
Testvéreim, legyetek óvatosak, ne támadjátok túlzottan az emberek előítéleteit. Ne lépjünk félre, ne támadjunk más felekezeteket, mert csak harci szellemet teremt, s bezárja a fület és a szívet az igazság előtt. Meg kell tennünk munkánkat, mely nem rombolásból, hanem építésből áll. Nekünk ki kell javítanunk azt a rést, melyet Isten törvényén ütöttek. Nemesebb munka a felépítés, azt igazságnak feltárása erejében és hatalmában; vágjon utat magának minden előítéleten keresztül, s az igazsággal szemben nyilatkoztassa ki a tévelygést.
Fent forog a veszély, hogy lelkészeink túl sokat beszélnek a katolikusok ellen, s kihívják maguk ellen ennek az egyháznak teljes előítéletét. Sokan vannak a római katolikus egyházban, akik népünk iránt érdeklődéssel viseltetnek, azonban nagy a papok hatalma a rájuk bízottak felett, s ha előítéletet kelthetnek az emberekben, ha a „meg ne hallgasd”! Érvet hozzák fel, hogy amikor az igazság szava hangzik az elesett egyházakat illetőleg tagjaik, meg ne hallgassák, akkor minden bizonnyal meg is teszik. Azonban, mint Isten munkatársai, lelki fegyvereket kaptunk, melyek elég erősek, hogy az ellenség fellegvárait ledönthessék. (1887, 39. levél)
Akik lapjaink cikkeit írják, ne támadjanak keményen, ne fenyegetőddzenek, vagy példálóddzanak, mert ilyesmi csak árthat; elzárja utunkat, megakadályozza abban a munkában, melyet végeznünk kell annak érdekében, hogy minden néposztályt elérhessünk, beleértve a katolikusokat is. Feladatunk, hogy az igazságot szeretettel szóljuk; ne keverjük bele az igazságba a megtéretlen szív megszenteletlen érzelmeit, ne beszéljünk dolgokat, melyekből ellenségeink lelkülete árad. Minden éles támadás kettős mértékben száll vissza ránk; amikor a hatalom azok kezébe kerül, akik ártalmunkra használhatják. Ismételten, és ismételten azt az üzenetet kaptam, hogy egyetlen szót se szóljunk, egyetlen mondatot se nyomtassunk, amely ellenségeinket ellenünk lázíthatná, s szenvedélyüket izzásig hevíthetné: - különösen nem szabad személyeskednünk – csak azt mondjuk, ami feltétlenül szükséges az igazság védelmében.
Igaz ugyan, hogy parancsot kaptunk: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákob házának vétkeit.” (És 58,1). Ezt az üzenetet hirdetnünk kell, s míg hirdetjük, legyünk óvatosak, nehogy támadjuk, s kárhoztassuk azokat, akiknek nincs olyan világosságuk, mint nekünk. Ne térjünk le utunkról, hogy keményen támadjuk a katolikusokat. A katolikusok között sokan vannak, akik lelkiismeretes keresztények, akik a nekik jutott világosságban járnak, s Isten munkálkodni fog érdekükben. Akiknek nagy kiváltáságaik és alkalmaik voltak, de akik nem fejlesztették ki testi, szellemi és erkölcsi ereiket, s csupán saját élvezeteiknek éltek, akik visszautasítottak felelősségeket, nagyobb veszélyben forognak, s Isten sokkal i9nkább kárhoztatja őket, mint azokat, akik hittételek tekintetében tévednek ugyan, de törekszenek arra, hogy másokkal jót tegyenek. Ne bíráld ezeket; ne kárhoztasd őket. (9T 241-44. 1909)
Hirdesd az igazságot, de fékezd szavaidat, melyekből nyers lelkület árad; mert ilyen szavak senkin sem segítenek, senkit sem világosíthatnak meg. Az „Echo” olyan lap, melyet nagymértékben terjesztenünk kell. Ne tégy semmi olyat, ami árusítását megnehezítené. Minden okunk megvan arra, hogy sötét helyen világító szövétnek legyen. Krisztusért kérlek, szívleld meg figyelmezetéseimet, melyek a katolikusokra tett gúnyos megjegyzésekre vonatkoznak. Az Echo-t sok katolikus olvassa, közöttük becsületes lelkek, akik elfogadják az igazságot. Amit teszel annyi, mintha arcuk előtt csapnád be az ajtót, hogy be ne léphessenek. Inkább tartalmazzon az Echo több szívet vidító, hálaadó bizonyságtételt. Ne akadályozd útját, ne gátold abban, hogy eljusson a föld minden részében az által, hogy kemény kifejezésekkel tűzdeld tele. Sátán ujjong, ha lapjainak csak egyetlen keserű kifakadást is tartalmaznak. (CE 45)
Határozott kijelentéseket kell tennünk. Azonban a munkának ezt az ágát tekintve utasítást kaptam, hogy népünknek megmondjam: Vigyázzatok. Az üzenet hirdetése közben ne támadd a többi egyházakat, még a romai katolikus egyházat sem. Isten angyalai látnak a különböző felekezetek tagjai között olyan lelkeket, akiket csak nagyon óvatosan közelíthetünk meg. Ezért válasszuk meg gondosan szavainkat. Lelkészeink ne kövessék saját ösztöneiket, amikor vádolják és leleplezik a törvényszegés titkos bűnét. E tárgykörökben a hallgatás; ékesszólás. Sok a megcsalt ember. Szóljad az igazságot a szeretet szavaival és hangján. Magasztald Jézus Krisztust. Tarts ki a megerősítő igazságok mellett. Sose térj le az Isten által kijelölt egyenes útról csak azért, hogy valakit támadj. Ez a támadás sok kárt okozhat, de semmi jót. Sokak elméjében kioltja a meggyőződés szikráját. Beszéljen Isten Igéje, az igazság. Beszélje el a tévedésben élők következetlenségét.

EW 261. – Fussatok ki belőle én népem. – Láttam, hogy Istennek számos hűséges gyermeke van a névleges adventisták és a névleges egyházak között is és még mielőtt a hét csapás kiöntetik a földre, az őszinte és igaz lelkek és lelkészek kihivatnak onnan és örömmel elfogadják az igazságot. Sátán ezt jól tudja; ezért, még mielőtt elhangzana a harmadik angyal hangos kiáltása, izgalmakat idéz elő egyházában, hogy a hívek azt higgyék, miszerint Isten velük van. Azt hiszi, hogy ily módon sikerül néki az őszinte lelkeket továbbra is félrevezetni és elhitetni velük, hogy Isten még mindig munkálkodik az egyházakért. Azonban a világosság fényesen felragyog, és az őszinte lelkek elhagyják az elesett egyházakat és a „maradék”-hoz csatlakoznak.

Ev 424. – Fussatok ki belőle én népem. – A harmadik angyalhoz csatlakozó angyal megvilágítja a földet dicsőségével. Még ezekben a völgyekben is (Észak Olaszország) ahol a munka ilyen nehézségek között indul, lesznek, akik felismerik Istennek Igéje által hozzájuk szóló szavát és kivonva magukat a pápaság befolyása alól, Isten és igazsága mellett foglalnak állást. Ez a terület nem könnyű munkaterület, nem is hozhat azonnal eredményeket; de vannak itt is őszinte lelkek, akik annak idején engedelmeskedni fognak (HS 249. old. 1886).

CH 291. – Fussatok ki belőle én népem. –

Ev 701. – Fussatok ki belőle én népem. – Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, és most a mag ki fog kelni, és termést  hoz. A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi a hatását. De sok embert, aki az igazság hatása alá került, még mindig gátol valami az igazság tökéletes megértésében és az engedelmességben. A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, és az igazság tisztán felragyog. Isten őszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok nem tudják már visszatartani. Elszakítják ezeket a kötelékeket. Az igazság mindennél drágább nekik. Az igazság ellen szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak. (NK 544-45)