EW 15-16. (LS 66) – Ki állhat meg? – Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol egy kis sötét felhő tűnt fel, alig volt féltenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy, fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira s fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül. Mindnyájan így kiáltottuk fel: „O, ki állhat meg az Úr előtt? Szennytelen-e ruhám?” Az angyalok abbahagyták éneküket s egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: „Akiknek szívük és kezük tiszta, megállhatnak: kegyelmem elégséges számotokra.” Arcunk sugározott a boldogságtól s szívünket teljesen betöltötte az öröm. Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni, miközben a felhő folyton közelebb jött a földhöz.
TM 444. – Ki állhat meg? – Lelkészekhez szólok, akik Isten Igéjét hirdetik: „Legyetek tiszták, ti, kik az Úrnak edényeit hordozzátok” Kérdem emberektől, akik a szószékről hallgatták az igazságot. Mit éreztek, amikor ama nagy napot várjátok? Az a nap mindannyiatok számára egyénileg, személy szerint fontos. Tudjátok meg, hogy Istent színleléssel, tettetéssel nem csúfolhatjátok meg. Vajon felöltöttétek-e a menyegzői ruhát?
Hallunk földrengésekről, különböző helyeken, tüzekről, viharokról, szerencsétlenségekről vízen és szárazon. Járványokról, éhínségről. Vajon ezek a jelek hogyan hatnak rátok? Ezek csupán csak kezdetei a bekövetkezendőknek? Isten nagy napját János írja le a Jelenésekben. János hallotta a rémült milliók kiáltásait, „Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?” A félelem az apostolt is lenyűgözte.
1T 15. – Ki állhat meg? – Egyik este Róbert testvéremmel hazafelé tartottam az összejövetelről, ahol lenyűgöző előadást hallottuk Krisztus közelgő földi uralmáról, amit keresztényekhez és bűnösökhöz intézett őszinte és ünnepélyes felhívás követte. Mindenkit sürgetett, hogy készüljön fel az ítéletre és az Úr jövetelére. Amit hallottam, megrázta lelkemet: oly mélységes volt szívemben a meggyőződés, hogy attól tartottam, hogy az Úr nem engedi meg, hogy hazaérjek.
Ezek a szavak csengtek a fülembe: Közel van az Úr nagy napja! De ki tudja elviselni jövetelének napját? Szívem ezt dobogta: „Őrizz meg ó, Uram az éjszakában!” Ne halljak meg bűnösen, szánj meg, ments meg! Most először próbáltam megmagyarázni gondolataimat testvéremnek, Róbertnek, aki két évvel volt idősebb nálam. Megmondtam neki, hogy nem merek pihenni, sem aludni, amíg meg nem bizonyosodok arról, hogy Isten megbocsátotta bűneimet.
Testvérem nem válaszolt rögtön, de hallgatásának oka rövidesen világossá vált előttem: sírt, mert együtt érzett gyötrelmemmel. Ez iránta még nagyobb bizalomra serkentett. Megmondtam neki, hogy amikor az élet olyan súlyos tehernek tűnt előttem, meg akartam halni. De most rémülettel töltött el a gondolat, hogy jelen bűnös állapotomban meghalhatok, és örökre elveszhetek. Megkérdeztem tőle, mit gondol: ha az éjjel küzdelmes imával töltöm, megőrizné-e életemet erre az éjszakára? Ezt válaszolta: „Azt hiszem, hogy igen, ha hittel kéred. Én is imádkozni fogok érted és magamért is Ellen. Amit ma este hallottunk, soha nem szabad elfelejtenünk.”
PP 229-30. – Ki állhat meg? – Amikor Mózes Isten jelenlétéből lejött a hegyről, ahol a Tízparancsolatot megkapta, a bűnös Izrael nem tudta elviselni azt a világosságot, amely arcáról fénylett. A bűnösök még kevésbé tudnak Isten Fiára tekinteni, amikor megjelenik majd Atyja dicsőségében, körülvéve a mennyei seregekkel, hogy végrehajtsa az ítéletet a bűnösökön, törvénye áthágóin és engesztelése megvetőin. Azok, akik semmibe sem vették Isten törvényét, és lábbal tiporták Krisztus vérét, „... a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad elrejtőznek majd... a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba, és ezt fogják mondani a hegyeknek és a szikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel 6:15-17.) „Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait... a vakondokoknak és denevéreknek. Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékaiba, az Úr félelme elől és az ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földe” (És 2:20-21).
6T 404-05. – Ki állhat meg? – Testvéreim, ti, akik előtt Isten megnyitotta Igéjének igazságait, milyen szerepet játszotok majd a világtörténelem záró eseményeiben? Tudjátok-e, hogy az előkészületnek milyen létfontosságú tevékenysége égen és a földön? Az igazság minden ismerője előtt lehetőség nyílt, hogy tanulmányozza a jövendöléseket, megfogadja a tanácsokat és felkészüljön a bennük leírt eseményekre „mert közel az idő.” Senki se játsszon most a tűzzel – a bűnnel, a világ mindennemű szenvedésének okozójával. Ne maradjatok fásultak és bárgyún közönyösek. Lelkünk sorsa ne függjön bizonytalanul. Bizonyosodj meg vajon teljesen az Úr oldalán állsz-e? Akinek őszinte a szíve, kérdezze reszkető ajakkal: Kicsoda állhat meg? Vajon a legtartósabb anyagot építetted-e jellemedbe, a próbaidőnek ebben az értékes, utolsó óráiban? Megtisztítottad-e jellemedet minden szennytől? Követed-e a világosságot? Megegyezik-e életed hitvallásoddal?
RH 1887. jan. 11. – Ki állhat meg?