EW 285-86. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Az ég megnyílt majd bezárult s mozgásban volt. A hegyek szél fújta nádszálakhoz hasonlóan ingadoztak, és hatalmas szakadozó sziklákat zúdítottak ki mindenfelé. A tenger forrt, mint a tüzes fazék és hatalmas köveket vetett ki a partokra. S midőn Isten kihirdette Jézus eljövetelének napját és óráját, és népével megkötötte az örök frigyet, minden mondata után szünetelt, megállott, miközben szavai végigdörögtek a földön. Istennek Izraele a menny felé emelt szemekkel figyelt e szavakra, melyek Jehova ajkairól származtak, s mennydörgésszerűen áthatották a földet; megrendítően ünnepélyes volt. Minden egyes mondat végén így kiáltottak fel a szentek: „Dicsőség! Hallelúja!” Arcukat éppúgy beragyogta Istennek dicsősége, mint Mózes arcát, midőn Sinai hegyéről alájött. A gonoszok nem tudtak rájuk nézni a dicsfény miatt. S midőn Isten kimondta az örökké tartó áldást azok felett, akik Őt megdicsőítették azzal, hogy megtartották a szent szombat napot, hangos diadalkiáltás hangzott fel a fenevad képe felett.

NK 298-9. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – E jelek után látta János a soron következő nagy eseményt: az ég tekercsként eltakarodott, a föld pedig megrázkódott; hegyek és szigetek léptek ki helyükből, és a gonoszok rémülten próbáltak az ember Fia elől elmenekülni (Jel 6:12-17).

5BC 1110. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Isten Fiának föltámadása a dicsőség élénk képét nyújtja, amely majd az igazak feltámadásakor fog kiteljesedni Krisztus második eljövetelénél. Akkor a sírokban nyugvó halottak meghallják hangját és előjönnek az életre. Akkor nemcsak a föld, de maguk az egek is megrázkódnak. Krisztus feltámadásakor több sir megnyílt, a második eljövetelekor azonban minden drága halott, az igaz Ábeltől kezdve az utolsó szentig, aki meghalt, dicső, halhatatlan életre fognak felébredni.
Ha a sírboltot őrző katonákat, akkor rémület töltötte el egyetlen mennyei tündöklésben és hatalomba öltözött angyal megjelenésétől, hogy halottként terültek el a földön, hogyan állnak meg majd Isten Fia ellenségei Ő előtte, mikor dicsősséggel és nagyhatalommal jön el tízezerszer tízezer mennyei angyal kíséretében? „Akkor inogva meginog a föld, mint a részeg, és meglódul, mint a kaliba. Az elemek lángra lobbannak, s az ég, mint papírtekercs felgöngyölődik” (Idők jelei 1913. ápr. 22).

7BC 982. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – János tanúja volt a Krisztus eljövetele jeleiként bekövetkezett borzalmaknak. Hadakat látott harcra gyülekezni, és emberek szívét elhalni a félelem miatt. Látta a földet kimozdulni helyéből, hegyeket omlani a tengerbe. Látta a zúgó nyugtalan hullámokat és a földindulástól megingó hegyeket. Megnyílni látta Isten haragjának poharait, döghalált, éhséget és halált zúdulni a föld lakósaira (RH 1887. jan. 11).

EW 286-87. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő, amelyen az embernek Fia ült. Az angyal azt mondta, hogy ez a felhő az ember Fiának jele. Mikor közelebb ért a földhöz, láthattuk Jézus dicsőségét és fenségét, amint kivonult győzve, hogy győzzön. A szent angyalok csapatai fejükön ragyogó koronákkal, kísérték el útjára. Nincs nyelv, amely a jelenet dicsőségét leírhatná. A felülmúlhatatlan dicsőségnek ez az élő felhője mind közelebb érkezett és végül világosan láthattuk Jézus nyájas alakját. Nem hordott töviskoronát, hanem a dicsőség koronája övezte szent fejét. Ruhájára és tomporára e szent név volt felírva: „királyok Királya és uraknak Ura.” Arca ragyogott, mint a déli nap, szemei tűzlángokhoz hasonlítottak, a lábai, pedig ragyogó érchez. Szava úgy hangzott, mintha hangszerek szóltak volna.
   A föld remegett előtte, az egek eltakarodtak, mint az összegöngyölt könyvtekercs s minden hegy és minden sziget elmozdult helyéről. „És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasok és minden szolga és minden szabad, elrejtik magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláikba. És mondának a hegyeknek és kőszikláknak; essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elöl, aki a királyiszékben ül és a Bárány haragjától; Mert eljött az ő haragjának ama napja; és ki állhat meg?” Azok, akik nemrég még Isten gyermekeit a földről ki akarták irtani, most szemtanúi voltak annak, hogy Isten dicsősége megnyugodott rajtuk. S halálos ijedtségükben hallhatták a szentek hangját, akik örömujjongva kiáltották: „Íme, a mi Istenünk, akire mi vártunk, s aki megsegít minket!”
A föld hevesen megremegett, midőn Isten Fiának szava előszólította sírjaikból a halott szenteket. A halottak követték a hívást s előjöttek sírjaikból dicső halhatatlanságba öltözve s így kiáltottak: „Győzelem a halál és sír felett! Óh halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad?” Ezután az élő szentek és a feltámadottak egyaránt hangos, hosszantartó győzelmi kiáltást hallattak. Halhatatlan egészségben és erőben támadtak fel azok, akiknek teste a betegség és halál jeleivel megterhelve hullott egykoron a sírba. Az élő szentek egyetlen szempillantás alatt elváltoztak és elragadtattak feltámadt szentekkel együtt az Úr elé. Óh, mily dicsőséges találkozás! A szerető barátok, kiket a halál elválasztott egymástól, most újra egyesültek, hogy soha többé el ne váljanak.

NK 570-73. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölődik, a föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből. „Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülötte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népé” (Zsolt 50:3-4).
A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: „Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel.” A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből mérhetetlen sokan életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55) - kiáltják. Az élő igazak, és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze.

NK 566. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Ez a hang megremegteti az eget és a földet. Hatalmas földrengés támad, olyan, „amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy” (Jel 16:18). Úgy tűnik, mintha az ég megnyílna és bezárulna, és az Isten trónjáról áradó dicsőség sugarakat lövellne. A hegyek szélben hajladozó nádként inognak, és durva kövek szóródnak szerteszét. Mennydörgés hallatszik. Vihart jelez. A tenger tombol. Forgószél süvölt, mintha öldöklő démonok kiáltoznának. Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek eltűnnek. A kikötők környékét, amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok. Isten megemlékezik a nagy Babilonról, „hogy adjon annak inni az Ő búsult haragja borának poharából.”

PP 299. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Mióta Isten megteremtette az embert, még soha senki sem volt tanúja az isteni hatalom olyan kinyilatkoztatásának, mint amilyennek a törvény kihirdetése alkalmával lettek tanúi azok, akik ott voltak a Sinai hegynél. „A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, és a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izrael Istene előtt” (Zsolt 68:9). A természet rettenetes mozgása közepette Isten trombitához hasonló hangja szólalt meg és hallatszott a felhőből. A hegy az aljától a csúcsáig rengett. Izrael seregei a félelemtől sápadtan és remegve arcra borultak. Isten, akinek a hangja megrendítette és megrázta a földet akkor, ezt mondja: „Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is” (Zsid 12:26). A Szentírás mondja: „Az Úr a magasságból harsog, és az ő szent lakhelyéből dörög” (Jer 25:30). „Megrendülnek az egek és a föld” (Jóel 3:16). Az Úr érkezésének nagy napján maga az ég is eltakarodik „[...] mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik” (Jel 6:14). Minden hegy és sziget kimozdul a helyéből. „Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé” (Ésa 24:20).

TM 444. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – Hallunk földrengésekről, különböző helyeken, tüzekről, viharokról, szerencsétlenségekről vízen és szárazon. Járványokról, éhínségről. Vajon ezek a jelek hogyan hatnak rátok? Ezek csupán csak kezdetei a bekövetkezendőknek? Isten nagy napját János írja le a Jelenésekben. János hallotta a rémült milliók kiáltásait, „Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?” A félelem az apostolt is lenyűgözte.

EW 41. – Az ég eltakarodék…és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. – 1848. December 16-án látomást adott nekem az Úr, amelyben megmutatta az ég erősségeinek megrázódását. Látomásomban meggyőződést szereztem róla, hogy midőn az Úr a végidők jeleinek megadásánál Máté, Márk és Lukács evangéliumában „ege” említ, akkor tényleg az eget is érti, és viszont ha „földet” említ, akkor ez alatt a földet érti. A menny erősségei: a nap, hold és a csillagok. Ezek uralják az eget. A föld erősségei azok, amelyek a földet uralják. Az ég erősségeit Isten szava rázza meg. Akkor a nap, a hold és a csillagok kimozdulnak helyükről. Nem semmisülnek meg, csak megrendülnek Isten szavára.
Sűrű sötét felhők tornyosultak és egymásba ütköztek. A légkör kettévált és visszagördült; a kinyílt űrön át az Orionba tekinthettünk, ahonnan Isten szava hangzott felénk. E nyitott űrön át, száll alá Isten szent városa is. Láttam, hogy a föld erősségei most rendülnek meg, s az események egymást követik. Háború, háborús hírek, fegyver, éhségé és ragályok rendítik meg a föld hatalmasságait, majd Isten szava megrázza a napot, holdat, csillagokat, sőt magát a földet is. Azt is láttam, hogy az európai hatalmak megrendülése nem jelenti az ég erősségeinek megrázását, - mint néhányan tanítják - hanem ez a haragvó nemzetek lázongása.