AT 399. – Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten. – János erőt nyert, hogy megdicsőült Urának színét elviselhesse. Azután ámuló szemei előtt feltárult a menny dicsősége. Láthatta Isten trónját. Az Örökkévaló megengedte neki, hogy láthatta, minden földi küzdelmen túl, a megváltottak fehérruhás tömegét. Hallhatta a menny angyalainak dicsénekét és azok diadalénekét, kik győzedelmeskedtek a Bárány vére és bizonyságtételük szava által. A kinyilatkoztatásban, melyben részesült, szemlélhette Isten népének megrázó tapasztalatait, a jövő megrendítő eseményeit. Láthatta a gyülekezet jövendő sorsát egészen az idők végezetéig. Számokban és jelképekben kifejezett nagy fontosságú eseményeket látott János azért, hogy megörökítse. Ezek által kortársai, sőt későbben, az elkövetkező korszakokban Isten gyermekei érthető felvilágosításokat kapnak a reájuk váró veszélyekről és küzdelmekről.”
AT 399. – Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten. – Ezt a kinyilatkoztatást az egyház okulására és vigasztalására, az egész keresztény korszakra nyerte. Mégis vallástanítók állították, hogy bepecsételt könyv; titkai megfejthetetlenek. Ezért sokan utasították vissza ezt a profetikus könyvet, sem időt, sem fáradságot nem vettek, hogy titkaiba hatoljanak. Isten azonban nem akarja, hogy népe is így tekintse ezt a könyvet. Ez a könyv: „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar.” Az Úr mondja: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják a prófétálásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.” „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogyha valaki ezekhez hozzátesz, a könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak. Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök” (Jel. 1, 1. 3; 22, 18-20).
A Jelenések könyve Isten mélységes dolgait tárja elénk. Már elnevezése: „A Jelenések” - ellentmond ama állításnak, hogy ez a Szentlélek sugallatára írott könyv bepecsételt könyv. „Kijelentés” csak azt jelentheti, hogy Isten kijelent dolgokat. Az Úr maga jelentette ki szolgájának e könyvben foglalt titkait, és azt akarja, hogy minden kutató előtt tanulmányozásra nyitva álljon. Igazságai éppúgy szólnak azoknak, akik az utolsó napokban, tehát az idők végén élnek, mint azoknak, akik János idejében éltek. A vázolt jelenetek zöme már a múlté, viszont mások éppen a jelenre vonatkoznak. Vannak azonban még események, melyek a jövőben, a sötétség hatalmai és a menny Fejedelme közötti küzdelem befejezésekor mennek végbe. Végül a próféciák előrevetítik a megváltottak ujjongó örömét, diadalénekét a megújított földön.
Senki se higgye, hogy mert nem tudja azonnal megfejteni a „Jelenések” minden jelképét, hiábavaló dolog e könyvben kutatnia és azon fáradoznia, hogy az abban foglalt igazságokról felvilágosítást nyerjen. Aki Jánosnak ezeket a titkokat kijelentette, ízelítőt fog adni az igazság szorgalmas kutatójának is, a menny örömeiből. Mindazok, akik kitárják szívüket az igazság előtt, megérthetik e könyv tanításait; elnyerik azt az áldást, melyet Isten ígért azoknak, „akik hallják a jövendölés szavát és megtartják, ami abban megíratott.”
A „Jelenések” a Biblia valamennyi könyvének koronája, befejezője. Dániel próféta könyvét is kiegészíti, illetve bevégzi. Az egyik könyv, jövendölés, a másik kinyilatkoztatás, kijelentés. Az elpecsételt könyv nem a Jelenések könyve, hanem Dániel jövendölésének az a része, mely az utolsó napokra vonatkozik. Az angyal parancsa így hangzott: „Te pedig Dániel zárd be e beszédeket, és pecsételd be e könyvet a végső időig” (Dán. 12, 4).
7BC 955. – Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten. – Isten kinyilatkoztatta Jánosnak a jövő korokra szóló tervét. Elragadtatott látása előtt megnyitotta a menny dicsősége. Látta Isten királyi székét és hallotta a mennyei udvarokban az angyali karok visszhangzó dicshimnuszait. Amíg olvassuk azt, amit látomásban látott, az a forró vágy hat át bennünket, hogy a megváltottakkal Isten jelenlétében legyünk ama napon.
Már több mint fél század elmúlt Jézus mennybemenetele óta, felment, hogy képviselje egyházát Isten előtt, és helyet készítsen hűségeseinek az Atya otthonában. Szeretete még mindig nem szűnt meg a világon hagyott hű gyermekei iránt. Azért jelent meg idős szolgájának, hogy kinyilatkoztassa neki Isten jövőre vonatkozó tervét.
JÉ 72. – Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten. – Az angyal szavai: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok” (Lk 1:19) jelzik, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dánielnek hozta az üzenetet, ezt mondta: „Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály [Krisztus], a ti fejedelmetek” (Dán 10:21). A Megváltó ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: „Elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté szolgájának, Jánosnak” (Jel 1:1). Jánosnak az angyal kijelentette: "Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak" (Jel 22:9). Milyen csodálatos, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös embernek, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik.
TM 113 – Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten. – A múltban, mert tanítóik kijelentették, hogy Dániel és a Jelenések könyve bepecsételt könyvek, tehát az emberek nem foglalkoztak velük. A misztikus fátylat, mely visszatartotta az embereket attól, hogy fellebbentsék, Isten keze távolította el Igéjének e részeiről. A könyv címe: „Jelenések” éppen azt jelenti, hogy Isten igen fontos dolgokat nyilatkoztatott ki. Ennek a könyvnek az igazságai hozzánk szólnak, akik az utolsó napokban élünk. Mi szent dolgoknak szent helyén állunk. A fátylat elvonta róluk a mennyei Kéz. Ne maradjunk tehát távol, kívül. Lépjünk be, ám ne gondatlanul, szentségtelen tiszteletlen gondolatokkal, ne indulatosan, hanem tiszteletteljesen, Isten félelmében. Közeledik annak az ideje, amikor a Jelenések könyvének próféciái teljesednek.
JÉ 25. – Jézus Krisztus. – A természeten keresztül, előképek és jelképes szolgálatok útján, a pátriárkák és a próféták által Isten szólt e világhoz. Tanításait emberi nyelven kellett közölnie az emberiséggel. A szövetség Követének kellett megszólalnia. Az Ő hangjának kellett felcsendülnie az Ő templomában. Krisztusnak kellett eljönnie, hogy olyan igéket szóljon, amelyek világosak és jól érthetők. Neki - az igazság szerzőjének - kellett elválasztania az igazságot az emberi kijelentések pelyvájától, ami hatástalanítja a tiszta üzenetet. Világosan meg kellett határoznia Isten kormányzatának elveit és a megváltás tervét. Az Ószövetség tanításait teljességükben kellett az emberek elé tárni.
KP 81. – Jézus Krisztus. – Krisztus a világ kezdetekor ugyanaz a Megváltó volt, mint ma. Még mielőtt istenségét emberi természetbe öltözve eljött világunkba, Ádám, Séth, Énok, Mathusélah és Noé már tolmácsolta az evangéliumi üzenetet. Kánaánban Ábrahám, Sodomában Lót hirdette az üzenetet, és nemzedékről nemzedékre hűséges hírvivők beszéltek az Eljövendőről. A zsidó üdvrend szertartásait Krisztus maga rendelte el. Áldozati rendszerüknek Ő - az igazi áldozat - volt az alapja. Minden istentiszteletük Őt szimbolizálta. Az áldozat bemutatásakor kiontott vér Isten Báránya áldozatát jelképezte. Minden szimbolikus áldozat Krisztusban teljesedett be.
JÉ 11. – Jézus Krisztus. – Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt - Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt: „Megismertettem ővelük a Te nevedet” (Ján 17:26) – „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6) -, „hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek”(Jn 17:26). De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe „angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pt 1:12), és amelyet végtelen időkön át, kutatni fognak.
9T 138. – Megmutassa az ő szolgáinak. – A Szentírásnak ebben a részében leírt feladat áll most előttünk. Szolgám Izrael, az „Úr szolgája” kifejezés bárkit jelentenek, akit az Úr kiválaszt, és munkával bíz meg. Akaratának szolgáivá teszi őket, bár némelyik kiválasztottnak annyi fogalma sem lesz Isten akaratáról, mint Nabukodonozornak.
AT 252. – Megmutassa az ő szolgáinak. – Isten szemében legértékesebbek Evangéliumának azon szolgái, kik a föld nagy pusztaságait keresik fel, hogy elhintsék az igazság magvait, s bizalommal néznek az aratás elé. Egyedül Krisztus tudja csak felmérni szolgáinak aggodalmait, amikor az elveszetteket keresik. Lelkét árasztja ki rájuk, és fáradozásaik lelkeket késztetnek arra, hogy a bűnös életről az életszentség és igazság ösvényére térjenek.
NK 464. – Amiknek meg kell lenniük hamar. – A Bibliának az a rendeltetése, hogy eligazítsa azokat, akik meg akarják ismerni Alkotójuk akaratát. Isten adta az embernek a biztos prófétai beszédet. Dánielt és Jánost angyalok keresték fel, sőt Krisztus is eljött, hogy közölje a nemsokára bekövetkező eseményeket. Azok a fontos dolgok, amelyek üdvösségünket érintik, nem titkosak. Isten nem úgy jelentette ki őket, hogy elbizonytalanítsák, vagy megtévesszék az igazság őszinte kutatóját. Habakuk által ezt mondta az Úr: „Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen!” (Hab 2:2). Azok, akik imádkozó szívvel kutatják Isten szavát, könnyen megértik. Minden igaz, őszinte lélek előtt kitárulkozik az igazság világossága. „Világosság támad fel az igazra” (Zsolt 97:11). Egy egyház sem jut előre a szentség útján, ha tagjai nem kutatják buzgón, elrejtett kincsként az igazságot.
7BC 953-4 – Amiknek meg kell lenniük hamar. – Az egész Biblia Isten kinyilatkoztatása. Minden kinyilatkoztatás amit az ember kapott Jézus által jön hozzánk, és Rá összpontosul. Isten az ő Fia által szól hozzánk, aki által teremtetünk és megváltattunk. Jézus eljött a számkivetett Jánoshoz Pátmosz szigetére, hogy megmutassa neki, aminek meg kell lenniük ez utolsó napokban, és megmutassa neki mi-minden fog nemsokára a világra következni. Jézus Krisztus az isteni kinyilatkoztatás nagy bizonysága. Tőle tudjuk, hogy minek kell figyelmet szentelnünk a Föld történelmének záró eseményeiben. Ezeket a kinyilatkoztatásokat Isten adta Krisztusnak, Krisztus, pedig kinyilatkoztatta Jánosnak.
Jézus a szeretet tanítványát, Jánost választotta a kinyilatkoztatás közlésére. Ő volt még egyedül életben az először választott tanítványok közül. Az Újszövetség üdvrendje alatt őt tisztelete meg az Úr, mint Dániel prófétát az Ószövetség idején.
A Jánossal közölt utasítás annyira fontos volt, hogy Krisztus jött el a mennyből, hogy átadja szolgájának és utasította, hogy írja le és küldje el a gyülekezeteknek. Ez az utasítás legyen gondos és buzgó imádkozó szívvel végzett tanulmányunk tárgya, mert olyan időben élünk, amikor azok az emberek, akik nem állnak a Szentlélek vezetése alatt, hamis elméleteket fognak terjeszteni. Ezek az emberek magas tisztségeket töltenek be, és nagyralátó terveket akarnak megvalósítani. Magukat akarják fölmagasztalni, és amit elmondanak azt a csalás lelkületével töltik meg. Isten különleges utasítást adott, hogy őrizkedjünk az ilyenektől. Fölszólította Jánost, írja le könyvbe mindazokat, amiknek meg kell lenniük a föld történelmének befejező szakaszában (1905, 129. kézirat).
AT 400. – Amiknek meg kell lenniük hamar. – A Jelenések könyve Isten mélységes dolgait tárja elénk. Már elnevezése: „A Jelenések” - ellentmond ama állításnak, hogy ez a Szentlélek sugallatára írott könyv bepecsételt könyv. „Kijelentés” csak azt jelentheti, hogy Isten kijelent dolgokat.
Az Úr maga jelentette ki szolgájának e könyvben foglalt titkait, és azt akarja, hogy minden kutató előtt tanulmányozásra nyitva álljon. Igazságai éppúgy szólnak azoknak, akik az utolsó napokban, tehát az idők végén élnek, mint azoknak, akik János idejében éltek. A vázolt jelenetek zöme már a múlté, viszont mások éppen a jelenre vonatkoznak. Vannak azonban még események, melyek a jövőben, a sötétség hatalmai és a menny Fejedelme közötti küzdelem befejezésekor mennek végbe. Végül a próféciák előrevetítik a megváltottak ujjongó örömét, diadalénekét a megújított földön.
TM 115. – Amiknek meg kell lenniük hamar. – A Júda törzséből származó oroszlán törte fel e könyv pecséteit, s Jánosnak kinyilatkoztatta mindazt, ami az utolsó napokban történik.
AT 103. – Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által. – Angyalok ilyen látogatásairól szóló feljegyzések nyújtsanak erőt és bátorságot Isten munkásainak. Miként az apostolok idejében, úgy napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak minden hegyet-völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket, és emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy személy szerint nem láthatjuk őket, mindazáltal mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és védelmezzenek.
JÉ 186. – Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által. – Gábriel, a rangban közvetlenül Isten Fia után következő angyal jött Dánielhez az isteni üzenettel. Gábriel – „az Ő angyala” - volt az, akit Krisztus elküldött, hogy feltárja a jövőt a szeretett Jánosnak. Áldás árad mindazokra, akik olvassák és hallgatják a prófétálásnak beszédeit, s megtartják az abban megírottakat.
EW 230-1. – Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által. – Az angyal fenségében a mennyből jött alá Jánoshoz és arca isteni dicsfényben ragyogott. Isten egyházának történelméből mély és megrendítően érdekes jeleneteket tárt fel János előtt és bemutatta neki azokat a veszélyes küzdelmeket, melyeket Krisztus követőinek kell megvívniuk. Midőn az apostol szemlélhette az egyház végső szabadulását, a jelenet fensége annyira elragadta, hogy mélységes megilletődéssel és tisztelettel az angyal lábaihoz omlott, hogy őt imádja. Ám a mennyei követ azonnal felemelte s gyengéden megfeddvén, így szólt hozzá: „Meglásd, ne tedd, mert íme én is szolgatársad vagyok neked és atyádfiainak, akiknél van a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd! Mert a Jézus bizonyságtétele: a prófétaság lelke.”
Az angyal megmutatta Jánosnak a mennyei várost elbűvölő szépségével és káprázatos dicsőségével. Az apostol túláradó elragadtatásában újra az angyal lábaihoz borult, hogy azt imádja. Oly hamar megfeledkezett az iménti intelemről. Másodszor is hallotta a gyengéd figyelmeztetést: „Meglásd, ne tedd, mert én is a te szolgatársad vagyok és atyádfiaié, a prófétáké s azoké, akik megtartják e könyv beszédeit, az Istent imádd!”
NK 455. – Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által. – A látható és a láthatatlan világ közti kapcsolat, Isten angyalainak szolgálata és a gonosz lelkek munkája, amelyről a Szentírás világosan tanúskodik, elválaszthatatlanul összefonódik az emberiség történelmével. Az emberek egyre kevésbé hisznek a gonosz lelkek létezésében, a szent angyalokat pedig, akik szolgálnak „azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget” (Zsid 1:14) a halottak lelkének tartják. De a Szentírás nemcsak tanítja, hogy léteznek angyalok, mind jók, mind gonoszak, hanem tagadhatatlanul bizonyítja azt is, hogy ezek nem halott emberek lelkei.
7T 288. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak. – Amikor János megvénült és megőszült az Úr üzenetet bízott rá, az üldözött egyház számára. A zsidók néhányszor életére törtek, de az Úr így szólt: „Had éljen. Én, aki teremtettem őt, vele leszek és megőrzöm.” Ez az idős tanítvány nem szűnt meg bizonyságot tenni a Mesterről. Gyönyörű nyelven, csengő hangon beszélt. Mély benyomást tett mindenkire, aki hallgatta. Így mondta el Krisztus szavait és tetteit. Száműzöttként küldték Patmosz szigetére, de száműzetésében Krisztus meglátogatta és átadta neki a hatalmas igazságokat, melyeket a Jelenések könyvében találunk.
Amikor azok, akik életüket Isten szolgálatába töltötték, földi életük végéhez közelednek, a Szentlélek késztetni fogja őket, hogy elmondják Isten munkájában szerzett tapasztalataikat. Isten népével való bánásmódjának történeteit, hatalmas jóságát, amellyel szorult helyzeteikben kiszabadította őket – ezeket kellene elismételniük azok előtt, akik újonnan csatlakoztak hitünkhöz. Azokat a próbákat is el kellene mondaniuk, melyeket azok hitehagyása hozott Isten szolgáira, akik valamikor egyek voltak velünk a fáradozásban, s be kellene számolniuk a Szentlélek munkájáról, mely hatástalanította hazugságaikat, amiket azok ellen beszéltek, akik kezdeti bizalmukhoz mindvégig szilárdan ragaszkodtak.
AT 370. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak. – János a többi apostol közül azzal tűnik ki, hogy „az a tanítvány, akit szeret vala Jézus” (János 21, 20). Kitüntetően élvezhette Jézus barátságát, mert a Megváltó bizalmának és szeretetének sok-sok jelét nyerte. Egyike volt azoknak, akik abban a kiváltságban részesültek, hogy ott a hegyen szemtanúi lehettek Krisztus megdicsőülésének, úgyszintén lelki gyötrelmének a Gecsemáné kertjében. Szenvedéseinek utolsó órájában Urunk az édesanyját János gondjaira bízta.
EW 230. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak. – Elragadtattam lélekben a tanítványok korába, láttam, hogy Isten kivételesen munkálkodott a szeretett János érdekében. Sátán elhatározta, hogy megakadályozza az üdvösség munkájának haladását, és szolgáit utasította, hogy Jánost megöljék. Azonban Isten elküldte angyalát, és csodálatos módon őrizte meg hűséges szolgáját. Azok, akik tanúi lehettek annak, hogy miként nyilatkozott meg Isten ereje a hű tanúbizonyságnak, Jánosnak megszabadításánál, meggyőződést szerezhettek arról, hogy Isten vele van és hogy igaz az a bizonyság, amelyet Jézusról tesz. Azok, akik megöletésére kísérleteket tettek, óvakodtak attól, hogy másodszor is élete ellen támadjanak, és az Úr megengedte neki, hogy érette tovább szenvedhessen. Ellenségei végül hamis vádat emeltek ellene, amelynek alapján egy távoli szigetre száműzték. Ezen a szigeten megjelent neki Isten angyala, aki feltárta előtte az eljövendő eseményeket, az egyház állapotát egészen a végidőig; hitehagyásait s azt is, hogy mily álláspontot kell elfoglalnia, ha Istennek tetszeni, s végül győzni akar.
NK 306. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak. – János előtt az egyház életének mélységes és érdekfeszítő jelenetei tárultak fel. Látta Isten népének helyzetét, veszélyeit, küzdelmeit és végső szabadulását. Feljegyezte a végső üzenetet, amely beérleli a föld aratását: a kévéket, hogy a mennyei csűrbe kerüljenek; a konkolyt pedig, hogy a tűz elpusztítsa. Mérhetetlenül fontos dolgok, különösen az utolsó gyülekezetnek szóló képek tárultak fel előtte, hogy azok, akik a tévelygéstől az igazsághoz akarnak térni, eligazítást kapjanak az előttük álló veszélyekről és harcokról. Mindenki megtudhatja, mi fog történni a földön.
Miért nem ismerik oly sokan a Szentírás e fontos részét? Miért idegenkednek attól, hogy tanításait megvizsgálják? Azért, mert a sötétség fejedelme tervszerűen igyekszik elrejteni az emberek elől azt, ami leleplezi csalásait. Krisztus, a Kinyilatkoztató, előre látva a Jelenések könyvének kutatása elleni harcot, áldást mondott mindazokra, akik olvassák, hallgatják és megtartják a „prófétálás beszédét”.
AT 381. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak. – János, mint Krisztus tanúja, sohasem bocsátkozott szóvitákba, vagy fárasztó fejtegetésekbe. Azt hirdette, amit tudott, látott és hallott. Szoros kapcsolata volt Jézussal; hallgatta tanításait és látta hatalmas csodáit. Csak kevesen ismerhették meg annyira Jézus jellemének szépségeit, mint János. Számára eloszlott a sötétség; reá az igaz világosság sugárzott. A Megváltó életéről és haláláról szóló tanúsága világos és hatalmas volt. Szíve túláradt Megváltója iránti szeretetétől; ajkára tolultak bizonyságtételei, melyek ellenállhatatlanul ragadták magukkal hallgatóit.
AT 398-99. – Megjelenté az ő szolgájának Jánosnak. – A szeretett tanítvány különösen gazdag kegyelemben részesült. Látta Mesterét Gecsemánéban, midőn lelki gyötrelmeiben vért izzadott és „nem emberi volt ábrázatja és alakja sem ember fiaié volt” (És. 52,14). Azután látta a római katonák kezei között, avult bíborpalástban és töviskoronával. Végül látta Őt a Golgotán, a kereszten, miközben kegyetlenül gúnyolták és szidták. Íme, János apostol ismét láthatja Urát. De most milyen más a megjelenése, a külseje! Nem a fájdalmak férfia többé, akit emberek megvetnek és megaláznak. Látja Őt mennyei fényű ruhájába öltözötten. „Az ő feje pedig és a haja fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng. És a lábai hasonlók valának az izzó érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg” (Jel.1,14.15). Hangja hasonlít sok vizek zúgásához. Orcája fénylik, mint a nap. Kezében hét csillagot tart és szájából kétélű éles kard jő ki; szava: hatalmának jelképe. Patmosz szigete ragyog a feltámadott Üdvözítő dicsőségétől.