TM 182-3. – A kegyelem angyala nemsokára távozik e földről, s a hét utolsó csapás zúdul a világra. Bűn, gyalázat, bánat és sötétség uralkodik mindenfelé. Ámde Isten még mindig felkínálja az embereknek azt a kiváltságot, hogy felcserélhetik a sötétséget világossággal, a tévedést a igazsággal, a bűnt az életszentséggel. Ámde Isten türelme és kegyelme is véget ér. Senki se gondolja, hogy hazugsággal megmenekülhet Isten haragja elől, mert Isten a hazugság védfalát rombolja. Isten haragjának mennykövei nemsokára hullani fognak, s ha a törvényszegők büntetése megkezdődött, akkor nincs szünet többé. Isten haragjának viharfelhői gyülekeznek, s csak azok állhatnak meg, akiket az igazság megszentelt, Isten szeretetében. Ezek Krisztussal együtt Istenben rejtőznek, míg a pusztítás műve bevégződik. Isten felkel, hogy bűneikért e világ lakosait megbüntesse, „s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!”