1888. 1489-90. – Senkinek sem kell csalatkoznia, aki Isten Szavát teszi tanulmánytárgyává. Milyen keveset tanulmányozzuk a Jelenések könyvét! A vallásos világ előtt rejtett kincs ez. Vajon miért? Mert az események nem kellemesek, hogy rágondoljanak, mert ezeket írja le hűségesen a látnok tolla. S azok az emberek, akiket a könyv bármilyen módon nyugtalanít, azokat lelkipásztoraik olyan kijelentésekkel nyugtatják meg, hogy a Jelenések könyvét lehetetlen megérteniük. Pedig ez a könyv rendkívüli módon éppen bennünket érint. „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1,3). Olvasd el a Jelenések könyvének utolsó fejezetét figyelmesen és imádkozó szívvel. „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó” (Jel. 22.13). „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22,14). „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22.16).
Ev 214. – Beszédem van fiatal emberekkel, akik az igazságot tanították. Hirdessétek az Igét. Elmétek igen leleményes lehet. Szakértők lehettek, mint voltak a zsidó tanítók, akik új elméleteket eszeltek ki, de krisztus ezt mondta róluk: „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai” (Máté 15,9). A nép elé vélekedéseket, hagyományokat, mindféle meséket tártak. A formaságok és a szertartások, melyeket megköveteltek, lehetetlenné tették a nép számára, hogy felismerjék vajon Isten Igéjét követik-e vagy emberek által alkotott hagyományokat.
Sátán örvend, ha így összezavarhatja az emberek gondolatait. Lelkészeink ne tanítsák saját véleményüket. Kutassák komolyan az Írásokat, annak ünnepélyes tudatában, hogy ha hittételekként tanítanak dolgokat, melyeket Isten Igéje nem tartalmaz, akkor rájuk is vonatkozik a jelenések utolsó fejezetének ítélete (Keltezetlen kézirat 111).