5T 451. – Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még. – Ahogy a tanítványok számára a római hadak közeledése Jeruzsálem küszöbön álló pusztulásának a jele volt, úgy szolgálhat ez a hitehagyás jelül nekünk, hogy a kegyelem angyala szárnyát bontogatja. Elhagyni készül a földet, hogy soha vissza ne térjen. Akkor majd Isten népét a megpróbáltatás és szorongattatás eseményeibe sodorják, melyet a próféták Jákob nyomorúsága idejének neveznek. A hűséges üldözöttek kiáltása az égre emelkedik majd. S mint ahogy Ábel vére az égre kiáltott, úgy kiáltanak majd a hangok Istenhez a vértanúk sírjából, a hullámsírokból, a hegyek barlangjaiból és a kolostorok zárkáiból: „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?” (Jel 6,10).