Teremtőnk, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17:28),

úgy szenvedett emberként,ahogyan azt egyikünk sem tapasztalhatja.

Mi egyedül a saját gyászunkat és bánatunkat érezhetjük,Ő viszont a kereszten

„a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta" (Ézs 53:4, RÚF) – mindet.

Ez a világmindenség történetének legnagyszerűbb tette.

Ebben a negyedévben azt vizsgáljuk meg Isten Szavának tanulmányozása közben,

miként néztek szembe hús-vér emberek erős hittel a csüggedéssel, árulással, csalódással,

veszteséggel és bántalmazással (ismerősen cseng?). Hogyan viselték el a helyzetet?

Mit tanultak meg abból? Nekünk mit taníthat az ő példájuk?