NK 484. – Ez a második halál. – „A bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm 6:23). Az élet az igazak öröksége, a halál pedig a gonoszok osztályrésze. Mózes ezt mondta Izraelnek: »Elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és gonoszt« (5Móz 30:15). E bibliaversben említett halál nem Ádám halála, mert Ádám törvényszegésének büntetését az egész emberiség szenvedi. Mózes »a második halált«-t állította szembe az örök élettel.
Ádám bűne miatt a halál az egész emberiséget sújtja. Mindenkinek meg kell halnia. „Lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak”; „mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (Acs 24:15; lKor 15:22). A Szentírás azonban különbséget tesz a feltámadottak két csoportja között. „Mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (Jn 5:28-29). Akit Isten „méltóvá” tesz az élet feltámadására, az „boldog és szent”. „Ezeken nincs hatalma a második halálnak” (Jel 20:6). De azoknak, akik nem bűnbánattal és hittel könyörögtek bocsánatért, viselniük kell törvényszegésük büntetését – „a bűn zsoldjá”-t. Büntetésük időtartama és súlyossága „az ő cselekedeteik szerint” változik, de a második halállal végződik. Mivel Isten igazságosságával és irgalmával nem egyeztethető össze, hogy a bűnöst bűneivel együtt megmentse, megvonja tőle az életet, amelyet törvényszegésével eljátszott, és amelyre méltatlannak bizonyult. Egy ihletett író ezt mondja: „Egy kevés idő még, és nincs gonosz; nézed a helyét, és nincsen ott”. Egy másik pedig kijelenti: „Olyanok lesznek, mintha nem lettek volna” (Zsolt 37:10; Abd 16). Gyalázattal borítva a reménytelen, örök feledésbe merülnek.
PSB 131. – Ez a második halál. –
NK 484. – Ez a második halál. – Mivel Isten igazságosságával és irgalmával nem egyeztethető össze, hogy a bűnöst bűneivel együtt megmentse, megvonja tőle az életet, amelyet törvényszegésével eljátszott, és amelyre méltatlannak bizonyult. Egy ihletett író ezt mondja: „Egy kevés idő még, és nincs gonosz; nézed a helyét, és nincsen ott”. Egy másik pedig kijelenti: „Olyanok lesznek, mintha nem lettek volna” (Zsolt 37:10; Abd 16). Gyalázattal borítva a reménytelen, örök feledésbe merülnek.
NK 593. – Ez a második halál. – Az egész gonosz világ a menny kormányzásával szembeni lázadása miatt Isten ítélőszéke előtt áll. Nincs senki, aki ügyüket védené. Nincs mentségük. A rájuk kimondott ítélet: örök halál.
2T 401-2. – Ez a második halál. – Az Úr próbálja és vizsgálja népét. Isten angyalai figyelik a jellem átalakulását, mérik az erkölcsi értéket. A próbaidő már-már véget ér, ti mégsem álltok készen. Jaj, bárcsak a lelketekben égne az intés szava! Készüljetek! Készületek fel! Dolgozzatok, míg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Rövidesen elhangzik a parancs: „Aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is”. Akkor mindnyájunk sorsa már el fog dőlni. A föld roppant sokaságból kevesen, igen, kevesen menekülnek meg az örök életre, de a sokaság, aki nem tökéletesítette lelkületét az igazság iránti engedelmesség által, azokat a második halálra szánják. Jaj, Megváltóm, mentsd meg véred megváltottait – ez szívem gyötrődő könyörgése.
MAR 330. – Ez a második halál. – Értékelnünk kell a halhatatlanságot, hogy felfoghassuk, milyen fontos az embernek a tévedéstől az igazsághoz térnie. Meg kell értenünk, milyen borzalmasak a második halál gyötrelmei. Fel kell fognunk ésszel a megváltottakra váró megtiszteltetést és dicsőséget. Rá kell eszmélnünk, mit jelent Annak jelenlétében élni, aki meghalt, hogy az embert felemelhesse, nemessé tehesse, majd királyi koronát adhasson a győzőknek. (5T 620-21)
YI 1899 ÁPR 27. – Ez a második halál. –