6BC 1078. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A vallásos gyakorlatok, imák, dicséretek, a bűn alázatos bevallása édes illatként száll a bűnöstől a mennyei szenthelyre, de az ember romlottságán át szállva, ha csak vér nem tisztítja meg, tisztátalan volta miatt értéktelen Isten előtt. Nem szeplőtlenül száll fel, így ha csak az Isten jobbján álló Közbenjáró nem terjeszti elő és tisztítja meg igazságosságával, nem elfogadható Isten előtt. Minden földi szenthelyről felszálló édes illatnak Krisztus tisztító vérétől kell nedvesnek lennie. Krisztus az Atya előtt tarja romlástól teljesen mentes érdemének füstölőjét. Ebbe a füstölőbe gyűjti népe könyörgéseit, dicséretét, bűnvallomásait, majd hozzáadja a maga szeplőtlen igazságosságát. Így a Krisztus közbenjáró áldozatától fűszerezve a jó illat tökéletesen, elfogadhatón száll fel Isten elé. Akkor az Úr kegyelmes válaszokat küld vissza.
Bárcsak mindenki belátná, hogy az engedelmességben, bűnbánatban, magasztalásban és hálaadásban, mint Krisztus igazságosságának illata fellegként emelkedik fel a kegyelem trónja körül (1900, 50. kézirat).

HP 71. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. –

7BC 930-31. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – (Zsid. 7,25) Szeplőtlen életével, engedelmességével és a Kálvária keresztjén elszenvedett halálával Krisztus közbenjárt az elveszett emberérét. Üdvösségünk parancsnoka most nem csupán kérelmezőként jár közbe értünk, hanem hódítóként, győzelmére hivatkozva. Áldozata teljes értékű, s most Közbenjáróként végzi vállalt munkáját, Isten előtt tartja szeplőtlen érdemeinek füstölőjét, valamint népének könyörgéseit, bűnvallomásait és hálaadásait. Igazságossága, jó illatától illatosítottan, édes illatként száll fel Istenhez. Az áldozat teljesen elfogadható, kedves, így bocsánat fedezi el az összes bűnöket. Az igazi hívő számára Krisztus valóban a szenthely papja, és Isten megbízott eszközein keresztül szól hozzánk.

7BC 970. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – (És 1,18; Zsid. 9,13-14… lásd EGW Róm 8,26. 34; Zsid 7,25). A főpap a kegyelem trónjára hintette a vért, míg az illatszer édes illatfellege felszállt Isten elé. Ugyanígy, miközben bevalljuk bűneinket, s Krisztus engesztelő vérének érdemeire hivatkozunk, imáinknak a mennybe kell emelkednie. Üdvözítőnk jelleme érdemeinek jó illatával. Méltatlan voltunk dacára se feledjük, hogy van, aki eltudja venni a bűnt, és kész megmenteni a bűnöst. Tulajdon vérével fizette meg a büntetést minden gonoszt cselekvőért. Az Úr eltávolít minden megtört szívvel bevallott bűnt (RH 1896. szept. 29).

HM 1897. jún. 1. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. –

Gyermeknevelés 365. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Akik vallják, hogy úgy szeretik Istent, mint régen a pátriárkák, emeljenek oltárt az Úrnak mindenütt, ahol felütik sátraikat. Ha valaha, úgy éppen ma van a legfőbb ideje, hogy minden otthon az imádság háza legyen. A szülők emeljék fel szívüket gyakran és alázatosan Istenhez önmagukért és gyermekeikért. Az apa – mint a család papja – vigye áldozatát Isten oltárára reggel és este, miközben az anya és a gyermekek imában és dicsérő énekben csatlakozzanak hozzá. Ilyen otthonokban szívesen tartózkodik Jézus.
Minden család tartsa emlékezetében, hogy nagyon szoros kapcsolatban kell állniuk a mennyel. Az Úr különleges figyelemmel kíséri földi családja gyermekeinek életét. Illatos tömjénfüstként száll fel hozzá az imádkozó fohásza. Szálljon fel hát Istenünkhöz minden család könyörgése reggel és napnyugtakor, Jézus érdemeire hivatkozva. Reggelenként és esténként az egész világmindenség az imádkozó családra figyel…
A keresztények első gondolata minden reggel Isten legyen. Az e világban végzett munka és egyéb érdekek mind másodlagos dolgok. A gyermekeket meg kell tanítani, hogy becsüljék és tiszteljék az imádáság óráját… A keresztény szülők feladata, hogy reggel és este buzgó ima és állhatatos hit által védőfalat állítsanak gyermekeik köré. Türelmesen kell oktatni őket, fáradhatatlanul tanítani, hogy élhessenek Istennek tetsző életet.

6BC 1078. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Krisztus volt az egész zsidó üdvrend alapja. A zsidó papság szolgálata szüntelenül Krisztus áldozatára és közbenjárására emlékeztet. Aki ma Krisztushoz jön, ne feledje, hogy az Ő érdemei az az illatszer, mely a bűnbánó imájával elegyedik, s bűnbocsánatot, könyörületet és kegyelmet nyer. Folytonos szükségünk van Krisztus közbenjárására. Napról napra, reggel és este az alázatos szívnek imát kell felajánlania, melyekre a kegyelem, a béke és az öröm feltételei érkeznek. „Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsid. 13.15-16) (1901, 14. kézirat).

ChS 263. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. –

KP 104. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Krisztus odaadta megtört testét, hogy visszavásárolja örökségét, és hogy az embernek újabb próbaidőt adhasson. „Ennek okáért Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük” (Zsid. 7, 25). Makulátlan, tiszta életével, engedelmességével, golgotai kereszthalálával Krisztus közbelépett az elveszett emberért. Most pedig megváltásunk Vezére nemcsak Közbenjáróként könyörög értünk, hanem Győzőként jogot is formál azokra, akikért győzött. Áldozata tökéletes. Közbenjáróként elvégzi a maga választotta munkáját, és a tömjénezőt makulátlan érdemeivel, népének imáival, bűnvallomásával és hálaadásával Isten elé tárja. Mindez Krisztus igazságának jó illatával száll fel Istenhez. Isten elfogadja az áldozatot, és bocsánatával elfedez minden vétket.

JÉ 572-73. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Mikor a tanítványok mégsem ismerték meg az Üdvözítő határtalan erőforrásait és hatalmát, akkor azt mondta nekik: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben” (Ján. 16:24). Krisztus megmagyarázta ezzel tanítványainak, hogy ismeretük titka abban van, hogy az ő nevében mindig és minden körülmények között erőt és kegyelmet kérhetnek az Atyától. Ő azért lesz ott az Atyánál, hogy könyörögjön érettünk és kérje az Atyától azokat a dolgokat, amelyekre szükségük van, amelyeket ők is kérnek az Atyától az Ő nevében. Az alázatos esdeklők imádságait saját kívánságaként mondja el az Atyának az imádkozó lelkek érdekében. A mennyben minden őszinte imádság meghallgatásra talál. Lehet, hogy ezt az imádságot nem mondják el gördülékenyen, folyékonyan, de ha ebben az imádságban benne van az imádkozó szíve, akkor ez az imádság felszáll abba a szentélybe, ahol Jézus szolgál, és Ő jelenti ezt az imádságot az Atyának egyetlen ügyetlen, dadogó szó nélkül, szépen, és az teljes lesz tökéletessége tömjénének jó illatával.

EW 32. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állott, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak és a frigyládára néztek alá. Az angyalok között az arany tömjénező állott. A frigyláda felett, hol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyszekrény mellett állott s midőn a szentek imája felszállt hozzá, a tömjénező illatozott és Ő a szentek könyörgését azok illatával együtt az Atya elé vitte. A frigyszekrényben volt az arany mannás korsó, Áron kivirult vesszeje és a kőtáblák, amelyek könyvhöz hasonlóan voltak összehajtva.

EW 252. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A frigyláda két szélén kiterjesztett szárnyú, gyönyörű két kerub állott, mindkét végen egy-egy. Jézus feje felett érintették egymást, mialatt a kegyelem trónja előtt állott. Arcukkal egymás felé fordultak és a ládára tekintettek alá. Ők jelképezték az angyalok egész seregét, amely a legmélyebb érdeklődéssel tekint a törvényre. A kerubok között volt az arany tömjénező és valahányszor a szenteknek hittel mondott imái felszálltak Jézushoz, és Ő azokat az Atyának bemutatta a füstölő oltárról illatfelhő szállott fel, amely a legszebb színű füsthöz hasonlított. Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, úgyhogy képtelen voltam odatekinteni. Mintha Istennek királyiszéke lett volna. Midőn a tömjénező szerek illata felszállott az Atyához, Isten királyiszékének dicsősége kiáradt Jézusra, Őróla, pedig átszállt a dicsőség azokra a szentekre, akiknek imái jó illat gyanánt szálltak fel. A mennyei fénynek végtelen árja áradt Jézusra, amely beárnyékolta a kegyelem trónját is, és Isten dicsősége betölti a templomot. Nem sokáig nézhettem ezt a túláradó fényt. Végtelen megindultságban fordultam el ezen, fenséges jelenettől.

EW 256. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Láttam, hogy a tömjénezőből jó illat szállt fel, midőn Jézus felajánlotta az Atyának bűnvallomásaikat és imáikat. S mialatt felszállott, ragyogó fény áradt szét Jézuson és a kegyelem trónján. Ama komoly, imádkozó lelkek, akik oly végtelenül elszomorodtak, mert rájöttek, hogy megszegték Istennek parancsolatait, végül elnyerték Istennek áldását s arcuk ragyogott az örömtől és boldogságtól. Csatlakoztak a harmadik angyal üzenetéhez, s fennhangon hirdették az ünnepélyes intelmet. Eleinte csak nagyon kevesen fogadták el azt, de a nagy munka azért tovább folyt. Majd ismét láttam, hogy sokan fogadták el a harmadik angyal üzenetét, s ők is egyesítették hangjukat azokéval, akik már kezdettől fogva hirdették azt. Dicsőítették Istent azáltal, hogy megszentelték szent nyugalom napját.

ÉM 52. (LS 100). – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állott, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak s a frigyládára néztek alá. Az angyalok között az arany tömjénező állott. A frigyláda felett, hol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyszekrény mellett állott, s midőn a szentek imája felszállt hozzá, a tömjénező illatozott s ő a szentek könyörgését azok illatával együtt az Atya elé vitte.

ML 29. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Az Úr különös érdeklődést tanúsít földi gyermekeinek családja iránt. Az angyalok illatos tömjénfüstöt mutatnak be az imádkozó szentekért. Akkor szálljon fel imánk a mennybe minden reggel és a hűvös alkonyatkor, bemutatva érdekünkben a Megváltó érdemeit. A mennyi világegyetem minden reggel és este tudomást szerez minden imádkozó családról (1900, 19. kézirat).

MYP 95-96. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Ellenségünknél sokkal erősebb ezen a világon Az, aki emberi formában állott ellene és győzte le a Sátánt, s mindazt a kísértést, mely napjainak ifjúság érheti. Krisztus az ő legidősebb Testvérük. Gyengéden és bensőségesen érdeklődik irántuk. Állandóan gondot visel róluk, s örvend, ha tetszését keresik. Ha imádkoznak, imáikat saját igazságának jó illatával együtt ajánlja fel Istennek kedves áldozatul. Krisztus erejében az ifjúság elviselheti az élet kemény harcait, mint a kereszt hű katonái. Krisztus erejében megerősödve, képesek lesznek magas eszmények elérésére. A Kálvária keresztje a győzelmük záloga.

PP 144. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Azok, akik azt vallják, hogy szeretik Istent, a régi idők pátriárkáihoz hasonlóan emeljenek oltárt az Úrnak mindenütt, ahol felállítják sátrukat. Ha van idő, amikor minden háznak az imádság házának kell lennie, akkor az most van. Apák és anyák emeljék fel szívüket gyakran Istenhez, és könyörögjenek alázatosan önmagukért és gyermekeikért! Az apa, mint a család papja, tegye Isten oltárára a reggeli és esti áldozatot, amíg a feleség és a gyermekek együtt imádkoznak, és dicsőítik Istent. Az ilyen családban Jézus szívesen tartózkodik.
Szent világosság sugározzon minden keresztény családból! A szeretet tettekben nyilvánuljon meg! Legyen ez a szeretet láthatóvá az egymással való érintkezésben - tükröződjék figyelmességben, kedvességben, szelíd, önzetlen előzékenységben! Vannak olyan otthonok, ahol megvalósul ez az elv - otthonok, ahol Istent imádják, és ahol a legőszintébb szeretet uralkodik. Ezekből reggel és este jó illatként száll fel az ima Istenhez, akinek ajándékai és áldásai reggeli harmatként hullnak az imádkozóra.

PP 353-354. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A tömjénáldozat bemutatásakor a pap közelebb került Isten jelenlétéhez, mint a naponkénti szolgálat bármelyik más cselekményével. Mivel a szentély belső kárpitja nem ért fel az épület mennyezetéig, ezért Isten dicsősége, amely megmutatkozott a kegyelem trónja fölött, részben látható volt a sátor első helyiségéből. Amikor a pap tömjénnel áldozott az Úr előtt, akkor a szövetség ládája felé tekintett; és amint a tömjén füstje felemelkedett, az isteni dicsőség leereszkedett a kegyelem trónjára és betöltötte a szent helyet és gyakran mindkét helyiséget annyira, hogy kénytelen volt visszavonulni a sátor ajtajához. Amint e jelképes szolgálatban a pap hittel tekintett a kegyelem trónjára, amelyet nem láthatott, úgy Isten népének is most imáikat Krisztushoz kell küldeniük, nagy Főpapjukhoz, aki - noha az emberi szem nem láthatja őt - érettük könyörög a mennyei szentélyben.
A tömjén, amelynek füstje és illata Izrael imáival együtt száll fel a mennybe, Krisztus érdemeit és közbenjárását ábrázolja. Krisztus tökéletes igazságossága, amelyet Isten hit által az ő népének tulajdonít, teszi egyedül elfogadhatóvá Isten számára a bűnös emberi lények szolgálatát. A szentek szentje kárpitja előtt az állandó engesztelő áldozat oltára, a szentély előtt, pedig a folyton égő áldozat oltára állott. Istent vérrel és tömjénezéssel kellett megközelíteni. Ezek a jelképek a nagy Közbenjáróra mutattak, aki által a bűnösök megközelíthetik Jahvét, és aki által egyedül kaphatnak kegyelmet és üdvösséget, a bűnbánatot tartó hívő lelkek.
Amikor a papok reggel és este beléptek a szent helyre a tömjénezés idején, a naponkénti áldozatot már elkészítették a feláldozásra az udvarban levő oltáron. Ez volt az áhítat ideje az istentiszteleten résztvevők számára, akik összegyülekeztek a szent sátornál. Mielőtt Isten jelenléte elé kerültek volna a pap szolgálata útján, szívüket meg kellett vizsgálniuk és bűneiket be kellett vallaniuk. Csendes imában egyesültek arcukkal a szent hely irányába fordulva. Így kéréseik a tömjénfüst felhőjével együtt szálltak fel, mialatt hitükkel erősen belekapaszkodtak a megígért Üdvözítő érdemeibe, akit az engesztelő áldozat jelképezett. A reggeli és az estéli áldozatokra kijelölt órákat szentnek tekintették, és az áhítat óráiként tartották meg mindenütt a zsidó nép körében. Amikor a későbbi időkben a zsidók szétszóródtak és fogolyként éltek távoli országokban, e kijelölt órákban ott is mindig arccal Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak Izrael Istenéhez. Ebben a szokásban a keresztények is megszívlelendő példát láthatnak a reggeli és estéli imára. Amíg Isten megítéli a lélek nélküli áhítatokat, addig örömmel tekint azokra, akik iránta való szeretetből hajtják meg magukat előtte minden reggel és este, hogy nála bűnbocsánatot keressenek elkövetett bűneikért, és áldásáért könyörögjenek.

4T 616. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Az apa, aki a család mértékadója, élő hit által láncolja gyermekeit Isten trónjához. Nem bízva meg a maga erejében, magatehetetlen lelkét Jézusra függeszti, és a Magasságos erejét ragadja meg. Testvéreim, könyörögjetek otthon, családotokban, reggel és este; könyörögjetek buzgón belső szobátokban, meg miközben mindennapi munkátokat végzitek, emeljétek lelketeket imában Istenhez. Így járt Énok Istennel. A lélek hangtalan, buzgó könyörgése szent jó illatként száll fel a kegyelem trónjához, ugyanolyan kedves lesz Isten előtt, mintha csak a szenthelyen ajánlották volna fel. Mindannak aki így keresi Őt, Krisztus jelen segítséggé válik a szükség idején. Az ilyenek erősek lesznek a megpróbáltatás napján.

PP 356. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Amint mondtuk, a földi szentélyt Mózes a hegyen mutatott minta alapján készítette. Az „... példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak... ajándékokkal és áldozatokkal;” két szent helye volt „... a mennyei dolgoknak ábrázolatá”-nak; Krisztus, a mi nagy főpapunk „... a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember építet” (Zsid 9:9.23; 8:2). Amikor látomásban János apostolnak Isten megmutatta a mennyei templomot, akkor az apostol látta, hogy: „A királyi székből, pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki” (Jel 4:5). Látott egy angyalt is, „... arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt vala” (Jel 8,3). Isten megengedte a prófétának, hogy betekintsen a mennyben lévő szentély első helyiségébe. A próféta ott látta ’a hét tűzlámpás’ és az ’arany oltárt’ (Jel 4,5; 8,3), amelyet a földi szentélyben az arany gyertyatartó és a tömjénező oltár képviselt. Ezután „megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben,” és János apostol betekintett a belső kárpit mögött lévő szentek szentjébe. Itt meglátta Isten „szövetségének ládáját” (Jel 11,19), amelyet a földi szentek szentjében a szent láda képviselt, és amelyet Mózes készíttetett Isten törvényének őrzésére.

SD 22. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Jézus felajánlotta, hogy helyettesünk és zálogunk lesz, és Ő senkit sem hanyagol el. A tökéletes engedelmesség kimeríthetetlen kincstára az Ő engedelmességének alapján jött létre.  A mennyben az Ő érdemeit, önmegtagadását és önfeláldozását, mint a tömjén jó illatát őrzik, mely összevegyül népének imáival. Amikor a bűnös őszinte és alázatos imái Isten trónjához emelkednek, Jézus életének tökéletes engedelmességnek érdemeit egyesíti azokkal. Imáink így kapják meg a tömjén illatát. Krisztus megígérte, hogy javunkra közbenjár. Az Atya pedig mindig meghallgatja Fiát.

4SG-a 8-9. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. –

4T 615-16. (AH 212-13) – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Jézust követve, Őrá tekintve, aki hited szerzője és bevégzője, érezni fogod, hogy az Ő szemeláttára fáradozol, hogy az Ő jelenléte hat rád folyton, s hogy ismeri indítékaidat. Minden lépésnél alázatosan fogod kérdezni: ’Tetszeni fog-e Jézusnak?” Isten dicsőségét fogja-e szolgálni? Reggel és este szálljon buzgó imád Istenhez az égre áldásáért, irányításáért. Az igazi ima megragadja a Mindenható hatalmát és győzelmet ad nekünk. A keresztény térden állva nyer erőt, hogy ellenálljon a kísértésnek.
Az apa, aki a család mértékadója, élő hit által láncolja gyermekeit Isten trónjához. Nem bízva meg a maga erejében, magatehetetlen lelkét Jézusra függeszti, és a Magasságos erejét ragadja meg. Testvéreim, könyörögjetek otthon, családotokban, reggel és este; könyörögjetek buzgón belső szobátokban, meg miközben mindennapi munkátokat végzitek, emeljétek lelketeket imában Istenhez. Így járt Énok Istennel. A lélek hangtalan, buzgó könyörgése szent jó illatként száll fel a kegyelem trónjához, ugyanolyan kedves lesz Isten előtt, mintha csak a szenthelyen ajánlották volna fel. Mindannak aki így keresi Őt, Krisztus jelen segítséggé válik a szükség idején. Az ilyenek erősek lesznek a megpróbáltatás napján.

6T 467. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – A Szentlélek által megfogalmazott egyszerű imák felszállnak a mennybe a nyitott kapun, a tárt ajtón, melyről Krisztus kijelentette: megnyitottam és senki be nem zárhatja. Ez az imánk Krisztus tökéletességének tömjénfüstjével vegyülve, édes illatként száll fel az Atyához, s Ő majd felelni is fog rá.

8T 178. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Kéréseink Krisztus nevében szállnak fel az Atyához, s az Atya kitárja könyörületének összes kincsét, hogy tessék, vegyünk belőle, élvezzük és adjuk tovább. Krisztus mondja: kérjetek a nevemben. Nem mondja, hogy én kérem az Atyát értetek. Az Atya ugyanis szeret titeket. Használjátok a nevemet. Ez majd eredményessé teszi imáitokat, s az Atya nektek fogja adni kegyelmének gazdagságát. Ezért kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
Krisztus az összekötő kapocs Isten és az ember között. Személyes közbenjárását ígérte. Igazságos tetteinek összes érdemét a könyörgőért veti latba. Könyörög az emberért és az ember – isteni segítségre szorulva - könyörög magáért Isten jelenlétében. Felhasználja annak befolyását, aki életét adta a világ életéért. Mikor elismerjük Isten előtt, hogy Krisztus érdemeit nagyra becsüljük, kellemes illat járul másokért mondott imáinkhoz. Amikor a Megváltó érdemein át, közelítjük meg Istent, Krisztus szorosan maga mellé vesz, átölel emberi karjával, s a másik isteni karjával megragadja a végtelen Isten trónját. A kezünkben levő füstölőbe édes illatként helyezi érdemeit, hogy könyörgésünket támogassa. Megígéri, hogy meghallgatja könyörgéseinket, s válaszol is rájuk.
Igen, Krisztus lett az ima közvetítője ember és Isten között. Az áldások közvetítője is Ő lett. Egyesíti az istenséget az emberivel. Az emberek feladata, hogy együttműködjön Vele saját lelkének megmentésén, azután komoly, kitartó erőfeszítést kell tennie, hogy a halálukon levőket megmentse.

Te 280. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. –

TM 92-93. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. – Krisztus vérének erejét eleven erővel és hatalommal tárjuk a nép elé, hogy érdemeit hitünk megragadhassa. Az Ószövetség papja a meleg vért a kegyelem trónja elé hintette, mialatt a jó illatú áldozat felhője felszállt Isten trónja elé. Ehhez hasonlóan mialatt bevalljuk bűneinket, s könyörgünk Krisztus engesztelő vérének erejéért, imáink felszállnak a mennybe, Üdvözítőnk jellemének, érdemeinek jó illatával. Érdemtelenségünk ellenére tartsuk állandóan emlékezetünkbe, hogy van Valaki, aki elveheti bűneinket, megmentheti a bűnöst. Isten töröl minden egyes bűnt, melyet töredelmes szívvel beismerünk Előtte. Ez a hit, az egyház élete. Miképpen Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, s felszólított mindenkit, akit a tüzes kígyók megmartak, hogy tekintsenek fel és éljenek, ugyanúgy kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy „valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

ST 1906.feb. 28. – Felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe. –