Az Ószövetség könyvei közül talán éppen Jeremiás próféta könyve mutatja be leginkább,
mennyire vágyódik Isten arra, hogy az emberek engedelmeskedjenek neki,
miközben az ő hajlamaik ezzel ellentétesek.
Az ókori Közel-Kelet óriási geopolitikai változásainak hátterén Jeremiás könyve
részletes elbeszélést ad a próféta szolgálatáról és üzenetéről,
aki szenvedélyesen és hűséggel hirdette Isten üzenetét a népnek
– noha ők többnyire hallani sem akarták.
„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével,
az erős se dicsekedjék az erejével,a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;
hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem,
hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorolok e földön;
mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr" (Jer 9:23-24).
Jeremiás könyvét olvasni olyan, mint útra indulni, lelki útra,
ami ide-oda visz az emberi nyomorúság legmélye
és az Úr nagyságának, fenséges voltának magasságai között.